Összes oldalmegjelenítés

2011. december 22., csütörtök

A leghosszabb...

Ezt muszáj közzétennem, kezdem vágni a centit :)
Innen már csak világosabb lesz - ma van az év legrövidebb napja
 December 21-e a téli napforduló és a csillagászati tél kezdetének a napja: az északi féltekén ilyenkor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka.
 
Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap delelési magassága északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, a Nap kelés- és nyugváspontja is ilyen irányba mozog.
 
  Ezen a napon a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka. A téli napforduló után már hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá.

Bálafuvar

Ahogy korábban írtam, külső forrásokra vagyunk utalva az állatok takarmányozása terén, de szerencsére van becsületes és megbízható forrás. 20-30 perces fordulóval 4 db kisbálát hazaszállítok, hála a vállalatnak, és a vállalati kombiautónak :)
Csodás képminőség, de a lényeg látszik

Hozzáteszem, hogy a csomagtartó kitakarítása, felületesen is, egy horror. A kisbálák könnyűek, női súlycsoportba tartoznak. Látni kellett volna tegnapelőtt az állatokat, ahogy örültek nekem, pláne, amikor észrevették, hogy lucerna is érkezett. A friss szalmának igen megörültek a malacok, este csak a farkuk látszott ki a kupacból.
A legszebb a télben, hogy munka után bármire van szükség, azt tök sötétben kell csinálni, jó esetben nyakig sárban is. Fagyni véletlenül sem akar (ami jó a fűtésszámlának, de előre aggódom pl a kullancsok miatt), így a sárdagasztás minden nap program. Próbálom azt képzelni, hogy gyerek vagyok, és imádok a sárban mászkálni.
nah mind1. ma még lesz egy fordulóm, ha minden igaz, megyek még lucernáért, és szalmáért.
Utána megyünk megnézni a Vad Magyarország című filmet, majd mesélek róla.

2011. december 20., kedd

Itt van a tél

Tegnap elkezdett havazni. Nem komolyan, de mivel december derekán járunk, akár komoly hó is lehetett volna. Ezzel önmagában nincsen bajom, ha elég hideg van hozzá, hogy ne térdig érő sárban kelljen nyomulni. Szerencsére ma reggelre kissé megfagyott a föld is, így nem kellett gumicsizmát húzni, elég volt a gumipapucs is :).
Kezdetleges hótakaró

A hó nem lesz tartós, de igazából nem is bánom, hogy nincsen nagyon hideg. Ma megyek szalmáért, és észjakára jól bealmolok mindenkinek. A szamaraknak is van szerencsére annyi eszük most már, hogy behúzódjanak éjszakára az istállóba, a kecskék meg irtóznak annyira mindenféle csapadéktól, hogy az orrukat sem dugják ki.

2011. december 16., péntek

A téli takarmányozás

Az állattartásban a tél sok szempontból kritikus időszak. Figyelnünk kell állataink elhelyezésére, a víz, a szél, és a hideg elleni védelemre. A legtöbb állatunk kora tavasszal megellik, így az ő állapotukat is folyamatosan figyelni kell. Lényeges továbbá, hogy kedvenceink mit esznek, mit ehetnek. Az őszi takarmányozásnál érdemes figyelni rá, hogy a sovány hónapoknak jó kondival induljanak neki a jószágok. Ha ez megvan, az jó alap. Természetesen időben gondolkodni kell a téli takarmány beszerzéséről is, és számos szempontot kell figyelembe vennünk. Kezdjük a mennyiséggel. Habár a takarmányozásban (a tudományos félében) a mennyiség nem különíthető el a minőségtől, azért minden állatfajnál be lehet lőni, hogy mi az az életfenntartásra elegendő mennyiség, ami mindenképpen kell. Használhatunk takarmányozási táblázatot, irodalmi adatokat, de a saját tapasztalatot mindenképpen vessük be a kérdésben. Magyarul, ha állataink nem soványak, szőrük nem csapzott, nyugodtan kérődznek, mozgékonyak, akkor nagy baj nem lehet. Életkor, testméret, egészségi állapot, mozgás, külső körülmények mind, mind hatással vannak a fogyasztásra, ráadásul a kecsketartók jól tudják, hogy az állatok képesek rengeteget pazarolni is. Minket a szamarak érkezése kissé megtréfált, mivel rengeteget esznek a többiekhez képest, igaz még mindig nem annyit, mint a lovak. 
Nézzük a minőséget. Minden takarmányból, így a tömegtakarmányokból (nálunk főleg széna) létezik kiemelkedő minőség is. Ahhoz, hogy ezt bírálni tudjuk, kell azért tapasztalat, ezt könyvből nem lehet megtanulni. Azonban a jó minőségű tömegtakarmány korántsem elegendő, pláne ha állataink vemhesek, vagy utódokat nevelnek. Mi próbáljuk a hagyományos állattartást megvalósítani, így tápot, koncentrátumot, premixet és társaikat nem ismerik az állatok. Ezekkel könnyebben kielégíthetőek állataink szükségletei, de mivel mi nem intenzív tartásra rendezkedtünk be, erre nincs szükség. Kell azonban a változatosság. Lássuk nekünk hogyan sikerült ezt biztosítani. Elöljáróban annyi, hogy az idei év nem tipikus, de ez minket nem zavar. Szénát elsősorban vásárolunk jelenleg, mivel a tanyáról hazaszállítani a szénát kb annyiba kerül, mintha a faluban megvesszük. Körbálát vásároltunk, mivel egy a szabad ég alatt hagyva is nehezen ázik át, ha jól elkészítették (értsd, száraz volt, és szorosra bálázták), akkor tavaszig, akár hó alatt is kint maradhat. Ezen felül az állatok imádják a bálából kitépni a falatokat. Természetesen nincs szabad rablás (amíg nem volt kerítés 3 hét alatt betoltak egy nagy körbálát, és úgy néztek ki, mint a gombócok), próbáljuk a széna minden szálát hasznosítani, takarmányként. Ha ez nem sikerül, akkor a lepotyogott széna alomanyag lesz. Másik fő tétel a kukoricaszár. Tavaly télen ezen átvészelték az állatok az időt tavaszig, de idén nincs annyi szárunk, és többen is lettünk. A szárat kézi erővel levágtuk, tesóméknál, szomszédoknál, összekötöttük, és a kerítésen kívül tároljuk. A csapat minden nap betol egy nagy kévét, talán január közepéig kitartunk. A szár nagy részét megeszik, és jól eljátszanak vele egész nap. Fontos minden állatnak az abrak. Jellemzően termelés alatt fontos az abrakolás, de az állatok igen hálásak mindenért. Ősszel a kombájnok után összeböngésztünk pár zsák csöves kukoricát, amit mindenki szeret, a malacok még a csutát is megeszik. Remélem január végéig kitartunk. A kukorica mellé decembertől kapnak búzát is, amit szintén veszünk. Az abrak adagot lassan növelem, mert túletetni sem szabad az anyákat. Speciális takarmányt is sikerült szereznünk idén is, ilyen pl a marharépa. Tavaly anyunál jött össze pár zsák, és mindenki oda volt érte, így idény beszereztünk egy akkora adagot, ami szerintem tavaszig kitart. A répa egy része a kukoricaszár alatt, másik része a pincében pihen. Szerencsénkre találtunk egy ismerőst, akinek pár hektáron káposztája termett, és a beszántás előtt még kétszer tele tudtuk pakolni a kocsit káposztalevéllel, ami szintén nagy sikert aratott mindenkinél, így 3 hétig nem kellett répát etetnünk. Vicces volt, amikor moziba menet útba ejtettük a káposztaföldet. A tulaj elég furán nézett ránk, amikor farmerban gumicsizmát húztunk, majd mikor már a csomagtartó tömve volt, visszavedlettünk „városi” ruhába. A mozi után kegyetlen szag volt a kocsiban :)
A kecskék miatt külön specialitás a falevél. Az idei hosszú ősz miatt még december közepén az erdőben tudtam szedni az állatoknak zöld levelet, amit nagy örömmel majszoltak be. Természetesen száraz időben megtömtem minden elérhető zsákot levéllel, sőt az egész család nekünk gyűjtötte a levelet. Az udvarban persze szépen felcsipegették az állatok, ami lehullott. December 14.-én még zöld leveles ágat vittem a csapatnak, amit láthatóan nagy örömmel vettek, a háncsot is lenyúzták róla.
Decemberi ajándék
 
Érdekesség, hogy a száraz diófalevelet is simán befalják, mint valami chipset. Télire dió, kőris, és juharfa levél lett raktározva. Zöldnövényként szerettünk volna tököt is szerezni, mert mindenki imádja, de egyenlőre marad a kertben ragadt káposzta kuriózumként. Természetesen időközönként kapnak almát, sárgarépát, és zöldségmaradékot, vagy teszkógazdaságost.
Külön téma lehetne az ivóvíz, ami télen egy külön sportágnak számít. A jeges víz vetéléshez vezethet, így különösen oda kell figyelni rá. Reggel este egy-egy nagy vödör vizet kapnak, ami nagyjából elegendő is a tapasztalataink alapján.
A malacok takarmányozása azért speciális, mert sok esetben kapnak konyhai maradékot. Vettünk nekik apró krumplit, amit megfőzünk, és valahogyan ízesítünk. Ezt imádják. Tartalékban van azért egy kis kukoricadara is, de vész esetén a kisboltban beszerezhető száraz kenyér. A répa zöld leveleit is a malacok kapják.
A jövő évet szénavásárlással kezdjük, és februártól a kismamák főleg lucernát kapnak majd.
Bizonyos szempontból hosszú, bizonyos szempontból rövid post lett, de talán hasznos.


2011. december 6., kedd

Épül az ól

November végére már látható volt, hogy az állatok nem maradhatnak szabadon a z udvarban, mivel már így is akkora kárt okoztak a növényekben, hogy kétséges a tavaszi kihajtásuk, túlélésük. A tervek megvoltak, még októberben elkészültek a pont alapok a karám oszlopoknak, csak be kellett fejezni. Közben azt vettük észre, hogy a szamarak nem nagyon akarnak behúzódni az ólba, és inkább még esőben sőt fagyban is kint alszanak a szabad ég alatt. A birkákat nem féltem, de a szamár azért mégiscsak más, pláne ha Pötyi tényleg vemhes. Ezért november végére megjött a segítség, és néhány nap alatt elkészült a kerítés. Így a kecskék, birkák, szamarak, most zárva vannak. Remélem hétvégén elkészül az a kis előtető, ami talán elég jó lesz mindenkinek, és ha meleg nem is lesz, de a csapadéktól megvédi a jószágokat. Természetesen a kecskék már első héten megkezdték a kerítés lebontását, így azt is upgradelni kell :)

Kecskelámúr

Kecskéink már minden szempontból készen állnak a szaporodásra, csak már úgy voltunk vele, hogy ha lehet a kicsik már jobb időben szülessenek, így vártunk novemberig a pároztatással. Az egyik kismalacért cserében (részben) kölcsön kaptunk egy fiatal kis kecskebakot, Csokit. Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon stramm kis kecske, igazi Elvis frizurával, tettre készen érkezett. Azonnal átlátta a helyzetet, és tette is a dolgát. Egy hétig maradt nálunk, biztos, ami biztos. Érdekes volt látni a kecskék szociális viselkedését. Méretben ugyan kissé elmaradt a mieinktől, de harciassága miatt nem szenvedett hátrányt. Igaz az utolsó nap reggel megijedtem, mert a jobb szeme csúnyán bevérzett, gondolom verekedtek, de este, mire a gazdája jött érte, már kutya baja sem volt. Szó szerint volt nagy sírás rívás...
Csoki az alpesi bakocska
 
Remélem a terveink szerint alakul minden, és tavasszal pár gidával gyarapodik majd a csapat. A kecskéinken egyenlőre nem látszik még semmi, mivel szép téli bundát növesztettek, és étvágyuk amúgy is kielégíthetetlen.

Konyhakert november

Rövid leszek, novemberben gyakorlatilag fokhagymát és sarjhagymát duggattam, trágyáztam, és a tarackot próbáltam likvidálni. A jó időnek köszönhetően, november közepén még termett csalán a malacoknak, a kelkáposztáink még most is nődögélnek, és a mangold is vígan virít. A jövő évre igazán kíváncsi leszek, mert ennyi trágyát kiszórni, ráadásul a jobbik Szamár/kecske kombóból... Meglátjuk. A marharépa sem fagyott meg a kukoricaszár alatt, sőt két alkalommal is el tudtunk menni káposztalevelet szedni takarmánynak, mielőtt beszántották volna, így az állatok novemberben végig ehettek friss zöld takarmányt.

Malac történet

A november a malacok terén is nagy változást hozott. Két kismalacot megvettek, egyet elcseréltem takarmányért, egy pedig sajnos elpusztult. Most, mikuláskor már csak a kis kedvencünk, a legszelídebb pici van itthon. Társainak királyi helye van, családi kedvencek. Sajnos az egyik kis emse balesetet szenvedett. Az egyik korai igen hideg éjszakán beszorult az anyja által felfordított vasvályú alá, és valószínűleg egész éjszaka ott lehetett. A vályú elég nehéz, kismalacnak esélye sincsen megmozdítani, nem is értem, hogyan fordulhatott rá...
Reggel mindenesetre még élt a kicsi, szerencséjére éppen szombat reggel volt, így azonnal vittük be a lakásba, finom meleg tejes darát kapott, betakargattuk, és a kályha elé tettük. Estére már egészen jól volt, de nem mertem kivinni a hidegbe, így megértük azt is, hogy disznó aludt a házban (már csak a szamarak lógnak ki a sorból). Reggel aztán már elég eleven volt, így délután visszamehetett a társaihoz. Ezután természetesen evés után kivettük tőlük a vályút. December első hétvégéjére bejelentkeztek, hogy elviszik tőlünk ezt a malackát is, de nem így lett. Szombat reggel szokás szerint ők kaptak először enni, ezúttal beáztatott kenyeret, és sütőtököt. A kislány volt a legkisebb, így neki vettem ki a vályúból puhára sült tököt, de nem érdekelte, mászott vissza a vályúba. Hagytam őket enni, adtam a többieknek, és mire mentem vissza, hogy a vályút kivegyem, a kicsi már nem élt. Úgy tűnik megfulladt. Sajnos ők hiába voltak már 3 hónaposak, a méreteik miatt kisebb falat is gondot okozhat, és mivel gyakorlatilag versenyt ettek, a falat megrágásával már nem törődtek. Természetesen megsirattuk és eltemettük. Másnap kaptuk a hírt, hogy testvére eltűnt, de aztán szerencsére meglett. A harmadik szomszédban találták meg, egy dán dogot "túrt ki" a kutyaólból. A malac az ólban aludt, a kutya, meg kint őrködött. Ha az utolsó kismalac is elkel, akkor karácsonykor összeköltöztetjük újra a nagyokat, és áprilisra újra lehetnek kicsik.
Szokásos hétvégi játék a kutyákkal

Novemberi mészárlás

Kétségkívül ez a hónap elnyerte a farm legfeketébb hónapja címet. Máig nem tudjuk pontosan ki a tettes. Sajnos a baromfiudvar ma már üresen áll hála a rókának vagy nyestnek, aki elpusztította szegény tyúkjaink felét. Dédelgetett kiscsibéink már a felnőttekkel együtt voltak az ólban, amikor a legszebb kiskakas egy reggelre eltűnt. Sajnos a munkánk miatt reggel félhomályban etetünk, míg este már jó sötét van, mire hazaérünk (nem bírom megszokni...). Ezért gyakorlatilag csak hét végén tudunk érdemben az állatokkal foglalkozni. Két nappal az első eset után eltűnt 3 tyúk és újabb 2 csibe. Ekkorra már eléggé kiakadtam. Sajnos a szamarak miatt a kutyákat nem lehetett hátra engedni (nem annyira haverok még), és az emberi vizelet kijuttatása sem zavarta a férget. Azonnali intézkedésként, a túlélőket áttelepítettem a kecskék ketrecébe, zárt fémketrec. Reggelre még eltűnt a maradék futókacsa tojónk. Nehéz leírni azt a kétségbeesést, amit éreztünk. Sokan tán megvonnák a vállukat 7-8 csirke eltűnésén (és pusztulásán), de nekünk nagyon a szívünkhöz nőttek. nálunk bújtak ki a tojásból,mi nevelgettük őket, és a kiskacsák voltak a kedvenceink. Végső elkeseredésünkben visszavonulót fújtunk, a túlélőket messze vittük, és most biztonságban éldegélnek. A ludak maradtak, egyenlőre továbbra is a kecskék helyét bitorolják. Ebben a laza télidőben kitakarítom a tyúkudvart, teszek ki csapdát az ellenségnek, és tavasszal újra próbálkozunk.

Itt az ősz

Sajnos a november elég kuszán sikerült, így a blogírás bizony elmaradt. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen albioni ősz nem sűrűn van felénk. Többször is azt gondoltam megőrülök a ködtől. Igazából nem is tudom elképzelni, hogy Angliában vagy Írországban, hogyan élik túl az ilyen nyálkás időszakokat...
Ez az egy hónap nehéz volt. Egészen sokáig kitartottam a kerti csap elzárásával, de maikor már napközben sem engedett fel a jégdugó a csapban, inkább lezártam (pechemre ma is simán használhatnám, olyan meleg van). Így december elején az időjárás még mindig igen kegyes, főleg, ha a fűtésszámlát nézem, ugyanakkor a tavalyi csapadék maximum rekord megdöntése után, könnyen lehet, hogy idén a negatív csapadék rekord dől majd meg. A meteorológia nem sok jót ígér, hétvégén természetesen ramaty idő várható megint.
Hangulatkép munkába menet decemberben - Nehezen bírjuk...

2011. október 16., vasárnap

Őszi készülődés a kertben

Az utóbbi időszak már a következő szezon jegyében telik a kiskertben. A trágya folyamatosan kikerül az ágyásokba, természetesen a szükséges gyommentesítés után (sajnos a tarack terjed). Újdonságként 25 málnatövet ültettünk a leendő málnasövény alapjaként az új kerítés mellé. A hátsó udvar felől egyfajta szélárnyékként is funkcionál majd, míg az elülső sövény, csak pár lépésre van a teraszról, így ideális nassolóhely lesz a jövőben. Szintén telepítünk epret is. A tavalyi sikertelenség (érts: a birkák többször is tövig rágták az epret) ellenére, immár ideális körülmények közé kerülnek a növények. 20 tő eper kapott helyet az egyik ágyásban. Betrágyázva, jó alaposan szalmával betakargatva. Szép kacsokat neveltek a tövek, így remélem az utánpótlással sem lesz gond. Az eper a málna mellett az a növény, ami tuti elfogy bármekkora mennyiségben. Faültetéssel az idén nagyban nem lépünk előre, mivel a kert nagy része az állatoké, és ismerjük már a jó szokásaikat... Így is ültetünk azért egy gledicsia fát (tüskés, és nagy bab szerű termése van). Annyit érdemes tudni róla, hogy nitrogénmegkötő baktériumok vannak a gyökerén, termése szárazcsokrokban jól mutat, és takarmánynak sem utolsó, kecskék, szamarak szeretik.
A homoktövisekkel viszont bajban vagyok. Vettünk 4 növényt, de nem találok nekik megfelelő helyet a ház körül, így elképzelhető, hogy ezek már a tanyán lesznek elültetve.
Betakarítottuk az utolsó piros paradicsomokat, az ízük isteni volt, és a patisszonokat is. A késői vetés ellenére néhány szépen megnőtt. Egyenlőre még nem döntöttük el mi kerül majd a helyükre, de a lasagna ágyást jó lenne kihasználni, mert jól megpakoltam trágyával, szóval egyfajta melegágy is lehet.
Elkezdtük megtörni a diót is. Miután két jó szeles napunk is volt, a szedéssel nem kellett vesződni. Néhány óra alatt összejött 3 vödör dió. Nem nagy termés, de legalább a miénk és bio. A kutyák szórakozásképpen elég sokat összetörtek, de így legalább jutott a kismadaraknak a morzsákból. Reggelente jönnek is tömegével a cinkék. A várakozásokkal ellentétben a dió elég egészséges, igaz megtörni nem egyszerű, és mivel ráadásul kis szemű, nem is túl szapora munka. Érdekes belegondolni, hogy például a diófa mennyi haszonnal jár. Nyáron árnyékot ad, szerintem a legjobbat. Termése finom, egészséges, a dióhéjjal lehet fűteni (úgy ég, mint a zsír), lehullott levelét megeszik a kecskék, fájából bútor készül, vagy elégethető a kályhában. Egyszóval, nincsen olyan része, ami nem használható. Ügyes kezekben, illetve ideális esetben (pl ha van kecskéd :) ) azt hiszem gyakorlatilag minden haszonnövény hasonlóan hasznos.
A falevelek még alig akarnak sárgulni, de hamarosan kezdhetem összeszedni őket, mivel a kecskéknek minden évben elteszek annyi levelet, amennyit csak tudok, hogy változatos étrendjük legyen a széna és kukoricaszár mellett.
A káposzták, és a zöld paradicsomok még kint figyelnek az ágyásban, bízom benne, hogy nem jön hirtelen nagy hideg és még nőhetnek kicsit.

Malackák eladósorban

Eljött az idő, hogy elváljunk kismalacainktól. Rozit, a legkisebbet már tegnap elvitték, természetesen meglépett az óljából, de már jól van. 4 kis testvére szerető gazdikra vár. Nagyon elevenek, jó az étvágyuk, és imádják, ha vakarásszák őket. Érdekes felvetés, de jogos, hogy annyira kicsik, hogy a bezárásuk nem is azért érdekes, hogy ne szökjenek el (egyébként nálunk többször is elszökhettek volna, de nem tették), hanem nehogy más állatok, főleg kutyák bántsák őket. Nálunk a szamarak miatt nem tanácsos a kertbe bejönni, és anyukájuk is éber, de ha valahol egyedül lesznek tartva, fontos lehet ez a szempont is.

Szamárcitrom

A helyzet az, hogy a szamarak érkezésével a gazdaság munkaigénye jelentősen növekedett, mivel finoman szólva is sok trágyát termelnek. Ez talán annak is köszönhető, hogy saját kis kifutójuk még nincs, így szabadon garázdálkodhatnak a szénabálák körül (meg is teszik) és a fogyasztás arányában nő a "termelés" is. Hozzáteszem, egészen kigömbölyödtek ez alatt a másfél hónap alatt. Visszatérve a trágyára, alaphangon is megtermelnek naponta egy nagy vödör trágyát, ami 16 liter. Ezt minden napra számolva közel 6 köbméter az éves trágyatermelés!!!! hihetetlennek hangzik, de igaz, és ha hozzászámolunk némi alomanyagot is...
Szóval jelentős kérdéssel állunk szemben, ez nem vitás. Kiskertünk az őszi időszakban képes elnyelni egy bizonyos mennyiséget (ez legyen mondjuk 1 köbméter) valamint a kert többi részének is jut még kb. kétszer ennyi, de ez még mindig csak a termés fele! A komposztálás egy opció, nyilván enélkül nem megy a dolog. Másik megoldás, hogy a füvet trágyázzuk vele. Ezt a legjobb úgy elképzelni, hogy a trágya nagy részét összegyűjtöm, míg a maradékot a tyúkok szépen szétkapirgálják. Most úgy néz ki, hogy a fűnek tetszik. Amikor kapott esőt, meglódult tőle rendesen, ráadásul a trágyás fűből egy darabig nem esznek az állatok, szóval van ideje nőni kicsit.
A trágya egyébként ráfér a földre, hihetetlen látni a hatását, mintha valami csodaszer lenne. A málnasövény helyének előkészítésekor realizálódott bennem, hogy annak helyén 2 éve még betontörmelék, és sóder, sitt keverék volt, most meg kiskert...
Ilyen jelegű változtatás szerintem elképzelhetetlen szerves trágya nélkül. Ez még akkor is hat, ha a talajlazítás elmarad. Szamártrágya ügyében tehát nem állunk rosszul. Most jut eszembe, hogy a baromfiudvart szemlélve a minap arra kellett rájönnöm, hogy minimum 20cm trágyás komposzton járnak az állatok. Szóval a baromfitrágya is érdekes kérdés :)

2011. szeptember 20., kedd

Paw paw under attack

Történt, hogy egy nyári este egy zöld lombszöcske betévedt a hátsó hálószoba ablakán, talán a fények miatt? Ki tudja? Mivel a közhiedelemmel ellentétben, egy szöcske nem veszélyes, nem bántottam, és meg is feledkeztem róla. Külön érdekesség, hogy ezelőtt alig egy héttel egy imádkozó sáskánk is volt, és a legyek szúnyogok irtására rendszeresített éjjeli lámpa fénye a nappaliból a konyhába vonzotta. Így a szöcskénket is, a ház ellenkező részéről. Két napra el is felejtettem a szöcskét. Aztán a következőre lettem figyelmes:
Jól látszik a támadó műve
Ezek után hamar rájöttem, ki a tettes, ráadásul meg is találtam a tett helyén. Megfogni nem volt egyszerű, talán mert ízlett neki a pawpawunk, de végül mennie kellett. egyetlen vigaszom, hogy itt az ősz, és a levelek lehullanak. Vagy nem? kérdés, hogy a szoba pawpaw hogyan viselkedik...

2011. szeptember 19., hétfő

tök váratlan

Szombaton hazaérkezve, szemet szúrt valami az előkertben. Tudni kell, hogy az előkert egyenlőre afféle senkiföldje, rendezetlen, és a futórózsán kívül csak gaz nő itt. Ezért is volt nagy meglepetés, amikor megpillantottam, hogy a kerítésen bizony egy tök kunkorodik felfelé. Nem tudom, hogyan kerülhetett oda, illetve honnan volt víz a növekedéséhez, de megcsinálta. Természetesen hagyom megnőni, és kíváncsian várom, hogy kiderüljön, miféle tök lesz.

Egyébként a tök, az egyik kedvenc növényem, rá kellett jöjjek. Ajánlom minden kezdőnek, bármilyet, bárhova, dísznek, megenni, takarmánynak, komolyan, vagy viccből. A tökön kívánom letesztelni, ha már így alakult, hogy mennyivel jobbak a hőmérsékleti viszonyok a ház előtt (délkelet), mint hátul (észak) a növényeknek. Remélem bebizonyosodik, hogy ez a kitettség tovább alkalmas a növények életben maradásához.

Kakasvágás

Ez a döntés, nyugodtan mondhatom, már hónapok óta megszületett, de mindig halogattuk, végülis elsődlegesen nem élelmezési céllal tartott, kakasaink levágását. Az mondjuk nem volt egyszerű, amikor a piros kakasunkkal folyamatosan harcolva kellett kimenteni a tojásokat a fészekből, vagy csak lombseprűvel lehetett eljutni a szénához, ha a baromfiak kint voltak a hátsó udvarban. A piros kakasunk igen harcias volt, több komolyabb összetűzésünk is volt, és párszor akkorákat kapott, azt hittük nem kel fel. Így talán érthető, hogy meguntuk a hadakozást, és mivel kell a hely a fiatal tollasoknak szanálnunk kellett. Az egyik nemmagyar tyúk igen megsínylette, hogy egyszerre 3 aktív kakas háremének is a tagja. Szegény igen megviselt volt, így szerintem neki megváltás volt a fazék. Ennek következtében a baromfiudvarban kettővel kevesebben vannak, és még szeptemberben elhagy minket a szobakakasunk, első kis szülöttünk is, ő új háremet kap, nem mellékesen a keltetőben kelt tyúkjainkkal. Nekünk egyenlőre marad Rudi a sánta kakas, de ha jól látom az egyik fehér csibénk jó kiállású kakas lesz, így az ő sorsa is végül a bogrács. A tapasztalatokból, ás a tyúkok leamortizálódásából okulva úgy döntöttünk, ezentúl egyszerre csak egy kakast tartunk az udvarban, és mivel a keltetés egyenlőre nem tervünk akár még kakas nélkül is eltengődünk. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy egy jó, és öntudatos kakas nem árt az udvarban, mivel ha valami ellenség tört volna a tyúkjainkra, tuti azt is betámadja, és ki tudja nem járt e volna sikerrel, mondjuk egy róka ellen, valamint ha folyamatosan nagy udvarban lettek volna, talán nem válik ennyire agresszívvá. A tyúkból isteni húsleves lett, míg a kakas a hűtőben várakozik.

Báránytervek

Az eddigi növekedés, mármint az állatok számát tekintve, nem kizárólag vásárlás útján történt, de igazi haszonállat eddig kimerült egyetlen jércében. Annak érdekében, hogy a haszonállatállomány is növekedjen, elhatároztuk, hogy lépéseket teszünk. Első körben a juhokról gondoskodunk. Igazából azon dilis szokás miatt, hogy minket meglátva, vagy meghallva azonnal hangos bégetést produkáltak tervbe vettük eladásukat, sőt még levágásukat is. Nade ez a terv megszelídült, és először bárányokra kívántuk cserélni őket, míg végül azt hiszem, a kossal való hancúrozás után mégiscsak hazajöhetnek. Természetesen abban bízunk, hogy tavasszal kisbárányok születnek, és újfent bővülünk.Szegények nem nagyon értették miről van szó, így a befogásuk nem volt egyszerű, bár végülis lehetett volna rosszabb is.Azt elkönyveltük, hogy jó lenne egy állatszállító is :) Úgy számolom, hogy október végén hazahozzuk őket.

2011. szeptember 11., vasárnap

Sörözőmalac, majdnemláma, és a nyárias hétvége

Pénteken néhány kollégát meginvitáltam egy kis lecsófőzéses beszélgetésre. Végül éjfél után feküdtünk le. Másnap összeszedtem a kiürült sörösdobozokat (ma elvittük a szelektív gyűjtőbe), és bizony 3 félig volt. Gondoltam teszek egy próbát a kandisznóval, és odaöntöttem neki közel 1 liter sört. Figyeltem mi történik, de nem látszott, hogy különösebben ízlene neki, vagy a fejébe szállt volna, egyszóval kiderült, hogy a disznók nem  szeretik a sört ugyanakkor jól bírják az alkoholt.
Másik történés a 7végén egy új állatfaj beszerzésével kapcsolatos. Egy állatos újságban feltűnően olcsón hirdettek lámacsikókat, melyek beszerzésének gondolatával már korábban is eljátszottunk. Felhívtam hát a megadott telefonszámot. A tulaj nevetve közölte, hogy minimum a századik vagyok, de sajnos a megadott ár egy elírás, és valójában háromszor annyiért kínálja az állatokat. Ettől függetlenül elbeszélgettünk a lámákról, és ki tudja, talán hamarosan veszünk párat :)
Ez a hétvége igen klasszul melegre sikeredett, mindenki élvezte is az udvarban. A csacsik henteregtek, a kutyák és birkák hűsöltek. Remélem a jó idő még kitart, bár egy kis eső nem ártana. Az idén egy fokkal jobb lett a paradicsomunk, mint tavaly, öntözés nélkül is. Bízom benne, hogy a káposztákból is lesz pár használható.
Lazulás, álcázószínekkel, háttérben a szobakakas

Jimmy farmja I.

Szintén augusztusi téma, de sosem késő :)
Habár alapvető terveink között nem szerepeltek a sertések, mint potenciális háziállatok, a malacos fiú dokumentumfilm sorozata mégis tagadhatatlanul része lett az életünknek, és talán befolyásolt is minket a jó értelemben. Ismerős az érzés, hogy ha neki megy, akkor nekem miért ne menne? Na, ha más nem, ez biztosan benne volt, hogy komolyabban kezdtünk a háztájin gondolkodni.
Azért írok erről, mert alapvetően megérne egy külön bejegyzést a sorozat is, de a személyes tapasztalataimat sokkal inkább érdekesnek tartom. Augusztusban úgy jött ki a lépés, hogy egy rövid angliai kiruccanásra került sor, és az először talán csak viccnek szánt megjegyzésből, miszerint látogassuk meg Jimmyt a farmján, végül szülinapi ajándék lett. Azt hiszem elég eredeti és nagyszerű ajándék. Az utazás részleteire nem térnék ki, azonban az fontos, hogy éppen azon a hétvégén tartották az első kolbász&sör fesztivált, ami ígéretesen hangzott. A cidereik gyakorlatilag azonnal elbűvöltek minket (mármint az angoloké, úgy általában) fogyasztottuk is rendesen.
Az első furcsaság az volt, hogy bár több évadot is futott a sorozat a BBC-n, mégsem ismerte mindenki Jimmyt a kisvárosban, ahova a farm közigazgatásilag tartozott. Szerencsére a taxisok már hallottak róla (a 3 közül, akihez szerencsénk volt, csak az egyik járt ott korábban), így sikerült kijutni a farmra. Talán ismerős az érzés, amikor egy, csak a TVben látott helyen először jár az ember, és meglepik az arányok, a színek és a különbség a műsorhoz képest. Így voltam én is. Természetesen az utolsó sorozat óta voltak változások, és a fesztivál miatt is más volt a kép. Azonnal próbáltuk belőni magunkat az emlékeinkhez képest, és ez többé kevésbé sikerült is. Sokan voltak, de a tömeg nem volt elviselhetetlen. Néhány kistermelői stand, egy nagy fesztiválsátor, mobil toilet volt a farm kiegészítése. Az elosztás nagyon jó, először a bolt elé érkezik a vendég, így mi is gyorsan tájékozódtunk. Sajnos szigorú nyitva tartással dolgoznak, így onnan nem hoztunk semmit, annál inkább a szuvenír boltból. Hűtőmágnes, táska, és egy játékbárány, került a szatyorba. Ezután következett a fűszerkert, és Darwin kertje. Igazából ezek nem fogtak meg annyira. A film alapján valami nagyobb durranásra számítottam, és úgy tűnt az erőforrásokat nem a kert rendben tartására fordítják első sorban. Persze melyik farmon nincsen egy kis rendetlenség?
Következő lépés volt az állatok megtekintése. Azt gondolom, hogy ez a rész példaértékű, hiszen egy tágas, ugyanakkor könnyen belátható és bejárható területen a vendégek megismerkedhettek a legfontosabb állatokkal, és néhány különlegességgel is. A gyerekek mellett érdekes volt látni, hogy a felnőttek is élvezik a dolgot. Volt itt természetesen malac, kecske (kis kunyizók), birka, tyúk, kacsa, ezen felül például alpakka, nandu, és néhány öntörvényű páva is. Az egész emberközeli, gyerekbarát, ugyanakkor informatív a maga tökéletlenségében (pl a játszóteret elöntötte az eső által lemosott trágya).
Külön kíváncsi voltam a woodland trail-re, aminek az ötlete klassz, de szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle. Ez gyakorlatilag egy erdei ösvény, ahol néhány táblán információt olvashatsz, a gyerekek pedig faágakból mindenféle kunyhókat építhetnek. Kedvencem volt itt a kis tó, ahol kiskacsák úszkáltak békésen.
A farm honlapjáról informálódtunk a lepkeházról, és kíváncsi voltam, mit is csináltak. Vegyes érzelmekkel jöttem ki a sátorból (gyakorlatilag egy nagy fóliasátor), mivel látszott, hogy rengeteg energiát és pénzt öltek a dologba, ugyanakkor itt is egy kicsit az elhagyatottság jeleit tapasztaltam. Ettől függetlenül sok szép lepkét láttunk. A délelőtt végére maradtak a disznók. Ők kint a mezőn élnek a filmből ismert bádog ólaikban, és a látogatóknak természetesen a malacos kocák mellett vezetett az útjuk. Többféle fajta disznót láttunk malacaival (essex, vörös, és foltos fajtákat), akik szemmel láthatóan élvezték a tartási körülményeket. Ilyet itthon talán a szabadon tartott mangalicáknál láthatunk. A látogatókat tessék-lássék kerítés és villanypásztor választotta el a disznócsaládoktól. Órákig el tudtuk volna nézni a hancúrozó malacokat, de érdekes módon a nagyközönségből erre a részre nem mindenki volt kíváncsi.
A felső kis tavon Dolly pecázni tanította a gyerekeket, és rajta kívül már szereplőkkel is találkoztunk. Természetesen nem akartunk úgy eljönni, hogy a tulajjal nem váltunk pár szót, és végül hazaindulásunk előtt sikerült is. Jimmy nagyon közvetlen srác, a nagy rohanásban is volt 5 perce, de sajnos komoly kérdésekre nem futotta, így interjúval most nem szolgálhatok.
Mivel összességében nem tűnt a farm nagyon távolinak szálláshelyünktől, hazafelé gyalogosan indultunk. Röpke egy órás sétával a szálláson voltunk.

2011. szeptember 10., szombat

Miért éppen tanya?

Habár ez a blog nem a tanyáról szól, másik nagy projektünk mellett nem mehetek el szó nélkül. A pályázatok, a tervezés kapcsán egyre több emberrel osztjuk meg elképzeléseinket egy olyan birtokról, ami azt gondolom a mai világban nem számít hétköznapinak. Miért van az, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel az elképzelésekkel? Miért mozdulnak rá mások élőben is, nem csak egy játék erejéig erre a témára? Nem fogok, mivel nem is tudok válaszolni ezekre a kérdésekre, csak afféle gondolatébresztőnek szánom ezt a bejegyzést.
Minden bizonnyal valami hiányzik az életünkből, mivel ez a jelenség szerintem nem húzható rá egy korosztályra, társadalmi csoportra, vagy területre, így általános jellegű igényről lehet szó. Sokan blogolnak róla, hogy szeretnék, de nem tehetik, ugyanakkor sokan írnak róla, hogy azért csinálják, mert nincs más választásuk, a gazdálkodásból kell megélniük.
Nekem igazából az sem tiszta, hogy nálunk hogyan alakult ki ez a hozzáállás, de mindig is egyértelműnek és logikus végkövetkeztetésnek tűnt: kell egy tanya.
Részünkről biztosan nem gazdasági eredetű a kérdés, nem örököltünk földeket, és nem is születtünk bele igazán a nagy gazdálkodásba. Az életkorunk folytán sem indokolt a visszavonulás, és a jelenlegi életmódunkat sem lehet visszavonultnak nevezni (kétségtelen, néha nagyon fárasztó). Nem vagyunk azok az örök lázadó típusok, sem hippik, sem ősmagyarok, sem haragoszöldek, bár azt hiszem ezekből mind van egy pici mindkettőnkben.
Azt hiszem ez egyfajta természetes válasz néhányunk részéről a világ jelenlegi állapotára, az irányra, amerre haladunk, és amivel ezek szerint nem értünk egyet, olyannyira, hogy mások számára érthetetlen, felfoghatatlan lépéseket teszünk.
Nyilván nem szabad megfeledkeznünk a nosztalgiáról és az álmokról (ezek tulajdonképpen egy tőről, a gyerekkorunkból fakadnak).  Mindannyian ismerünk olyanokat, akiktől sokszor hallottuk, hogy ha nyernék a lottón, vennék egy nagy kertet, lovat, tanyát, birtokot. Természetesen, ha ez bekövetkezne, a legtöbben gyorsan azt is belátnánk, hogy egy ilyen kezdeményezés nem lenne életképes, az életmódunk, az időhiány, vagy egyszerűen csak a többi ember véleménye miatt.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy fontos megérteni, megválaszolni ezt a kérdést, hiszen amikor a csillagok együttállása aztán kedvező, a későbbi életünk megszervezésének alapjait befolyásolja a motivációnk. A motiváció a sikerek kulcsa, és a sikerek (nem feltétlenül anyagiasítható sikerek) tesznek elégedetté, és adják meg az érzést: igen, jól döntöttem.
El tudod itt képzelni a házad? Tudnál itt élni?

Lasagne 09

Az új ágyásról mindenképpen szerettem volna egy rövid bejegyzést tenni. A projekt szemmel láthatóan életképes. A növények nőnek, mint a bolondgomba, és szerintem a szárazságot is jobban tűrik. Igazából a borsó nem jött be, de a klasszikus hármas (tök, bab, kukorica) nem hazudik. 2 hónap alatt nagyot nőttek, a babot szedni kell, és remélem a patisszonból is lesz majd, ami beérik.
Az ágyás melletti "minőségi" talajban még a gaz is alig tengődik, a kontraszt szemmel látható
A viharos szél a kukoricákat megcibálta ugyan, de már köszönik, jól vannak. A gyomokkal szinte semmi gond sincsen, a tök, ahogy a nagy könyvben meg van írva, elnyomja őket. Még arra leszek kíváncsi, hogy a lebomló trágya melege miatt mennyivel tovább bírják a növények majd a hidegeket.

Ökörfarkkóró

Még a "díszkertes" időszakomban örömmel vettem észre egy kerttervezős könyvben egy ismerős növényt. Ez a növény nem igazán kerti díszként élt emlékezetemben, de akkor megfogta a fantáziámat, és azóta szerettem volna ilyet a kertbe. Az ökörfarkkóróról van szó, ami a legelők jellegzetes növénye... volt, amíg voltak legelők. Formája miatt nehéz eltéveszteni és a mi példányunk a szöszös ökörfarkkóró becsületes néven ismert. Miért írok erről ennyit? Egyrészt évelő, nagy karógyökérrel, így áttelepítése nehézkes. Méretes növény, a miénk nagyobb nálam, így feltűnő jelenség, nem is beszélve róla, hogy tulajdonképpen másfél hónapja folyamatosan virágzik. A méhek imádják, így csalogatónak is jó a kiskertbe.
Az üres ágyás mellett senkit nem zavar
A leírások szerint elveti önmagát, nem kell vesződni vele, a szárazságot jól tűri és az állatok is megehetik végső esetben. Kíváncsi vagyok mennyire tud elterjedni nálunk.

Elefánt?

1.Szürke négylábú állat nagy fülekkel, mi az? Elsőre talán a legtöbben az elefántra gondolnánk, pedig nem csak rá illik a leírás.
2.A törpe állatok alapvetően a nagyok kicsinyített másai, gondoljunk csak a pónikra, vagy éppen a mi malacainkra. Kertünk mérete miatt már a kecskék megvételekor azon voltunk, hogy alapvetően kis növésű állatokat szerezzünk be, így sokszor eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy pár minibirka, vagy miniszamár. A birkák, mint arról már írtam, nem minik lettek, és hát a szamarak...
3.Egy kedves, állatszerető férj részéről azt hiszem elfogadható gesztus, ha a kedves állatszerető feleségének egy állatot vesz ajándékba, esetünkben a szülinapjára. A kedves állatszerető feleség természetesen többször, jól tagoltan és kellő hangsúllyal ecsetelheti, minek is örülne igazán. Ez esetünkben is megtörtént, és mivel alpakkához ésszerű áron ma még nehéz hozzájutni Magyarországon egyetlen esélyem mini szamarak felkutatása volt. Nem egyszerű eset, de az égiek meghallgattak, és sikerült ilyet találni (gyanús lehetett volna, hogy nagyon ritka állatokról van szó, és hogy az áruk meglepően alacsony volt). Dolgozó ember lévén nehezen tudtam volna megoldani, hogy 400 km-t utazzak az állatok megnézése miatt, így maradtak a telefonos egyeztetések, és a jobbnál jobb fényképek. Az eladó korrekt, az ár jó, az állatokkal szemmel láthatóan nincsen gond (a miniszamár definícióját akkor még nem ismertem :) ), szóval áll az üzlet. Leszállításban is segítenek, nagyon rugalmasak, már csak a meglepetés miatt is megéri! Az állatok épen megérkeztek, és az előrejelzések szerint igencsak szelídek voltak nagy örömömre. A birkák kissé beijedtek ugyan tőlük, de a szamarak nekiestek a szénának és a víznek, így aztán nyugodtabban nézhettek körül új otthonukban. Öcsémnek is nagyon tetszettek, de hát a várható módon, kissé furcsa nézéssel egybekötve ingatta a fejét, hogy nem igazán vagyok normális, mivel szemmel láthatóan vettem két felnőtt, normál szamarat, egy kancát, és egy csődört. A méretük miatti ijedelmemet sikerült elaltatni a szelídségükkel, így kíváncsian vártam az ünnepelt reakcióit. Számított valami hasonlóra, ez tagadhatatlan, de semmiképpen sem két "nagy" szamárra.
Ettől függetlenül a csacsik elsőre belopták magukat a szívünkbe és tudtam, hogy bár nem minik, maradnak.
A közös evés összehozza az állatokat is, itt Pötyi a rackánkkal
A két szamár azóta sokaknak feltűnt, a szomszéd már aznap este elkerekedett szemmel figyelt, de becsületére legyen mondva, egy rossz szót sem szólt. A gyerekek is rendszeresen a kerítéshez jönnek haverkodni velük, és igen, túl vagyunk az első szamaras orvosi eseményen is (ahogy ez nálunk minden állat mellé dukál). Pötyi, a kanca jobb szeme elkezdett könnyezni, majd csúnya sárga váladék folyt belőle. A kamilla nem használt, majd hályog szerű tüneteket produkált, így egy éppen arra járó (köszi az infót Sanyi) lóspecialista állatorvos végül nálunk fejezte be napi körútját. Nem volt éppen egyszerű a sötétben megvizsgálni a beteget, de az orvos szerint is ritka szelíd állataink jól viselkedtek. Kiderült, valamivel megszúrhatta a szemét, és a szaruhártya felső rétege begyulladt. Azóta szerencsére a szemcseppeknek köszönhetően sokkal jobban van. Az orvos nem hiába jött ki hozzánk, mert gyorsan letudtuk a javasolt tetanusz injekciót és a féreghajtást is, jelentősen megnövelve ezáltal állataink értékét.
Pötyi balra, Istók jobbra
Újdonsült jószágaink egészen jól érzik magukat, kigömbölyödtek, a porban fetrengenek, és eddig lekopogom, még egészen csendesek. Állandó és rendszeres munkát adnak ugyanakkor, mivel a szamárcitromot elég nagy mennyiségben termelik, és a gyengécske kerítésnek is megadták a kegyelemdöfést. Remélem közös életünk tapasztalatokban gazdag lesz, és lassan összeáll az állatsimogató...

Matyika

Azt hiszem, hogy az emberrel néha előfordul, hogy az állatszeretetben egy olyan szintet ér el, ami könnyen "nemnormális" jelzőt kaphat. Úgy gondolom, hogy mi már alapvetően túl vagyunk ezen a szinten, de hihetetlen, hogy még mindig tudjuk fokozni. Nyár elején a faluban egy gazda mangalicát vágott, és mi vettünk tőle húst. Miközben a jószágokat (az élőket) nézegettem, megláttam egy kölyök kutyát a főútvonal mellett behúzott farokkal szaladni. Messze volt, és csak néhány pillanatra láttam. Átfutott rajtam, hogy ki lehet olyan szívtelen, hogy kitesz egy kiskutyát sz út mellé. Hamarosan újra láttam a kutyát. Történt ugyanis, hogy 2 éve télen Alma, ki tudja hogyan, kiszökött az udvarból, és jókislány révén egy kedves fiatalember mellé szegődött (Bejgli általában nem foglalkozik a többiekkel). Mi persze kétségbe estünk, hogy a kiskutyánk a nagy hidegben, hóban, merre lehet, mi történt vele. A boltnál kirakott hirdetésre hamar jelentkezett Alma befogadója, és 2 nap alatt újra együtt volt mindenki. Ez a történet azért érdekes, mert az úton látott kóbor kutya messziről akár drótszőrű magyar vizslának is tűnhetett. És hogy ez mennyire igaz, a srác, aki Almát annak idején visszahozta, most beállított egy másik kutyával. Ő jó szándékúan azt gondolta, kutyánk megint elkóborolt, de amikor megmutattam, hogy itthon van csak annyit mondott: Hát, most már azért itt hagyom nektek ezt a kutyát, majd azon mód elhajtott a sötétbe. Mit csinál ilyenkor egy állatbarát? Megnéztük a kiskutya fizimiskáját, az rendben volt, csak mint kiderült, ő nem szuka, azaz potenciális veszélyforrás bizonyos szempontból, a kutyáinkra. Így rövid itt tartózkodás után elkezdtük megszervezni a merényletet a férfiassága ellen. Ezt nem részletezném, lényeg, hogy jól átvészelte a dolgot, és most már egy hónapja a falka teljes értékű tagja. Hízelgős zsivány, nevelése még folyamatban van, de nagyon jó és éber jelzőkutya. Egyszóval nem bántuk meg, hogy befogadtuk, ő Matyi :)
Úgy csinál, mintha szégyenlős lenne, pedig az ismeretlenek jól teszik, ha szemmel tartják!
 

Strucctojás?

A minap találtam egy minitojást a tojófészekben. Érdekes, hogy a tyúkok mekkora mérettartományban dolgoznak. Nem tudom honnan jött a minitojás, mert a legfiatalabb jércénk is már régen tojásérett.
Normál vs. minitojás

A kert építészeti remekei

A nagy nyári hajtásban egy csomó érdekes történésről elfelejtettem megemlékezni, ezért ezt most pótolom. Az már tavasszal, sőt talán tavaly egyértelmű volt, hogy az állatok kordában tartására építenünk kell egy kerítést. Az is nyilvánvaló volt, hogy ezúttal nem egy összemókolt tákolmány a cél, hanem egy szép, ugyanakkor tartós és hasznos térelválasztó, ami nekünk kell. A tervezés viszonylag röviden lezajlott, és a műszaki paramétereket is hamar kitaláltuk, masszív akáckerítés, semmi vas, minimális beton. Gödörásás, betonozás (családi segítséggel) után érkezett az asztalos. Közel 60 méter kerítés nem kevés faanyagot jelent, ami nem kevés pénz ilyen minőségi árú esetében. A szakik jöttek, néhány nap alatt összerakták, és tudtuk, jól választottunk. Sajnos az oszlopok rögzítése nem túl jól sikerült, így kb 2 hónap használat után jöhetnek vissza javítani, mi pedig készíthetjük a pénztárcánkat valami minőségi favédő anyag vásárlásához, majd festegethetünk.
Félig készen is látszik, mennyire jól nézki, jobbra az emelt ágyás és a vashordó.
A használhatóság érdekében több kaput is terveztünk, aminek az asztalosok nem örültek, de az már most látszik, hogy ez ennek ellenére jó döntés volt. sajnos a zárszerkezeteket még nem sikerült felszerelni, és a kutyák is előszeretettel lógnak hátra a szomszéd kerítésénél elhagyott 20 cm-es résen. Az akácfa viszonylag kemény, így a béna akksis fúrógépemmel nehezen boldogulok. Azt hiszem ezt rábízom a szakemberekre.
Nem úgy a lugast. A régi lugasunk a szőlővel együtt nagyban megsínylette az építkezést, bár az is igaz, hogy kb 30 évvel ezelőtt készülhetett, így itt volt az ideje a váltásnak. A terasztetőből megmaradt anyagok mellé csak 4 láb kellett, és már készült is a pergola. Kézimunka volt az egész, de az összeállításával voltak gondjaink. Az hogy a láb tartó vaskehely ne oda került, ahova kellett volna meg sem lepett, de az hogy a facsavarok nem tudják rendesen megtartani ezt a pihe könnyű szerkezetet, már annál inkább.
Készítés közben, éppen a mini karpántokkal szórakozom.
A vége az lett, hogy kis kerítésléc darabokat használtam fel a szerkezet stabilizálására, ami akkor úgy tűnt, sikerült (azóta kiderült, hogy nem). Az ősz folyamán a tervek szerint szedret és egy tő csemegeszőlőt ültetünk majd az oszlopok mellé, és reméljük, hogy az öreg szőlőt is sikerül "átszoktatni" az új helyére.
Összefoglalva, aki hasonlót szeretne építeni, az ne féljen tőle, de érdemes úgy tervezni a látványt, és a közlekedést, hogy nagyobb, masszívabb karpántok elférjenek.

2011. augusztus 28., vasárnap

Monkey

Eredetileg átmeneti szándékkal bevállaltunk egy kiscicát, míg gazdija nem lesz (volt egy jelöltünk a számára). Ám, ahogy ez lenni szokott, a gazdijelölt visszalépett, és mi egy újabb macskával lettünk gazdagabbak. Szerencsére szobatiszta volt, így míg a kutyák megszokják, és elég nagy lesz, bent maradhat. Valójában nem macska, hanem egy majom, macskamajom. És iszonyatosan rossz, talán ezért is hozták vissza a tesztidőszak után...
Itt is éppen az ablakpárkányon

Ő az új kandúr a háznál, így most már van egy hófehér, és egy koromfekete macskánk. A parafadugókkal jól elboldogul, kíváncsian várom mire megy az egerekkel. Rendes napi programja, hogy kelt minket fél5 körül, ezután játék, a másik macska kínzása, kéz-láb harapdálás, majd egész napos rosszalkodás jön. Délután evés után a másik macska kínzása, és a mi betámadásunk jön. Estére kicsit elpilled, de a pörgés nem áll meg. A legyeket elég ügyesen elkapja már, és az ablakpárkányon ő is szeret üldögélni. Nagyon rossz, és nő, mint a gomba.

Malackók

Van ugye két malacunk. Egy fiú és egy lány (kan és emse a szakemberek kedvéért)(igen nem elírás, nem Emese akart lenni:) ). Ez azzal jár, hogy mivel egy ketrecben éldegéltek, sutyiban malackodtak. Pár hete már látszott a kislányon, hogy gömbölyödik, és mivel a kandisznó általában nem barátságos a kicsikkel, a kismama külön költözött. Nem volt egyszerű. Négy ember összehangolt munkájára volt szükség, hogy a malac új helyére egy nagy fadobozba emigráljon. Pár napra kiruccantunk egy fél nyaralásra, és hazaérkezésünk éjjelén megszülettek a kismalacok. A koca nagyon ügyes volt, minden rendben zajlott, és a picik (most már 10 naposak) nagyon szépek. Azóta elkészült az új kuckójuk, és némi erőszakkal, az anyukát is át tudtam költöztetni. Úgy tűnik tetszik nekik az új ól és a kifutó.
Éppen szökésben...   
 Valószínűleg a kutyák segítségével sikerült kinyitni az új ól ajtaját, és a család kiruccant a kertbe.
Kis vasgyúró, az anyja szakasztott mása.

2011. augusztus 27., szombat

Csibe szoba befoglalva

Miután a beázós tetőteraszra végül tető került, és megbizonyosodtunk róla, hogy nem ázunk be, eljött az ideje, hogy az eddig csirketenyésztésre szolgáló szobát visszaszerezzük magunknak. Az álmennyezet lekerült, szigetelés fel, majd új álmennyezet, festés, takarítás és már kész is! Bútorzattal még gyengén állunk, de jó kis hálószoba lesz azt hiszem. Ez természetesen azzal jár, hogy a kispipiknek egy jobb helyet kellett keríteni. Első választásom a lépcsőfordulóra esett, ahol jócskán kapnak fényt, de mégsem velünk egy légtérben csipognak. Aztán rájöttem, hogy a tetőterasz mennyivel jobb, friss levegő, meg ilyenek, így pár napot itt is eltöltöttek a kicsik, majd a végső megoldás is megszületett, mennek az udvarra. Igenám, de hova és hogyan? Mivel a kutyák éppen "nyaraltak", ki lehetett próbálni, tetszik-e a kicsiknek a fű. Tetszett. Következő lépésként, a szobában a korábbi kicsiknek is szállásul szolgáló óriás dobozba kerültek ketrecestől. Itt már napközben ketrecen kívül lehettek. Végül, mivel a kutyák hazajöttek, a csibék dobozostul mentek a kiskertbe, ahova a kutyák elvileg nem tudnak bemenni. A rossz idők beköszöntéig biztosan itt tudnak maradni, közben kicsit kapirgálnak, és remélem hamarosan mehetnek a nagyok közé.
Lesz ez még szofisztikáltabb is...

kevesebben

Már lassan egy hónapja, hogy szép fehér kandúrunk nem jött haza. Nagy lustaság őkelme, így csoda, hogy nem jön...
Az utcában körbejártunk, körbekérdeztünk, de nem látták nyomát, remélhetőleg el sem ütötte senki, így a legvalószínűbb, hogy valaki hazavitte magával. Nagyon szép macska és rendkívül kedves idegenekkel is. Reméljük, hogy jó sora van, de várjuk haza.
Másik rossz hír, hogy az egyik libánk is kimúlt. Nem tudni mi baja lehetett, de este már gubbasztott, én meg azt hittem, hogy fészket próbál építeni, és esetleg kotlani akar... sajnos nem. Így már csak két libánk van.

2011. július 21., csütörtök

kalitka és térkő

Valójában a címben rosszul írtam, mert a térkő volt előbb. Végre eltűnik a kavics kupac az útból és rendeződik a helyzet az előkertben, mivel elkészült a szegély. Szép téglakő, reméljük tartós lesz. A füvesítés is megtörtént, így az esős idő segítségével talán még az idén kizöldell. Jól megfigyeltük, hogyan rakják a szegélyt a szakemberek, így a hátsó kertben lehet hogy teszünk egy próbát, és megpróbáljuk mi saját kezűleg lerakni, hiszen ott is kavicsos járda a terv.
Lényegesen jobban fog kinézni, ha kinő a fű és a kavics is a helyére kerül
Hogy kis pipink ne unatkozzon - mivel anyukájának mennie kellet vissza a baromfiudvarba, mert kiszökött a dobozból és kikaparta a virágokat a szobában - kerestünk kis barátokat neki. Sikerült korban nagyjából hozzáillő magyar fajtájú csibéket venni (kemény árak vannak 400 volt darabja), és találtunk egy kiszuperált ketrecet/kalitkát, így most a kis csapat ebben nődögél. kicsit féltünk tőle, hogy a mi csibénket esetleg a többiek bántják majd, és kicsit ők a nagyobbak, de eddig jól megvannak. továbbra is az az elvünk, hogy az állatnak sem jó egyedül.
2 fogolyszínű, 3 fehér, és a mi kis keverékünk (a jobb sarokban)

2011. július 10., vasárnap

Koviubi

A nyár részemre a görögdinnyével és a kovászos uborkával egyenértékű. Dinnyénk nincsen, de szerencsére a birkák zöldségesbeni garázdálkodását az uborka valami csoda folytán túlélte, így lesz koviubi idén is. A locsolás ellenére nem keserű az uborka, így uborkasaláta is készült, isteni...
Kovászos recept, hátha valaki nem tudja :)
5literes befőttesüveg, kb. 2 kg nagyobb uborka, egy szelet rendes kenyér (nem tartós, nem toast, hanem valami igazi, én most lipóti kenyérből tettem bele, ami egy hete se nem lett száraz, se nem lett ehetetlen)
néhány szem egész bors és babérlevél, egy fej fokhagyma, és kb. 2-3 közepes kapor
az uborkákat megmosom, végüket levágom majd a kést átszúrva rajtuk, a végét érintetlenül hagyva, átvágom őket, szépen lazán az üvegbe teszem (van aki közé rétegzi a kaprot és a fokhagymát).
A sózás ízlés kérdése, de ökölszabálynak az egy evőkanál/fél liter langyos víz, megteszi. A sós vizet szépen belecsorgatom az üvegbe (nekem most 2.5 liter elég volt), hogy a kenyeret teljesen ellepje, majd egy tányérral lefedve mehet ki a teraszra. Teljes napra elég csak az első nap tenni, utána már csak ártunk vele, ha tűző napra kerül, hagyjuk csak az árnyékban még 3-4 napra, így jó ropogós marad. Végeredményről még megemlékezem...
Biztos helyre kell tenni, mivel a kutyák igen kíváncsiak :(

Pipi

Rekkenő hőség, nyár közepe, nincs is jobb időpont egy kiscsibének kikelni a tojásból. Mivel a kotlósunk nem hagyta magát lebeszélni a kotlásról, így 3 hete tettünk alá újabb tojásokat. Ennek eredményeképpen ma délután csipogásra lettünk figyelmesek. Reggel még semmi nem volt, minden nap emelgetem a kotlóst, de délutánra kikelt az első kiscsibe. Kiesett a fészekből, ezért igen nagy lármát csapott, de a többi tyúk még nem vette észre így sikerült megmenteni. Most bent csücsül a tyúkszobában egy kosárban és várja testvéreit.

2011. június 21., kedd

Lasagne a kertben

Az új hálószoba és a kiskert között van egy kb. 40m2-es terület, amiről már sokat elmélkedtünk, hogyan lehetne a legjobban hasznosítani. Az egykori farakás helyén kisarjadt akácfát végül meghagytuk, a kerítés mellett a két kis körtefa túlélte a birkák támadását, és talán még a nyár végén telepítésre kerül az új kiskerti kerítés mellé a málna és ribizlisövény. A tökök tavalyi sikeréből kiindulva úgy gondoltam kellene egy kis területet felszabadítani nekik. sajnos ez a terület igen megsínylette az építkezést. A talaj tömörödött, tele van törmelékkel, bár egy kis fekete föld jót tett.
Már régóta terveztem, hogy egy dombágyást készítek, és nem is értem eddig miért is nem csináltuk meg... Szóval végül egy kis lasagne dombágyást építettem kb. két óra alatt, nagyságrendileg 4-5 köteg kukoricaszár 5 talicska kecsketrágya, és egy zsák szalma segítségével.
Nézzük lépésről-lépésre:
Egy ásónyom mély gödör, Bejgli segít
Locsolás, kukoricaszár (kb. 15 cm), majd újra locsolás
5cm föld, majd kb. 10 cm kecsketrágya
A trágyára kartonpapír jól belocsolva, középre újfent kukoricaszár, itt Alma segít
A kukoricaszárra megint egy kis trágya, majd kb. 15 cm föld, megtaposva, majdnem kész vagyunk :)
A kupacba borsó, bab, kukorica, és tök került, majd a szalma mulcsnak, és ismét jó kis locsolás
Mivel nyár közepe van, kérdéses számomra, hogy mennyire lesz hatásos ez a próbálkozás, de remélem sikerült!

2011. május 31., kedd

Miért orgona?

Közönséges orgona (Syringa vulgaris) Ahogy a neve is mutatja egy közönséges növényről van szó, talán igénytelennek is mondható, mindenesetre nálunk igen jól tűri az erősen kötött agyag talajt. Sok más növényről ez aligha mondható el :)
A kertünkben megtalálható orgonabokrok egy része minimum 30 éves. Nagy valószínűséggel még a dédszüleim ültethettek néhányat a kert végébe, a ház mellé már az új épület felépülése után kerülhetett, ezek nagy részét a kerítésépítéskor ki kellett vágni. A kerítés mellé már én telepítettem át az életképes növényeket a kerítésalap helyéről, most kb. 8-10 évesek a bokrok.
Közönségessége ellenére nagyon szeretjük, mivel az utóbbi 2 év kivételével, nagyon jó állapotban volt, a terasz melletti bokor virág nélkül is a kert dísze, menedék a madaraknak, árnyék a kutyáknak. De a virágzáskor valóságos orgonaillatban úszik a kert, de még a ház is. Az egyetlen probléma, hogy amióta elkészült a terasz, alig volt olyan áprilisunk, hogy kint lehetett volna lazsálni egy nyugágyban.
Alapvetően 3 típus található meg nálunk, a sötét lila, a halvány lila, és a fehér. Virága sajnos nem túl tartós, néhány nap alatt elhervad a vázában. Illata mellett a kecskék csemegeként fogyasztják a termését, és a madarak sem vetik meg ősszel.
Húsvéti dekoráció orgonával
 Sajnos a csapadékos időjárás megtette a hatását és a bokrok egy része elkezdett pusztulni, vagy csak szimplán öregek a növények, így kíméletesen, de el kell kezdenem megújítani az öreg bokrokat.
Ha majd egyszer vendégfogadásra is fel leszünk készülve, garantálom, hogy minden vendég élvezni fogja a tetőteraszon a pihenést az orgonaillatban!
Így talán már jobban érthető a névválasztás.

2011. május 15., vasárnap

Magyar földbe magyar paw paw

Paw paw. Sokaknak talán ismeretlen a szó, mint ahogy a gyümölcs is, amit takar. Amennyire én látom, igazi sikersztori is lehet ebből a növényből, hiszen az indiánok által is kedvelt gyümölcs úgy tűnik jól érzi magát nálunk is. Anélkül, hogy botanikai leírásokba bocsátkoznék, annyit azért érdemes tudni, hogy kedveli a félárnyékot, fiatal korában igényli is, így ideális lehet kisebb facsoportok, vagy nagyobb gyümölcsfák mellé ültetve. A gyümölcsét még nem kóstoltam, de nagyon megtetszett, így vettem is egy oltványt, a mangó fajtából. Mivel a kert egy része félárnyékosnak tekinthető, illetve az "erdő" begyümölcsösítését is tervezem, úgy éreztem ennek a fácskának nálunk is helye van.
Ablakban
Valahol azt olvastam, hogy leveleit, amik mellesleg nagyon szépek és nagy cseresznyelevélhez hasonlóak, nem eszik meg a kecskék sem. Még egy piros pont! Ettől függetlenül egyenlőre nem mertem végleges helyére, a juharfák alá kiültetni, mivel idén a birkák elég csúnya munkát végeztek a kis fákkal, és bokrokkal. A cserepet azonban hamarosan kinövi. Díszfának sem utolsó, mivel szép sötétlilás virágai vannak. Néhány év múlva sokkal okosabbak leszünk :)

Fagyosszentek után

Bár nem volt az a különösen enyhe tavasz, de egészen a múlt hétig nem panaszkodhattunk. Aztán jöttek a fagyok. Nálunk nem volt nagy kár - néhány paradicsompalánta fagyott csak el.
Mulcsozás után
Pár nap múlva a hőmérő már 30 felé közelített, de egy újabb lehűlés a hétvégére megint nyűgössé tette a kerti munkát. A szél goromba, néha esik, és nincs igazán meleg.

Kellemesebb bentről szemmel tartani a dolgokat.

2011. május 10., kedd

Régi magyar gyümölcsfajták

A legújabb hóbortom... Mivel a farmon a tervek szerint fás legelőt alakítunk ki, mindenképpen olyan fákat szeretnénk telepíteni, aminek valamiféle termése is van, akár mint gyümölcs, akár mint takarmány, vagy pálinka alapanyag :) . Még a télen sikerült megvennem a biogazda kiskönyvtár magyar gyümölcsfajtákkal foglalkozó kötetét, de a felsoroláson kívül nem lettem okosabb. A minap azonban ráakadtam a neten egy őrségi erdészre, aki fajtagyűjteményt alakított ki hosszú évek alatt. Kicsit kutakodtam a témában, de nagyon kevés az értelmes információ, ezért úgy döntöttem, hogy elcsalom öcsémet egy kis túrára egy régi gyümölcsösbe, amit nagymamánk szerint biztosan a háború előtt telepítettek. emlékeim szerint körte és szilvafák voltak a néhány hektáros területen, ami ma már egy akácerdő, és egy vadaskert része, az egykori majorság nyomait elég nehéz megtalálni. Mivel pontosan tudtuk hova megyünk, nem volt gond megtalálni a túlélőket. Közel 30 cseresznyefa, több, mint 50 szilvafa, és néhány körte, valamint szederfa lett a végeredmény úgy, hogy a kökény és alagonya miatt a területet jóformán bejárni sem tudtuk rendesen.
Cseresznye a susnyásban

A tapasztalatokon felbuzdulva gyorsan felhívtam a szakértőt, elmeséltem mit találtam. Sajnos az Őrség messze van így lehet, hogy kénytelen leszek megtanulni a szemzés, oltás tudományát... Végül annyi tanácsot kaptam, hogy mindenképpen éréskor kell lefényképezni a fákat, leltározni, mivel termés nélkül szinte lehetetlen meghatározni a fajtát. Ha a paraszti logika itt is működött, akkor jópár fajtát fogunk találni, mivel a régi szokás szerint nem monokultúrát telepítettek, hanem egymás után sorban érő, és más felhasználásra szelektált fajtákat. Bízom benne, hogy ez most is így lesz, és, hogy addig az erdészet nem vágja ki a fákat. A cseresznyére már nem kell sokat várni...

Kotlunk

Alighogy a karácsonykor kelt kiscsibék "kirepültek", és megkezdték felnőtt életüket egy kevésbé zsúfolt tyúkudvaron, mint a miénk, egyik piros tyúkunk megült, és lassan 2 hete kotlik. Ő az első csapatból való, eddig nem kotlott, és mivel nem akartunk újabb adag csibét, nem is tettünk lépéseket a kotlás érdekében. Egyszóval, ha minden jól megy, május végére újabb apróságok lesznek, ezúttal azonban nem a házban, hiszen menet közben nekiláttunk a beázó szobát rendbe tenni. Valószínűleg egy faládába kerülnek először a kicsik, az ólon belül.
A kotlásról annyit érdemes tudni, hogy például egyik utcabeli "kollégánk" éppen múlt héten panaszkodott, hogy semmiféle beválós paraszti módszerrel nem tudja megültetni a tyúkjait, pedig nagyon szeretné :) .
Ma azért annak örültem, hogy láttam kijönni a fészekről a kotlóst kicsit kapirgálni, de aztán pedánsan visszaült a tojásokra.

2011. április 27., szerda

Csere-bogár

Még nincs május, de már lassan túl vagyunk a cserebogarak rajzásán. Elgondolkodtam a cserebogarak hasznán, ugyanis emlékszem, gyerekkoromban a tyúkok megtáltosodtak a cserebogár diétától. Ha azt vesszük, akkor ez egyfajta ingyen kaja a tyúkoknak ráadásul tele van klassz fehérjével, így valószínűleg közvetetten jó hatással van a tojástermésre. A cserebogarak begyűjtése történhet szürkületkor a jó öreg használaton kívüli tollasütőkkel, vagy sokkal egyszerűbben, fényes nappal egy dióverő bottal.
Egy adag
 Kell egy vödör, lehet kis víz benne, mivel egyébként előfordulhat, hogy a bogarak kirepülnek. Szerintem egy adagban nem érdemes tyúkonként 3-4 bogárnál többet bedobni a baromfiudvarba.
Biogazdák számára illetve nappali gyűjtéshez a tapasztalataim alapján a Juhar fák a legjobbak, úgy tűnik ennek levelei alatt jól megbújnak a bogarak, és a virágok talán táplálékot nyújtanak nekik. Egyszóval a juharfa sem haszontalan, legalább négyévente jó kis cserebogár szüretet lehet tartani. Így lesz a pajorok okozta kár, haszon, azaz csere a bogár.

2011. április 26., kedd

Napozóteraszból kilátó

avagy, hogyan ne építs tetőteraszt. Röviden összefoglalva úgy ne építs, hogy nem állsz folyamatosan a "mesterek" háta mögött. 2 év alatt számos megoldást kipróbálva az utólagos vízszigetelésre, csak azt tudom mondani, hogy ha elsőre nem sikerül, akkor be kell fedni. Őszintén szólva az egész az én hibám, mivel szerettem volna egy olyan teraszt, ahonnan be lehet látni az udvart, ahol a magasból meg lehet tervezni mindent, és ahol mondjuk, mivel a nap folyamatosan odasüt, a fűszernövények is jól érzik magukat. Végül fel kellett adnom... A tetőterasz alatt ugyanis ott volt az a szoba, amit szintén a kert, az udvar felé néző ablak miatt terveztünk, hogy kinézve láthassuk az állatokat, a kiskertet, és a virágokat. Megfelelő vízszigetelés híján azonban csak málló vakolat és penészes mennyezet lett belőle. Elég sok pénzt és stresszt megspórolhattunk volna, ha azonnal befedjük, de azt hiszem, most sem késő.
Kilátás a kilátóból
 A tetőt, a házéhoz hasonlóan családi koprodukcióban adtuk elő. A végeredmény még várat magára, hiányzik a fa kezelése, a kis eresz, a világítás, a mennyezetre a lambéria, de úgy tűnik a funkcióját betölti a tető, nem ázik a szoba.
De hogy valami értelmeset is mondjak, ha valaha ilyen terasz építésbe vágtok, a legfontosabb a lefolyó megfelelő kialakítása, és szigetelése, a méretezésről nem is beszélve.

Határozottan tavasz

A tél mindig megpróbáltatás a számunkra, így érthető, hogy már alig vártuk a jóidő, a tavasz érkezését. Sándor napra nem igazán jött össze, de aztán egyik napról a másikra majdnem nyár lett. Kicsit nehéz az átállás, és hogy kedves ismerőseink egyikét idézzem: "Még arra sem volt idő, hogy a 10 átmeneti kabátot fel lehessen venni" :). Természetesen lehet itt klímaváltozást emlegetni, de az április már csak ilyen szeszélyes. Elkezdődött a kert további rendezése, és végre az állatok is bőven legelhettek a friss fűből.
Áprilisi idill
Érdekes látni, hogy a kecskék gyakorlatilag néhány hét alatt, hogyan vetkőznek ki a téli bundájukból, ami a minuszhuszas időszakban is melegen tartotta őket. A birkákat pedig lassan nyírni kellene, de ez már egy másik post témája lesz...