Összes oldalmegjelenítés

2011. augusztus 28., vasárnap

Monkey

Eredetileg átmeneti szándékkal bevállaltunk egy kiscicát, míg gazdija nem lesz (volt egy jelöltünk a számára). Ám, ahogy ez lenni szokott, a gazdijelölt visszalépett, és mi egy újabb macskával lettünk gazdagabbak. Szerencsére szobatiszta volt, így míg a kutyák megszokják, és elég nagy lesz, bent maradhat. Valójában nem macska, hanem egy majom, macskamajom. És iszonyatosan rossz, talán ezért is hozták vissza a tesztidőszak után...
Itt is éppen az ablakpárkányon

Ő az új kandúr a háznál, így most már van egy hófehér, és egy koromfekete macskánk. A parafadugókkal jól elboldogul, kíváncsian várom mire megy az egerekkel. Rendes napi programja, hogy kelt minket fél5 körül, ezután játék, a másik macska kínzása, kéz-láb harapdálás, majd egész napos rosszalkodás jön. Délután evés után a másik macska kínzása, és a mi betámadásunk jön. Estére kicsit elpilled, de a pörgés nem áll meg. A legyeket elég ügyesen elkapja már, és az ablakpárkányon ő is szeret üldögélni. Nagyon rossz, és nő, mint a gomba.

Malackók

Van ugye két malacunk. Egy fiú és egy lány (kan és emse a szakemberek kedvéért)(igen nem elírás, nem Emese akart lenni:) ). Ez azzal jár, hogy mivel egy ketrecben éldegéltek, sutyiban malackodtak. Pár hete már látszott a kislányon, hogy gömbölyödik, és mivel a kandisznó általában nem barátságos a kicsikkel, a kismama külön költözött. Nem volt egyszerű. Négy ember összehangolt munkájára volt szükség, hogy a malac új helyére egy nagy fadobozba emigráljon. Pár napra kiruccantunk egy fél nyaralásra, és hazaérkezésünk éjjelén megszülettek a kismalacok. A koca nagyon ügyes volt, minden rendben zajlott, és a picik (most már 10 naposak) nagyon szépek. Azóta elkészült az új kuckójuk, és némi erőszakkal, az anyukát is át tudtam költöztetni. Úgy tűnik tetszik nekik az új ól és a kifutó.
Éppen szökésben...   
 Valószínűleg a kutyák segítségével sikerült kinyitni az új ól ajtaját, és a család kiruccant a kertbe.
Kis vasgyúró, az anyja szakasztott mása.

2011. augusztus 27., szombat

Csibe szoba befoglalva

Miután a beázós tetőteraszra végül tető került, és megbizonyosodtunk róla, hogy nem ázunk be, eljött az ideje, hogy az eddig csirketenyésztésre szolgáló szobát visszaszerezzük magunknak. Az álmennyezet lekerült, szigetelés fel, majd új álmennyezet, festés, takarítás és már kész is! Bútorzattal még gyengén állunk, de jó kis hálószoba lesz azt hiszem. Ez természetesen azzal jár, hogy a kispipiknek egy jobb helyet kellett keríteni. Első választásom a lépcsőfordulóra esett, ahol jócskán kapnak fényt, de mégsem velünk egy légtérben csipognak. Aztán rájöttem, hogy a tetőterasz mennyivel jobb, friss levegő, meg ilyenek, így pár napot itt is eltöltöttek a kicsik, majd a végső megoldás is megszületett, mennek az udvarra. Igenám, de hova és hogyan? Mivel a kutyák éppen "nyaraltak", ki lehetett próbálni, tetszik-e a kicsiknek a fű. Tetszett. Következő lépésként, a szobában a korábbi kicsiknek is szállásul szolgáló óriás dobozba kerültek ketrecestől. Itt már napközben ketrecen kívül lehettek. Végül, mivel a kutyák hazajöttek, a csibék dobozostul mentek a kiskertbe, ahova a kutyák elvileg nem tudnak bemenni. A rossz idők beköszöntéig biztosan itt tudnak maradni, közben kicsit kapirgálnak, és remélem hamarosan mehetnek a nagyok közé.
Lesz ez még szofisztikáltabb is...

kevesebben

Már lassan egy hónapja, hogy szép fehér kandúrunk nem jött haza. Nagy lustaság őkelme, így csoda, hogy nem jön...
Az utcában körbejártunk, körbekérdeztünk, de nem látták nyomát, remélhetőleg el sem ütötte senki, így a legvalószínűbb, hogy valaki hazavitte magával. Nagyon szép macska és rendkívül kedves idegenekkel is. Reméljük, hogy jó sora van, de várjuk haza.
Másik rossz hír, hogy az egyik libánk is kimúlt. Nem tudni mi baja lehetett, de este már gubbasztott, én meg azt hittem, hogy fészket próbál építeni, és esetleg kotlani akar... sajnos nem. Így már csak két libánk van.