Tormakrém képekben

Férfikönnyek

Állítólag a férfiak nehezebben fakadnak könnyekre, mint a hölgyek. A közelmúltban sikerült ezt a statisztikát kicsit kiegyenlíteni. A Torma lesz az eszköz, amivel a sírós férfiak végre elnyerhetik őket megillető helyüket a köztudatban. Lassan túl vagyunk a torma feldolgozásán, ami szintén az idei év egy tanulságos projektje volt/lesz. Készült különféle ízesítésű tormakrém és kovászolt tormalevél is. El kell mondjam eddig nem voltam nagy tormafan, de kezdem megszeretni, na nem az agyamba is beleégett szaga miatt...
A tuti torma receptje szerintünk a következő:

• Várd meg amíg hideg lesz!
• Kizárólag sötétben ásd ki a tormát, úgy nagyobb a kihívás, és a csillagfény jót tesz az aromájának.
• Ne dolgozd fel azonnal, az túl könnyű lenne! Várd meg amíg szikkad kicsit, hiszen így koncentráltabb lesz az íze!
• Ne hívj segítséget, aki egyszer eljött, többet úgysem jön! Tisztelet a kivételnek!
• Influenza szezonban dolgozd fel, mert sokkal jobb ha nem csak a könnyeid, hanem a t... is folyik! Az orrodat is tiszticcsa!
• Mindent kizárólag kézzel csinálj, természetesen télen, amikor kint megfagysz, zárt térben pedig megfulladsz!
• Kizárólag saját készítésű ecettel dolgozz! Nehogymár ipari ecet kerüljön bele!
• Fogyasztáskor készülj fel a legrosszabbra! Még Brúszvilisz is elsírná magát... Eszedbe ne jusson hús vagy zsíros cupák nélkül kóstolni.

Viccet félretéve, hogy a bejegyzésnek értelme is legyen, álljon itt a kovászolt tormalevél készítés.

Alapos válogatás és mosás után irány a lobogó forróvíz

30-40 mp után lecsöpögtet

Szokásos kovászoláshoz szépen feltekerjük a leveleket, majd várunk néhány napot

Jelentés a baromfiállomány őszi/téli változásairól

Természetesen megint a róka...
Valahogy mindig azt képzelem, hogy az a néhány szerencsétlen tyúk, liba, kacsa nem kelti fel a ragadozók érdeklődését, és mindig tévedek. Idén sem lett ez másként. Persze elsőre fognám magam és még az írmagját is kiirtanám a dögöknek, de aztán megkegyelmezek. Próbálom úgy felfogni, hogy a róka, mint ösztönző irányít arra, hogy még többet foglalkozzak az állatokkal (hozzáteszem a baromfiakat könnyű elhanyagolni, amikor cuki kiskecskék, szamarak és póni édesíti az ember életét).
Szóval, hogy az elején kezdjem, nem aggódtam, mert a mostani állomány tényleg jó magasra felgallyazott az udvar közepén a fákra, pont a disznóól fölé. Még mondogattam is, hogy nem hülék ezek a tyúkok, mert a disznók tuti riasztanak ha a róka ott szaglászik, remélhetőleg meg is eszik. Nem ették. 

Pipik a fa tetején

Két nap alatt két tyúk és egy kakas bánta az óvatlanságomat. Ezek után persze ki kellett találni, hogy miként zárjam be őket. Segítséggel megoldottam, hogy fáramászás közben levadásztam őket, szigorúan sötétben, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Ismét hálát adtam a fejlámpa feltalálójának! Betároltuk őket. Másnap ugyanez a játék, ezúttal egyedül. Lámpa bekapcs, sötétben felmász az ól tetejére, óvatosan, mert a hullámpala beszakad, fáramász, egyensúlyoz, mert 90+ kg-t a vékony ágak lehet nem bírnak el, tyúk elkap, megsimogat, lenyugtat, majd irány lefelé, de ezennel már csak egy kézzel.  Majd mindezeket megismétel újabb 9 alkalommal. Jaj azt kifelejtettem, hogy mindezt sáros gumicsizmában :)

Azóta a tyúkok leszoktak arról a magas fáról, most a cseresznyefát használják, de tegnap már csak három renitens volt, akik kint szerettek volna éjszakázni, a többiek bevackolták magukat önállóan az ólba. Szerencsére a libák nem másznak fára…

Mit sem sejtenek... (az egyik kendermagos ugyanitt továbbtartásra eladó)

Piacozás

Korábban is tervezgettük már, hogy termelünk valamit, és abból esetleg pénzünk is lesz, de valahogy ez eddig nem állt össze. Viszont idén nagyon sajnáltam volna a szép körtéket a cefrébe tenni, ezért fogtuk magunkat és némi almával bővítve a kínálatot, kiugrottunk a piacra. Voltak szép reményeim azt illetően, hogy jó áron a budapesti biopiacra viszem a a gyümölcsöt, de ott olyan szabály van, hogy akit nem a biokontroll tanúsít, az nem léphet be. Nem kicsit bosszankodtam a dolgon, mivel ez véleményem szerint tisztességtelen, és jó eséllyel a jogi szabályozásnak is ellent mond. DE sajnos azt kell mondanom, egyáltalán nem lepett meg. Pontosan ezért tart ott az ország, és később is ezért fogunk pontosan itt vagy még lejjebb tartani. Mindenki értse úgy, ahogy akarja...
Vidéken bio portékát, főleg a friss árút "pesti" áron eladni lehetetlen, sőt... Amikor a vevő kérdezett és kapott egy árat (én persze első körben körbefutottam, hogy másoknál mennyiazannyi), azonnal sokallta (a piac egyesek szerint az alkudozásról szól), amikor közöltem, hogy ez forintra annyi, mint a 100 méterre lévő üzletlánc gyümölcspultján található import, íztelen, és nembio körte, legyintett, majd odébbállt.
Az is igaz, hogy a trendi-tudatos anyukák és a kisnyugdíjasok aránya egészen ez utóbbiak javára erősen torzult, ami determinálta az elvárt árszintet, és a bio termék értékelését. Szerencsére a bodzabor kóstoltatás nagyon jól sikerült, mindenki megnyalta a szája szélét tőle. Jövőre tehát barikolunk és nagyüzemben! :)

A profi stand