Malacom van

Kaptatok már állatot ajándékba? És úgy, hogy nem számítottatok rá? Húsvétra nyuszi és szülinapra kutya nem számít. Hogy ezt tetézzem, ki kapott már állatot a kollégáitól ajándékba?Nem szivatásképpen, hanem komolyan...
Úgy gondolom viszonylag kevesen lennénk ebben a klubban. Nos, ahogy a címből már kitalálható, malacot kaptam. Szerencsére a buliba nem hozták el, mert azt az emberek egy része is nehezen viselte (fejfájásom köszöni megvan), valamint a pálinkaszag egy malac számára általában a közeli véget jelenti, így mindenki jobban járt. Ma viszont az ajándék malacot (jut eszembe, nem is néztem a fogát) megfejeltem egy másikkal, és hazahoztam őket, elkövetkezendő életük színhelyére. A kutyák érdeklődve fogadták a jövevényeket, Alma szokás szerint lefagyott a dobozok mellett. Első körben a mobil csirkeketrecbe kerültek, mivel méretre (8 hetes törpe malac) tökéletes választásnak tűnt.
BREAKING NEWS
A két malac megszökött! A kutyák este 8 körül furcsán ugattak, gondoltam, ki a fene jön ide ilyenkor. Hát a malacok! Ugyanis a meggyengült rögzítéseket kihasználva, szépen kibújtak a dróton, és a verandán sétálgattak. A kutyák szerencsére gyorsan le lettek fogva (meghát olyan szófogadóak), így sérülés nem történt, ellenben a következő fél órát azzal töltöttük, hogyan csalogassuk be a ketrecükbe a jószágokat. Nulla fokban tök sötétben elég izgalmas játék. Hogy minden tökéletes legyen, a kandúrunk is jött segíteni - roppant érdeklődő - így amikor már-már sikerrel jártunk, közbelépett és megugrasztotta a malacokat. Végül a jó öreg sütőtök trükk bevált, és a malacok újra bezárva röfögtek.

Rács mögött a sütőtökkel

Ettől eltekintve szerintem jól megleszünk. Büdösek, csámcsognak, túrnak mintha muszáj lenne, de hát ilyenek a disznók!

Biodinamika

Már az előző év közepén rátaláltam nagy kedvencem, a permakultúra mellett, a biodinamikus gazdálkodásra. Ezek az ökológiai gazdálkodáson belül két iskolát képviselnek (persze a nálam inkább hozzáértők lehet mást gondolnak). Amikor a hazai biodinamikus társadalomról olvastam a neten, rátaláltam Klári nénire. Gyorsan fel is hívtam, miután láttam, hogy tanfolyamot is szoktak szervezni, a tudásszomjam kielégíthetetlen. Le is hűtött, hogy talán januárban, ha megérjük...
Eljött lassan a január, és éppen úgy esett, ki, hogy a kezdő napra mindketten el tudtunk menni Gödöllőre (jah, hogy minden EUs miniszter is aznap érkezett... az minket egyáltalán nem érdekelt). Ezúttal nem az ott elhangzottakról szeretnék írni (biztosan megteszik az egyesület tagjai, vagy más résztvevők), hanem a benyomásaimról. Mi jut eszedbe, ha azt hallod biogazda? Bajszos, kalapos parasztgúnyás ember magyar szürkemarhát és mangalicát terelget? Őszhajú nagypapa metszegeti a gyömülcsfákat, esetleg batikolt polós hippik füvet termesztenek (természetesen a sok zöldség mellett)? Így visszagondolva, és magam sem tudom mit vártam, de egy biztos, az oktatáson (vagy nevezzük inkább találkozónak) résztvevők nem csodabogarak, hanem hétköznapi emberek, akikről a legtöbbünk nem gondolná, hogy mezőgazdasággal foglalkozik (ránézésre). A kép vegyes volt, a társadalom reprezentatív mintája, ha úgy tetszik (na jó néhányan, mint az emósok, a szolis gyúrósok, és a rózsaszíninges managercsávók hiányoztak, és ezek női megfelelői szintén). Ez őszintén szólva megnyugtatott, mert úgy éreztem eddig, hogy amikor a biogazdálkodásról, ezzel kapcsolatos elképzeléseimről beszéltem másoknak, bizony majdnem mindig a "szektás" besorolást kaptam a tekintetekben. Egyszóval, amiért ez a bejegyzés született, aki nem tudná, a biósok normális emberek (bárcsak mindenkire ragadna a normálliságukból), akik más embertársaikkal együtt vagy azoknak szeretnének jót tenni azzal, hogy a természetbe csak annyira avatkoznak bele, amennyire szükséges. Egy fontos dolog még a témával kapcsolatban. Elhangzott, hogy vannak előírások, amik betartása miatt bio a bio, és ezt természetesen ellenőrzik is, de ha én, vagy más embertársaink nem bíznak a termelőkben, nem gondolják szavahihetőknek őket, akkor nincs értelme az egésznek. Azok, akikkel itt találkoztam biztosan nem fognak vegyszermaradványos marokkói paprikát árulni bio papírokkal, és ehhez elég látni, vagy hallani az elhivatottságukat. Sajnos ez ritka élmény manapság...

Disznóvágás

A disznóvágás tagadhatatlanul az életünk része. Még olyan panellakó barátunk is igényli, akinek ez nem volt szerves része az életének. Kétségtelen, hogy az emberek nagy része manapság a pálinkázással, zabálással, és a bulihangulattal hozza összefüggésbe, de egy vidéki tanyán bizony az élet körforgásának fontos állomása, legalábbis a disznók és a gazdáik tekintetében (természetesen a kutyák és macskák is kiveszik a részüket).

Végeredmény, disznósajt

Ezúttal (illetve most sem) a program nem nálunk, a farmon, hanem családi berkeken belül került lebonyolításra (vér, sár, sáros vér, véres sár). Természetesen, a saját nevelésű disznóink már itthon fogják ezt a magasztos áldozatot bemutatni. Az idő Január második hétvégéjén a kegyeibe fogadott minket, és szinte egész nap élvezhető keretet adott a munkának, mert munka volt ez a javából. Két és fél disznóval végeztünk aznap, kis külső segítséggel, családi erőből. A disznók nem voltak hatalmas nagyok (100, 140), a bőrük azonban még a szokásosnál is zsengébb volt ami a pörkölésnél problémát okozott (a tanulság, nem kell gyorsan hizlalni, és nyugodtan lehet hagyományos fajtákat tartani - persze lehet, hogy tévedek, és ez nem változtat a bőr kérdésen), persze igaz, ami igaz nem sűrűn gyakorlom, gyakoroljuk a "szakmát". A disznók hamar szétszóródtak az asztalokon, mondhatni nyomuk sem maradt. A húst elsősorban a füstre szántuk, így alig maradt a kolbászba, vagy zsírszalonnának (így beáldoztam két szalonnát töpörtyűnek). A sült vér csodálatos volt, ha valakinek segítség kell, vérért cserében vállalom! Belet nem mostunk, de a gyári bél már-már felülkerekedni látszott a pálinkától lelkes töltőkön, amikor a nagymamám átvette a stafétát, és ahogy kell szépen megtöltöttük a kolbászokat, hurkákat, majd a gyomorba a sajtokat is (az ízesítésbe nem nagyon szóltam bele, teljesen jó lett minden). Estére a sok gumicsizmában állástól a lábam majd leszakadt, merthogy azt ki is felejtettem, a disznók, hogyan hunytak el. 6 kor pálinka, indulás a disznókért. 6.20 pálinka (jár a segítségnek is - buzgón ittak), kis üldözés után kötél a szájba (a disznó egyre ki akart ugrani a kerítésen), patron a fejbe, és rám hárult a feladat, kés a torokra. 6.40 még egy pálinka, biztos, ami biztos a nagy izgalomra.

A jóidő és az élesztő

Az év első hétvégéje a vártnál jobb időt hozott így vasárnap az állatokat kiengedtük a kertbe, legelni, futkározni és kapirgálni. Igazából a kecskéken kívül mindenki értékelte az étrendi változatosságot, bár még karácsonykor is találtam zöldet a ludaknak a hó alatt, azért csak jobb, hogy maguk legelhettek. A kecskék igen destruktív állatok. Ész nélkül száguldoztak az udvarban, riogatva a többieket, és a legelést mellőzték. Mivel eddig nem hagytuk magukra az állatokat, most tettünk egy próbát. Megvártuk az estét, és szépen mindenki beballagott a helyére. A tyúkok felgallyaztak a bodzabokorra, a ludak kacsák pedig beültek az ólba. Természetesen a kutyákat még nem lehet kint hagyni ilyenkor, mert még nem szokták meg az új felállást, és félő, hogy a vadászösztön győzedelmeskedik.

Mindeközben a konyhában régi elképzelésemet, a kenyérsütést próbáltam kivitelezni. Jól befűtöttem a tömegkályhába (erről azt hiszem érdemes lesz külön bejegyzést írni), és odatettem az élesztőt, ahogy a nagykönyvben meg volt írva (szó szerint, mivel sosem próbálkoztunk eddig kenyérsütéssel). Az élesztő, aztán persze nem kezdett futni rendesen, de én bíztam benne, így végül a féltéglához hasonló állagú "kenyér" született, ami külsőre nem volt nagyon rossz, de végül kutyaeledelként végezte.

Állatok II.

A gazdaság jelenlegi legproduktívabb csapat a baromfiudvarban él. Ők a tyúkjaink, és még télen is ellátnak minket tojással.

Magyar sárga, fehér és kopasz-nyakú brigád, és a kakukktojások (itt még nem tojtak)

Kedvenceink az Indiai futókacsák, remélem tavasszal tojnak majd, és bővül a csapat, hogy nyáron bevegyék magukat a zöldségeskertbe.

Gácsér és a tojók

Bütykös ludak és Magyar kacsák is vannak a baromfiudvarban, kacsákból csak egy pár, remélem majd szaporodnak (a néni, akitől vettük azt mondta megülnek jól). Ludakból két tojó és egy gúnár rikácsol az udvarban, ha jobban belegondolok, lehet hogy a faluban nincs is több lúd...

Háttérben a futó és Magyar kacsák (mindkét csapat vadas)

Az állatok jelenléte szinte vonzza az egereket, ezért még a nyáron beszereztük az ikreket, az egér-fejvadászokat. Valami nemes vér folyhat az ereikben. Amilyen vadócok voltak kicsinek, olyan kezesek lettek, és szerencsére a kutyákkal is jól kijönnek, persze a szomszéd macskája már nem annyira :)

Napozás közben a verandán

Az állomány az ünnepek alatt bővült 4 naposcsibével, akik az első keltetés eredményei.

Állatok, képes bemutatkozás

A következőkben szeretném bemutatni a farm jelenlegi lakóit, hogy a későbbiekben könnyebben lehessen azonosítani a történések szereplőit.
A kutyák                                                                                                                                                       Azért kezdem velük, mert a vadállatokon kívül (akikről hamarosan szeretnék külön bejegyzést) ők voltak az első páciensek. Nem igazi értelemben vett gazdasági állatok, gondozást és törődést ők is igényelnek, nem is beszélve róla, hogy szerves részét képezik a jelenlegi életünknek, és terveinknek is.            

Bejgli - Német vizsla szuka

Alma - Drótszőrű magyar vizsla szuka

A kecskék

Háziállatok, a problémásabb fajtából. A legtöbb történésben kulcsszerepük volt/van/lesz :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csacsi és Kecsi

A juhok                                                                                                                                         Nagy reményeket táplálunk a két gyapjas iránt.

Cigájaxmerinó, Racka

Kikvagyunk...

Két ember, akik néhány iskolán és munkahelyen túl rájöttek, hogy a vidéki életnek nem - csak - a fűnyírásról kellene szólnia. A gyermekkori élmények mindkettőnket determináltak - azt hiszem - csak van úgy, hogy a körülmények nem kedveznek az adott pillanatban, a döntések meghozatalakor, és az ember egy másik irányba indul el. A munkánknak jelen pillanatban semmi köze sincsen a mezőgazdasághoz, persze nem volt ez mindig így, de minimális "TSZ"-es és lovardás tapasztalaton kívül azt hiszem, sosem voltunk a gazdálkodás nagyipari sűrűjében. Láttuk ellenben otthon és a nagyszülőknél, hogyan él a ház körül egy kisgazdaság, annak minden szépségével (akkor számunkra talán még csak ez létezett) együtt. Rólunk további részletek is kiderülnek még a közeljövőben, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindketten iskolarendszerben is tanulunk jelenleg agrár vonalon.

Évtizedindító-Blogindító

Két év nagy idő! Kb. két éve próbálom magamat rávenni, hogy egy "normális" blogon keresztül megosszam tapasztalataimat a vidéki élet és egy háztáji kisgazdaság tervezésével, kialakításával, és működésével kapcsolatban. Ez a "farmtéma" nagy sikernek örvend a világhálón, és ahogyan én látom, nálunk is terjednek az eszmék, annak ellenére, hogy talán Magyarországon még nem szakadtak el annyira az emberek ettől az életformától, mint a fejlett nyugaton. A gyerekek farmos játékokkal játszanak, az arckönyvön is sokan töltik idejüket ezzel, és egyre másra hallani vidékre költöző "romantikus" városiakról, akik belevetik magukat ebbe az életformába. Ez a blog egy lesz azok közül, ami egy életmódot mutat be a maga érdekes, és néha mulatságos valójában.