Összes oldalmegjelenítés

2011. december 22., csütörtök

A leghosszabb...

Ezt muszáj közzétennem, kezdem vágni a centit :)
Innen már csak világosabb lesz - ma van az év legrövidebb napja
 December 21-e a téli napforduló és a csillagászati tél kezdetének a napja: az északi féltekén ilyenkor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka.
 
Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap delelési magassága északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, a Nap kelés- és nyugváspontja is ilyen irányba mozog.
 
  Ezen a napon a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka. A téli napforduló után már hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik hozzá.

Bálafuvar

Ahogy korábban írtam, külső forrásokra vagyunk utalva az állatok takarmányozása terén, de szerencsére van becsületes és megbízható forrás. 20-30 perces fordulóval 4 db kisbálát hazaszállítok, hála a vállalatnak, és a vállalati kombiautónak :)
Csodás képminőség, de a lényeg látszik

Hozzáteszem, hogy a csomagtartó kitakarítása, felületesen is, egy horror. A kisbálák könnyűek, női súlycsoportba tartoznak. Látni kellett volna tegnapelőtt az állatokat, ahogy örültek nekem, pláne, amikor észrevették, hogy lucerna is érkezett. A friss szalmának igen megörültek a malacok, este csak a farkuk látszott ki a kupacból.
A legszebb a télben, hogy munka után bármire van szükség, azt tök sötétben kell csinálni, jó esetben nyakig sárban is. Fagyni véletlenül sem akar (ami jó a fűtésszámlának, de előre aggódom pl a kullancsok miatt), így a sárdagasztás minden nap program. Próbálom azt képzelni, hogy gyerek vagyok, és imádok a sárban mászkálni.
nah mind1. ma még lesz egy fordulóm, ha minden igaz, megyek még lucernáért, és szalmáért.
Utána megyünk megnézni a Vad Magyarország című filmet, majd mesélek róla.

2011. december 20., kedd

Itt van a tél

Tegnap elkezdett havazni. Nem komolyan, de mivel december derekán járunk, akár komoly hó is lehetett volna. Ezzel önmagában nincsen bajom, ha elég hideg van hozzá, hogy ne térdig érő sárban kelljen nyomulni. Szerencsére ma reggelre kissé megfagyott a föld is, így nem kellett gumicsizmát húzni, elég volt a gumipapucs is :).
Kezdetleges hótakaró

A hó nem lesz tartós, de igazából nem is bánom, hogy nincsen nagyon hideg. Ma megyek szalmáért, és észjakára jól bealmolok mindenkinek. A szamaraknak is van szerencsére annyi eszük most már, hogy behúzódjanak éjszakára az istállóba, a kecskék meg irtóznak annyira mindenféle csapadéktól, hogy az orrukat sem dugják ki.

2011. december 16., péntek

A téli takarmányozás

Az állattartásban a tél sok szempontból kritikus időszak. Figyelnünk kell állataink elhelyezésére, a víz, a szél, és a hideg elleni védelemre. A legtöbb állatunk kora tavasszal megellik, így az ő állapotukat is folyamatosan figyelni kell. Lényeges továbbá, hogy kedvenceink mit esznek, mit ehetnek. Az őszi takarmányozásnál érdemes figyelni rá, hogy a sovány hónapoknak jó kondival induljanak neki a jószágok. Ha ez megvan, az jó alap. Természetesen időben gondolkodni kell a téli takarmány beszerzéséről is, és számos szempontot kell figyelembe vennünk. Kezdjük a mennyiséggel. Habár a takarmányozásban (a tudományos félében) a mennyiség nem különíthető el a minőségtől, azért minden állatfajnál be lehet lőni, hogy mi az az életfenntartásra elegendő mennyiség, ami mindenképpen kell. Használhatunk takarmányozási táblázatot, irodalmi adatokat, de a saját tapasztalatot mindenképpen vessük be a kérdésben. Magyarul, ha állataink nem soványak, szőrük nem csapzott, nyugodtan kérődznek, mozgékonyak, akkor nagy baj nem lehet. Életkor, testméret, egészségi állapot, mozgás, külső körülmények mind, mind hatással vannak a fogyasztásra, ráadásul a kecsketartók jól tudják, hogy az állatok képesek rengeteget pazarolni is. Minket a szamarak érkezése kissé megtréfált, mivel rengeteget esznek a többiekhez képest, igaz még mindig nem annyit, mint a lovak. 
Nézzük a minőséget. Minden takarmányból, így a tömegtakarmányokból (nálunk főleg széna) létezik kiemelkedő minőség is. Ahhoz, hogy ezt bírálni tudjuk, kell azért tapasztalat, ezt könyvből nem lehet megtanulni. Azonban a jó minőségű tömegtakarmány korántsem elegendő, pláne ha állataink vemhesek, vagy utódokat nevelnek. Mi próbáljuk a hagyományos állattartást megvalósítani, így tápot, koncentrátumot, premixet és társaikat nem ismerik az állatok. Ezekkel könnyebben kielégíthetőek állataink szükségletei, de mivel mi nem intenzív tartásra rendezkedtünk be, erre nincs szükség. Kell azonban a változatosság. Lássuk nekünk hogyan sikerült ezt biztosítani. Elöljáróban annyi, hogy az idei év nem tipikus, de ez minket nem zavar. Szénát elsősorban vásárolunk jelenleg, mivel a tanyáról hazaszállítani a szénát kb annyiba kerül, mintha a faluban megvesszük. Körbálát vásároltunk, mivel egy a szabad ég alatt hagyva is nehezen ázik át, ha jól elkészítették (értsd, száraz volt, és szorosra bálázták), akkor tavaszig, akár hó alatt is kint maradhat. Ezen felül az állatok imádják a bálából kitépni a falatokat. Természetesen nincs szabad rablás (amíg nem volt kerítés 3 hét alatt betoltak egy nagy körbálát, és úgy néztek ki, mint a gombócok), próbáljuk a széna minden szálát hasznosítani, takarmányként. Ha ez nem sikerül, akkor a lepotyogott széna alomanyag lesz. Másik fő tétel a kukoricaszár. Tavaly télen ezen átvészelték az állatok az időt tavaszig, de idén nincs annyi szárunk, és többen is lettünk. A szárat kézi erővel levágtuk, tesóméknál, szomszédoknál, összekötöttük, és a kerítésen kívül tároljuk. A csapat minden nap betol egy nagy kévét, talán január közepéig kitartunk. A szár nagy részét megeszik, és jól eljátszanak vele egész nap. Fontos minden állatnak az abrak. Jellemzően termelés alatt fontos az abrakolás, de az állatok igen hálásak mindenért. Ősszel a kombájnok után összeböngésztünk pár zsák csöves kukoricát, amit mindenki szeret, a malacok még a csutát is megeszik. Remélem január végéig kitartunk. A kukorica mellé decembertől kapnak búzát is, amit szintén veszünk. Az abrak adagot lassan növelem, mert túletetni sem szabad az anyákat. Speciális takarmányt is sikerült szereznünk idén is, ilyen pl a marharépa. Tavaly anyunál jött össze pár zsák, és mindenki oda volt érte, így idény beszereztünk egy akkora adagot, ami szerintem tavaszig kitart. A répa egy része a kukoricaszár alatt, másik része a pincében pihen. Szerencsénkre találtunk egy ismerőst, akinek pár hektáron káposztája termett, és a beszántás előtt még kétszer tele tudtuk pakolni a kocsit káposztalevéllel, ami szintén nagy sikert aratott mindenkinél, így 3 hétig nem kellett répát etetnünk. Vicces volt, amikor moziba menet útba ejtettük a káposztaföldet. A tulaj elég furán nézett ránk, amikor farmerban gumicsizmát húztunk, majd mikor már a csomagtartó tömve volt, visszavedlettünk „városi” ruhába. A mozi után kegyetlen szag volt a kocsiban :)
A kecskék miatt külön specialitás a falevél. Az idei hosszú ősz miatt még december közepén az erdőben tudtam szedni az állatoknak zöld levelet, amit nagy örömmel majszoltak be. Természetesen száraz időben megtömtem minden elérhető zsákot levéllel, sőt az egész család nekünk gyűjtötte a levelet. Az udvarban persze szépen felcsipegették az állatok, ami lehullott. December 14.-én még zöld leveles ágat vittem a csapatnak, amit láthatóan nagy örömmel vettek, a háncsot is lenyúzták róla.
Decemberi ajándék
 
Érdekesség, hogy a száraz diófalevelet is simán befalják, mint valami chipset. Télire dió, kőris, és juharfa levél lett raktározva. Zöldnövényként szerettünk volna tököt is szerezni, mert mindenki imádja, de egyenlőre marad a kertben ragadt káposzta kuriózumként. Természetesen időközönként kapnak almát, sárgarépát, és zöldségmaradékot, vagy teszkógazdaságost.
Külön téma lehetne az ivóvíz, ami télen egy külön sportágnak számít. A jeges víz vetéléshez vezethet, így különösen oda kell figyelni rá. Reggel este egy-egy nagy vödör vizet kapnak, ami nagyjából elegendő is a tapasztalataink alapján.
A malacok takarmányozása azért speciális, mert sok esetben kapnak konyhai maradékot. Vettünk nekik apró krumplit, amit megfőzünk, és valahogyan ízesítünk. Ezt imádják. Tartalékban van azért egy kis kukoricadara is, de vész esetén a kisboltban beszerezhető száraz kenyér. A répa zöld leveleit is a malacok kapják.
A jövő évet szénavásárlással kezdjük, és februártól a kismamák főleg lucernát kapnak majd.
Bizonyos szempontból hosszú, bizonyos szempontból rövid post lett, de talán hasznos.


2011. december 6., kedd

Épül az ól

November végére már látható volt, hogy az állatok nem maradhatnak szabadon a z udvarban, mivel már így is akkora kárt okoztak a növényekben, hogy kétséges a tavaszi kihajtásuk, túlélésük. A tervek megvoltak, még októberben elkészültek a pont alapok a karám oszlopoknak, csak be kellett fejezni. Közben azt vettük észre, hogy a szamarak nem nagyon akarnak behúzódni az ólba, és inkább még esőben sőt fagyban is kint alszanak a szabad ég alatt. A birkákat nem féltem, de a szamár azért mégiscsak más, pláne ha Pötyi tényleg vemhes. Ezért november végére megjött a segítség, és néhány nap alatt elkészült a kerítés. Így a kecskék, birkák, szamarak, most zárva vannak. Remélem hétvégén elkészül az a kis előtető, ami talán elég jó lesz mindenkinek, és ha meleg nem is lesz, de a csapadéktól megvédi a jószágokat. Természetesen a kecskék már első héten megkezdték a kerítés lebontását, így azt is upgradelni kell :)

Kecskelámúr

Kecskéink már minden szempontból készen állnak a szaporodásra, csak már úgy voltunk vele, hogy ha lehet a kicsik már jobb időben szülessenek, így vártunk novemberig a pároztatással. Az egyik kismalacért cserében (részben) kölcsön kaptunk egy fiatal kis kecskebakot, Csokit. Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon stramm kis kecske, igazi Elvis frizurával, tettre készen érkezett. Azonnal átlátta a helyzetet, és tette is a dolgát. Egy hétig maradt nálunk, biztos, ami biztos. Érdekes volt látni a kecskék szociális viselkedését. Méretben ugyan kissé elmaradt a mieinktől, de harciassága miatt nem szenvedett hátrányt. Igaz az utolsó nap reggel megijedtem, mert a jobb szeme csúnyán bevérzett, gondolom verekedtek, de este, mire a gazdája jött érte, már kutya baja sem volt. Szó szerint volt nagy sírás rívás...
Csoki az alpesi bakocska
 
Remélem a terveink szerint alakul minden, és tavasszal pár gidával gyarapodik majd a csapat. A kecskéinken egyenlőre nem látszik még semmi, mivel szép téli bundát növesztettek, és étvágyuk amúgy is kielégíthetetlen.

Konyhakert november

Rövid leszek, novemberben gyakorlatilag fokhagymát és sarjhagymát duggattam, trágyáztam, és a tarackot próbáltam likvidálni. A jó időnek köszönhetően, november közepén még termett csalán a malacoknak, a kelkáposztáink még most is nődögélnek, és a mangold is vígan virít. A jövő évre igazán kíváncsi leszek, mert ennyi trágyát kiszórni, ráadásul a jobbik Szamár/kecske kombóból... Meglátjuk. A marharépa sem fagyott meg a kukoricaszár alatt, sőt két alkalommal is el tudtunk menni káposztalevelet szedni takarmánynak, mielőtt beszántották volna, így az állatok novemberben végig ehettek friss zöld takarmányt.

Malac történet

A november a malacok terén is nagy változást hozott. Két kismalacot megvettek, egyet elcseréltem takarmányért, egy pedig sajnos elpusztult. Most, mikuláskor már csak a kis kedvencünk, a legszelídebb pici van itthon. Társainak királyi helye van, családi kedvencek. Sajnos az egyik kis emse balesetet szenvedett. Az egyik korai igen hideg éjszakán beszorult az anyja által felfordított vasvályú alá, és valószínűleg egész éjszaka ott lehetett. A vályú elég nehéz, kismalacnak esélye sincsen megmozdítani, nem is értem, hogyan fordulhatott rá...
Reggel mindenesetre még élt a kicsi, szerencséjére éppen szombat reggel volt, így azonnal vittük be a lakásba, finom meleg tejes darát kapott, betakargattuk, és a kályha elé tettük. Estére már egészen jól volt, de nem mertem kivinni a hidegbe, így megértük azt is, hogy disznó aludt a házban (már csak a szamarak lógnak ki a sorból). Reggel aztán már elég eleven volt, így délután visszamehetett a társaihoz. Ezután természetesen evés után kivettük tőlük a vályút. December első hétvégéjére bejelentkeztek, hogy elviszik tőlünk ezt a malackát is, de nem így lett. Szombat reggel szokás szerint ők kaptak először enni, ezúttal beáztatott kenyeret, és sütőtököt. A kislány volt a legkisebb, így neki vettem ki a vályúból puhára sült tököt, de nem érdekelte, mászott vissza a vályúba. Hagytam őket enni, adtam a többieknek, és mire mentem vissza, hogy a vályút kivegyem, a kicsi már nem élt. Úgy tűnik megfulladt. Sajnos ők hiába voltak már 3 hónaposak, a méreteik miatt kisebb falat is gondot okozhat, és mivel gyakorlatilag versenyt ettek, a falat megrágásával már nem törődtek. Természetesen megsirattuk és eltemettük. Másnap kaptuk a hírt, hogy testvére eltűnt, de aztán szerencsére meglett. A harmadik szomszédban találták meg, egy dán dogot "túrt ki" a kutyaólból. A malac az ólban aludt, a kutya, meg kint őrködött. Ha az utolsó kismalac is elkel, akkor karácsonykor összeköltöztetjük újra a nagyokat, és áprilisra újra lehetnek kicsik.
Szokásos hétvégi játék a kutyákkal

Novemberi mészárlás

Kétségkívül ez a hónap elnyerte a farm legfeketébb hónapja címet. Máig nem tudjuk pontosan ki a tettes. Sajnos a baromfiudvar ma már üresen áll hála a rókának vagy nyestnek, aki elpusztította szegény tyúkjaink felét. Dédelgetett kiscsibéink már a felnőttekkel együtt voltak az ólban, amikor a legszebb kiskakas egy reggelre eltűnt. Sajnos a munkánk miatt reggel félhomályban etetünk, míg este már jó sötét van, mire hazaérünk (nem bírom megszokni...). Ezért gyakorlatilag csak hét végén tudunk érdemben az állatokkal foglalkozni. Két nappal az első eset után eltűnt 3 tyúk és újabb 2 csibe. Ekkorra már eléggé kiakadtam. Sajnos a szamarak miatt a kutyákat nem lehetett hátra engedni (nem annyira haverok még), és az emberi vizelet kijuttatása sem zavarta a férget. Azonnali intézkedésként, a túlélőket áttelepítettem a kecskék ketrecébe, zárt fémketrec. Reggelre még eltűnt a maradék futókacsa tojónk. Nehéz leírni azt a kétségbeesést, amit éreztünk. Sokan tán megvonnák a vállukat 7-8 csirke eltűnésén (és pusztulásán), de nekünk nagyon a szívünkhöz nőttek. nálunk bújtak ki a tojásból,mi nevelgettük őket, és a kiskacsák voltak a kedvenceink. Végső elkeseredésünkben visszavonulót fújtunk, a túlélőket messze vittük, és most biztonságban éldegélnek. A ludak maradtak, egyenlőre továbbra is a kecskék helyét bitorolják. Ebben a laza télidőben kitakarítom a tyúkudvart, teszek ki csapdát az ellenségnek, és tavasszal újra próbálkozunk.

Itt az ősz

Sajnos a november elég kuszán sikerült, így a blogírás bizony elmaradt. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen albioni ősz nem sűrűn van felénk. Többször is azt gondoltam megőrülök a ködtől. Igazából nem is tudom elképzelni, hogy Angliában vagy Írországban, hogyan élik túl az ilyen nyálkás időszakokat...
Ez az egy hónap nehéz volt. Egészen sokáig kitartottam a kerti csap elzárásával, de maikor már napközben sem engedett fel a jégdugó a csapban, inkább lezártam (pechemre ma is simán használhatnám, olyan meleg van). Így december elején az időjárás még mindig igen kegyes, főleg, ha a fűtésszámlát nézem, ugyanakkor a tavalyi csapadék maximum rekord megdöntése után, könnyen lehet, hogy idén a negatív csapadék rekord dől majd meg. A meteorológia nem sok jót ígér, hétvégén természetesen ramaty idő várható megint.
Hangulatkép munkába menet decemberben - Nehezen bírjuk...