Az első fagy

Az éjjel megérkezett az első fagy. Este munka után fejlámpával leszedtem az összes paradicsomot (a zöldet is),és milyen jól tettem! Most pár napig még megússzuk a fagyot, ami jó lenne, mert a vizet akkor nem kellene vödörben hátra hordani...

Lankadtan, zúzmarásan

A paradicsomok az őszre megemberelték magukat, az árukat biztosan visszahozták.

Az idei legszebbek, a zöldekből savanyúság, a sárgákból remélhetőleg piros paradicsom lesz.

Az ősz színei a tanyán. Az ottani erdőkert közepén a sárga levelű fa.

Az ősz színei otthon, pár napig még gyönyörködhetünk ebben.

Az idei év abszolút sikere a levendula. Sajnos nem tudjuk ez melyik fajta, de egész évben, és még most is virágzik, és hatalmasat nőtt.

Nyár elraktározva. Saját mézünk, és paprikakrémünk. Guszta.

Ismét malacok

Elkeltek a kismalacok. Pontosabban van még két kis kedvenc, akikért majd később jönnek. Ennek egyrészt örülünk, mert már nem nagyon férünk el több állattal, másrészt hiányoznak a kicsik, még jó hogy az utolsó kettőt lehet dögönyözni. Az anyakocát eléggé megviselte a 10 kicsi felnevelése, ezért kapott egy hónap szabadságot, és szabadon kószálhatott az udvarban, pihenhetett. Múlt héten visszacsuktuk az óljába, így már nem piszkálja a többieket. Azon gondolkodunk,hogy a kicsiket visszatesszük a koca mellé ha nagyon hideg lenne, de egyenlőre reméljük erre nem lesz szükség.
Jövőre ismét nyárra időzítjük majd a kicsiket, de csak akkor ha előre legalább 5 malacra lesz jelentkező. Meglátjuk.

Az egyik kicsi, szállítás előtt. Azóta Petinek hívják, bent alszik a lakásban a macskával, új gazdái rendszeresen sétáltatják is. Itt macska ketreceben.

A két felnőtt Dönci és Malac, az anyuka. Érdeklődve várnak, mikor érkezem a reggelivel.

Fügét mutatunk

Több kudarc után idén ismét bepróbálkozom füge telepítéssel. Ezúttal a ház délkeleti fekvésű előkertjébe, és a veranda elé abszolút déli tájolásba telepítettem kis fügéket. Egyikük Horvátországból érkezett, a többi versenyzőt a Balaton mellől hoztuk. Mindet én ástam ki. Nagyon kíváncsi vagyok, főleg, hogy lesz e különbség a kis bokrok között. Jut belőlük a tanyára is, bár még nem tudom pontosan hova helyezem el őket.

A horvát füge egy kutyakonzerves dobozban "hazai" fenyőtűvel

Az ültetést bonyolította,hogy a talaj igen száraz, bár ez elvileg a fügét annyira nem zavarja. Jelentem az első fagyot túlélték.

Téli diéta

Többször esett már szó az állatok takarmányáról. A tél kritikusabb időszak ebben a tekintetben, különösen az idei takarmányínséges évben. A fogyasztás, a kicsik felnövekedésével arányosan megnőtt, és az már nyár végén látszott, hogy a beszerzett széna nem lesz elegendő, ezért elkezdtük helyben a kukoricaszárat vadászni. Sikerült a szomszéd utcában találni levágásra váró szárat, amit két délután alatt felkötöttünk, lett két teherautónyi. Közben a héten az utcából is elhoztam 30 kévét, igen finom kukoricaszárból (ezzel együtt sikerült egy egeret is betelepíteni a kocsiba).
Egyik nap, munkából hazafelé, elcsíptem egy teherautót, ami meg volt rakva frissen levágott leveles faágakkal (nyár). A szállító, miután megalkudtunk, le is pakolt kb 10m3-nyi ágat a kert végébe. Gondoltam, ez sosem fogy el. Ez volt két hete, már fele sincsen meg, ugyanis naponta 6-8 nagy véka levelet és ágat kapnak az állatok, amit nagy élvezettel vágnak be. Külön öröm számukra, hogy genetikai adottságaikat kihasználva, ezúttal legálisan nyúzhatják meg a faágakat, persze csak a nagyobbakat, mert a kisebbeket megeszik. Mindezek mellé persze kapnak némi abrakot és kukoricaszárat is. Hamarosan megyünk káposztaföldre maradék levelet szedni, annak is nagy keletje lesz. Idén nagyüzemben toljuk, mert a marharépából kevesebb lesz, mint tavaly.

A menü (jobbról balra): kukoricaszár, széna, leveles faág. Sajnos a nedves hideg időt a friss levelek nem szeretik, szerintem amit a köv héten nem esznek meg, az megy a komposztba.

A végeredmény, lerágott ágak. A jó az egészben, hogy így a kecske is jóllakik, és tűzifa is lesz. Kéreg nélkül tavaszra szépen kiszárad az összes ág, és szuper gyújtós lesz a kályhába.

A nagyok mellett a kicsiknek is betároltunk takarmányt. Mivel a malacok egy részét kukoricára cseréltük, őket nem fenyegeti az éhhalál. Közben néha csemegéhez is hozzájut a csapat.

Mozis barátainknak hála, néha befut egy szállítmány pattogatott kukorica, amit mindenki nagy örömmel fal, itt éppen a ludak.

Kültúra

Már régen szerettem volna pár képet feltenni külföldi élményekről. Ha elutazunk, mindig nézelődünk, vajon mások, hogyan csinálják. Íme néhány példa:

Angol gyártmányú lovas kasza

Lovas gereblye

Vidéki mezőgazdasági kiállítás egy az 1800-as évekből való színben. Becsületkassza, sehol egy őr...

Marhakörmöző (ha jól értettünk bajorul)

Legelésző német tehenek, villanypásztor a turista út mellett.

Tökstand, becsületkassza, németország.

Istállózás

Októberben bokros teendőink mellett végre sikerült elkezdeni, és befejezni az istálló tatarozását. A korábban fatárolóként, majd tyúkólként is funkcionáló "épületre" már igen csak ráfért a felújítás. Hála a kecskék akciózásának, az összekuglizott tűzifa folyton leborult, így a kényes egyensúlyban lévő oldaldeszkázás is megbomlott. Ennek következtében a két "helyiséges" istálló egyik fala teljesen leomlott, és nyitottá vált. Ezzel nem is volt baj - nyáron - de érkezik a tél. A faanyagot már nyáron beszereztük, sajnos anyagilag most csak a szélezetlen nyárfadeszka fért bele,ami így is elég sokba került, de végül azt mondhatom, megérte. Alulra a biztonság kedvéért tölgy deszka került, ami felfexik az akác oszlopokat tartó beton tuskókra, nem ér le a földre. Ezután átfedéssel kerültek fel az igen széles nyárfa deszkák. Nagyon jó tapasztalat, hogy rátaláltam az ideális szegre, amit úgy hívnak, keményfa szeg. Ajánlom mindenkinek aki istállót vagy karámot épít akácból, vagy tölgyből. A végeredmény sokkal jobb és stabilabb lett, mint ahogy vártam. A kijáratoknál kopószegélyeket is feltettünk, szintén tölgyfából. A felületkezelés még hátravan,talán novemberben le tudjuk kenni egy kis lenolaj kencével.

Itt látható a deszkák egymásra lapolása

A végeredmény a tyúkudvar felöl