Összes oldalmegjelenítés

2013. június 16., vasárnap

A szamár - takarmányozás

A szamártartással kapcsolatos kérdések privát megválaszolása helyett úgy döntöttem, hogy inkább egy bejegyzést (vagy többet) szentelek a témának.
Előre bocsátom, hogy csak néhány éves tapasztalatunk van 2 szamár tartásában, tehát nem mondhatom, hogy a kérdés nagy szakértői lennénk, de a tapasztalatainkat szívesen megosztom.
Elsőnek a takarmányozásról néhány szó. A szamár gyomra kb 9-10 liter, ami mérettől függ. Részben ennek is köszönhető, hogy pl a kecskékkel (akár 20 liter feletti bendőméret) ellentétben több időt tölt evéssel. Én azt figyeltem meg, hogy a játék, és a porfürdőzés kivételével szinte folyamatosan esznek. Néha csak csipegetnek, főleg ha egész nap övék az udvar, de a karámban a többi állat mellett  rendesen esznek. Az ideális az volna, ha kis adagokban, naponta többször is tudnám etetni őket, de ez sajnos nehezen kivitelezhető.A kertben nálunk lombot is esznek. Legkedvesebb számukra az aranyeső, ezt követi az orgona, és a szőlőt sem vetik meg. Érdekes, hogy a bodzát nem bántják, és ügyesen elkerülik a buxusokat (ez mérgező), nem támadták eddig még meg a málnabokrokat sem. Éjszaka általában nyugodtan pihennek, sötétben még nem láttam legelni őket. Frissen kaszált fű esetében nem tévedünk nagyot, ha  10% os szabályt (testsúly 10%-át kitevő fűmennyiség etetése/nap) alkalmazzuk.
Más a helyzet széna etetésnél. A szamár jobban értékesíti a silányabb takarmányokat, mint egy hasonló méretű ló, így a 150-250 kg közötti lovak számára előírt adagok háromnegyede is elegendő. Összességében egy hátasló adagját lefelezve kapjuk meg a szamár takarmányadagját.
Nem mellékes azonban a tömegtakarmány összetétele. A szamárnak is szüksége van a megfelelő mennyiségű rostra a jó emésztéshez, ezért főleg tavaszi-nyár eleji legeltetéskor a legelőfű mellé kapjanak szalmát. Télen sem szükséges a legjobb minőségű szénát adni a szamárnak, hacsak nem vemhes, vagy csikót nevel. Ugyanezen két eset kivételével nem szükséges magas fehérjetartalmú takarmány, pl lucernaszéna etetése sem. Sőt, amennyiben a szamárnak korlátozott a mozgási lehetősége, és nem is dolgozik, a széna mennyisége is csökkenthető kissé. A szamár túletetése fehérjetartalmú takarmánnyal még kifejezetten káros is lehet. A pénztárcánk mellett az állat máját is feleslegesen terheljük.Nálunk természetesen előszeretettel eszik el a kecskék elől a lucernát.
Az abrakot is el kell felejteni, ha a szamarat nem dolgoztatjuk. Nálunk ősszel és tavasszal kapnak hetente 1-1 kg zabot lenolajjal locsolva a szőrnövekedés, illetve vedlés miatt, valamint télen kb., napi 1-1 cső kukoricát. Amennyiben tehetnék, természetesen mindenféle abrakból bőven fogyasztanának, például előszeretettel dézsmálják meg a disznók vályúját, ha azok nem elég gyorsak, vagy kiborogatják a ludak etetőjéből is a kukoricát, darát.
Télen speciális takarmányuk a kukoricaszár. Ezzel szívesen etetem őket, mert leköti őket, a keményebb szár részeket is jól megrágják, néha 1-1 kis cső kukorica is akad benne, valamint én is könnyen tudom mozgatni. Valószínűleg az egész kukoricaszárat megennék, ha le tudnám nekik szecskázni, de így a nagyon kemény részek megmaradnak (gyújtósnak).
Én a csemegék közé sorolom, de ettől függetlenül szükségük van lédús takarmányokra is főként a téli időszakban, mint a sárgarépa, takarmányrépa. Mi ezek mellett néha sütőtököt is adtunk nekik. Ezek a sok rost mellett jót tesznek az emésztésnek, és tele vannak értékes anyagokkal (vitaminok mikro-, és makro elemek). Az idei tél érdekes tapasztalata a nyárfa lomb illetve a nyers faágak etetése volt. Eredetileg a kecskéknek szántuk a dolgot lévén nagy fa fogyasztók, de meglepő módon a szamarak sokkal inkább lecsaptak az ágakra. tél közepére a nyár végén levágott nyárfa ágak nem száradtak meg így talán a nedvességtartalmuk miatt kedvelték ennyire.Szabályosan körberágták az ágakat, jó 3-5 mm vastagon lerágva a kérget. A kecskék ezt meg sem közelítették. más fafaj esetében nem voltak ilyen lelkesek. Az akác, juhar, bodza ágakat inkább a kecskék nyúzzák meg. Mellékhatásként azt tapasztaltuk, hogy a szamárcitrom színe kicsit vörösesebb lett a megszokottnál.
A nyalósót rendszeresen használják ők is.
Talán a vízzel kellett volna kezdenem, mivel a szamaraknál ez kardinális kérdés. Sokat isznak és finnyásak a víz minőségére. Nem túl nagy melegben is megisznak közel 20 liter vizet naponta. Nálunk a vödrös megoldás elérhető, ezért a különféle itatótípusok használhatóságáról nem tudok nyilatkozni, de a szakirodalom szerint a szelepes itatókat is tudják használni.
Összefoglalva, étrendre nem túl igényesek, de egy kecskéhez viszonyítva sokat esznek (és ürítenek is!), munka és vehemépítés kivételével nagyon különleges takarmányozást nem igényelnek. Jó ha folyton tudnak csipegetni (nálunk mindent felporszívóznak a trehány kecskék után - ezt szeretjük), és igénylik a friss és sok ivóvizet.
Külön írok majd az ápolásukról, és a csökönyösségről is.

2013. június 13., csütörtök

A szamaras tragédia margójára

A nemrég történt halálos baleset kapcsán, azt gondoltam, elmondom a véleményemet olvasóinknak.
Az eset egy szerencsétlen szituáció eredménye, de rávilágít olyan dolgokra, amikkel nem árt tisztában lenni. Egy angol oldalon olvastam, hogy a shrek filmek óta újra fellendülőben van a szamártartás nyugaton. Ez önmagában is érdekes dolog, de ha ez igaz, akkor az azzal is jár, hogy a hobbiállattá avanzsált szamár egyre több helyen jelenik meg a mi környezetünkben is.
Alapvetően egy olyan állatról beszélünk, aki - véleményem szerint a propagandának (micimackó, shrek, stb.) köszönhetően - a cuki kategóriában foglal helyet. Ha a valós dimenzióját (értsd nagy méretét) figyelmen kívül hagyjuk, vagy nem ismerjük, akkor akár a nyuszikkal, cicákkal is egy kalap alá kerülhet a gondolatainkban. Ennek az a következménye, hogy ha látunk egy szamarat, akkor ez ugrik be, és még ha meg is lepi a laikust, hogy mekkora élőben, alapvetően úgy közelítenek hozzá, ahogy a fentiek indokolják.
A szamár nem egy kis állat. 250-350 kg, sőt a nagyobbak ennél is többet nyomnak. Méretét meghazudtoló gyorsasággal képes ugrani, futni, rúgni, vagy harapni. Pláne, ha az ember nem számít rá. Ez az egyik része.
A másik dolog az állat viselkedése. A szamár territoriális állat. Bár nem tudom mennyire van ez a köztudatban, de többek között a nyájak védelme miatt tartották a juhászok. Az előbbiekből következik, hogy kutyát, rókát, és talán farkast is képes volt elintézni. Ha a nekik elkerített udvarrészre a kutyák bemennek, a mai napig megkergetik őket, ugyanakkor ha őket engedem előre legelészni, akkor nincsen üldözés. De ugyanígy kergetik a libákat, vagy pl. a kiskecskéket is hajkurászták, amíg meg nem szokták őket. Egyszóval, ha vendég jön hozzánk, akkor egyedül nem mehet hátra a szamarak közé.
A másik dolog a szoktatás kérdése. Minden állat idomítható, ha kajával ügyeskedünk. Bámulatosan hamar megtanulják az abrakos vödör hangját felismerni, vagy a nyíló kapu hangját összekötni a vacsorával. Ez azzal jár, hogy ha megszokják, hogy minden este répa, vagy abrak jön, akkor azt várják. Ha el vannak zárva nincsen gond, maximum ordítanak, de ha szabadon vannak, akkor követelőznek. Egy szamárcsődör nem egy súlycsoport egy emberrel, és nem jó ha követelőzik. Minden állat erőszakos tud lenni, ha a megszokott kajájáról, vagy fonom falatokról van szó még akkor is, ha amúgy nem éhezik, jóllakott. A követelőző állatokat nevelni kell. Minden állat és gazda között kialakul egy erőviszony. Jó esetben az állat az alárendelt. Ezt többféleképpen el lehet érni. Természetesen nem jó, ha egy gazda fél az állataitól, de még mindig jobb, mintha nem félne, és közben az állat a főnök. Ez egy szamár esetében komoly következményekkel járhat.
Összefoglalva, az állat nem játék, főleg nem egy ekkora méretű állat. Az állatot nem elég ellátni, nevelni is kell, erre rengeteg példát láthatunk kutyatulajdonosoknál. De egy emberélet nem vethető össze egy szétrágott papuccsal. Ennek ellenére egy vendég nem a gazda, és ezzel a vendégnek nem árt tisztában lenni. A gazda felelőssége az állatok kordában tartása, ami az elkerítésüket is jelenti. Szökős kecskékről beaglie-ről, rengeteg legenda kering, de minden bezárt állat fejében megfordul a szökés, és nem reális, hogy atombiztos vadhálóval kerítsük el állatainkat a legelőn. A fentiekhez persze még hozzájárulhat sok egyéb is, pl. felhergelt állat (rovarcsípések), ivarzási időszak, szokatlan színek, hangok. Továbbá az állatok memóriája nem olyan, mint a miénk, ha két évvel ezelőtt kedves kis csacsival találkoztunk, ez a helyzet gyökeresen más lehet most.
Ez a saját véleményem. Minden állatot a saját helyén kell kezelni, és remélem , hogy ez a szomorú eset nem lesz rossz hatással a szamár, mint állatfaj megítélésére.

Egy szép téli kép a nagy melegben.

Itt a nyár

Lassan-lassan igyexem visszaszivárogni a blogra. Nem keresek kifogásokat, és megpróbálom felvenni újra a fonalat. Kicsit visszatekintve, nagy nehezen sikerült elszállítani a trágyát. Mint mindig most is fájt kicsit a szívem, mivel első osztályú komposztot lehetne készíteni belőle, de sajnos még mindig úgy érzem, ez nem fér bele az időbe. Közben van pár vevő, akinek kiskertbe tudok vinni belőle, teszkós áron házhoz is viszem. Meglátjuk, talán sikerül több vevőt is találni.
Kecsusz lassan megellik, ahogy nézem megint ikrek várhatóak. Múlt héten a szomszéd utcában is megszülettek a kiskecskék, de nagyon picik lettek. Ugyanaz a bak volt nálunk is, szóval meglátjuk.
Esőből azóta sem volt hiány, de volt pár igen szép hétvégénk. A pince majdnem felszáradt, sajnos a boros pincére még nem készült el az ajtó.
Az eső miatt nem sikerült időben szénát készíteni, viszont szerencsére akad a közelben elég terület, ahol kaszálhatok. A tulaj még örül is neki. Viszont volt sajnos rossz tapasztalatom is, és ezt muszáj elmesélnem. Falu szélén szépen nő a fű, polgármester tehát intézkedik, hogy le legyen nyírva. Falu fizet, nyíróember levágja. Tavaly is annyi volt, hogy ott rohadt el az út mellett, és én is csak elég kis mennyiséget tudtam belőle az állatoknak hazavinni. Kb. két ifára való mennyiségről beszélünk.
Idén is láttam, hogy vágják, gondoltam tavaly kaptam engedélyt, akkor viszek belőle idén is. Nem utánfutóval (mert nincs), nem tonnaszámra, csak egy keveset.
Megyek, emberek szedik össze a szépen megszáradt szénát. Kérdezem őket, hogy egy pár zsákkal szedhetek-e belőle, mire közlik, hogy vágjak magamnak, ők ezt már elkérték a polgármestertől. Mondom csak pár zsák, nem sok. A válasz: ez az övék.
Nem tudom mennyire megy ez át így leírva, de nagyon felbosszant még most is, ha visszagondolok rá. Persze utána 1 hétig esett az eső, ami nem nagyon jó a szénának, de ez van. Végül azért elvitték.
Nade, közben kifejlesztettem a tökéletes takarmányellátást az állatoknak. Mármint a fűevőknek.
Minden nap kaszálok. Kézzel, hagyományos kaszával. Nem berregek, nem benzinezek. A ház előtti füvet is kaszáltam, majd azóta én is nyírom, nehogy megszóljanak a nagy fű miatt. Szóval van pár üres telek az utca végén, ami lassan kezd begyepesedni. Már több a hasznos növény benne, mint a gaz. Kifejezetten jó sok bükköny, kúszó lucerna, fehér here, és somkóró van benne. Keverve még egy kis fűfélével és gyógynövényekkel. Az állatok imádják. Naponta 2-3 big-bag zsák mennyiséget levágok. Egy adag kint marad száradni. Egy adagot frissen, egyet pedig széna formában beviszek. Ez nagyságrendileg elegendő napi adag mindenkinek. Így, mivel a nagyobb mennyiség széna, az sem okoz gondot, ha a friss zöld vizes. Eddig kicsit sem fúvódtak az állatok. Közben a java részét levágattam traktorral, talán a hétvégén lesz belőle kisbála. Ez mindenkinek jó, könnyen mozgatható, de sajnos télire nem tökéletes, amíg nincsen fedett helyem tárolni.
Fedett hely pedig alakul. Remélem hamarosan neki tudunk állni a tetőnek. Hétvégén kis betonozás kell, aztán majd ácsolunk.
Ludaink tojnak rendesen. Keltetéssel nincs kedvem vacakolni, és a róka miatt nem hagyhatom kint a tojókat kotlani. Ezért a tojásokat gyűjtögetem, és elpasszolom őket keltetésre. Egy kisliba már kelt is. Most testvérem próbálkozik a keltetéssel. 14 tojást gyűjtöttem neki. Meglátjuk.
Ma délután pizzasütés lesz a kerti sütőben. Ezt a funkcióját még nem próbáltuk, képekkel hamarosan jövök a sikerekről beszámolni.
Tegnap, részben a pizzához, gyűjtöttem kakukkfüvet, most szárad, és ha beválik, szedünk belőle sokat. Szerencsére a tanyán is van rengeteg, így lehet hogy hamarosan bio kakukkfű fűszerrel is a piacra lépünk. Tervben van még a hétvégére egy kis rebarbara főzőcskézés is. Valamint talán még a hónapban kerítésfestéssel egybekötött szappanfőzés is megszerveződik. Van 30 kiló zsírunk erre a célra, amiből kaukkfüves, levendulás szappan készül majd kecsketejjel bolondítva.
Ezt most befejezem, de képes beszámolóval jövök majd az idei extra növényeink vetéséről, sorsáról.