Összes oldalmegjelenítés

2012. január 30., hétfő

Erdőkert 1.0


Erdőkertnek azért túlzás nevezni, de lehet, hogy idővel rászolgál majd a nevére a kertünk vége. Az igazi permakultúrás elveknek megfelelően a külső zónában helyet foglaló területet a felmenőim is erre a sorsra szánták. A mérete nagyjából 200 négyzetméter, egy kocsibejáróval megszakítva. Gyakorlatilag egy 7 méter széles fás sávról beszélünk, ahol a magas kőris és korai juharfák árnyékában cseperednek a gyümölcsfák, mint néhány csenevész nemtudom meggy, két kis cigánymeggy csemete, egy szederfa, és pár tő málna. Természetesen van itt néhány orgona, aranyeső, csipkebokor, és akác csemete is. Az elsődleges funkció a szélvédelem, mivel az uralkodó szélirányra merőleges, nagy szolgálatot tesz. Az ember nem is gondolná mekkorát. Szintén praktikus a porvédelem, hiszen a hátsó földúton száguldoznak a traktorok, és rallyznak a fiatalok (az eszükbe sem jut, hogy ez valakit is zavarhat). Emellett persze nyáron a belátástól is véd, így nem kell betonfalat építenem egy kis bensőséges hangulatért. A kert története nem hosszú. Két év óta próbálom kertté pofozni. Azóta a kis diófa kipusztult, a saláta szépen kikelt, de szerintem a kőkemény agyagtalajban a gyökereinek semmi esélye sem volt. Krumpli, hagyma nem bírja, ellenben ideális takarmány kiegészítést ad az állatoknak nyáron, illetve tél közepéig, ha száraz időben tudok lombot gyűjteni (2011-ben december 16-án még volt zöld lehullott levél az állatoknak). A talaj felső rétege csodálatos, kár, hogy ez csak néhány cm. Morzsalékos, illatos erdei föld (40 éve minimum háborítatlan), alatta viszont betonkemény agyag. Azt hiszem ez a titka annak, hogy sikerrel járok e majd. A közepén egy mélyedés (ároknak nem nevezném) húzódik végig, ebben gondoltam erdei felszíni komposztálással próbálkozni. Tervezem, hogy az avart összeszedve, a felszínre trágyát terítek 15 cm vastagon, majd rá vissza az avart. Tavasszal pedig ásóvillával lazítok, és évelőket fogok ültetni a napos oldalra. A külső oldalra (É-Ny) mogyoró és dió van tervben. A belső határoló drótkerítést a komlónak szánom támaszul, bár a kecskék mellett nem sok esélye van szegénynek. A fák alatt gallykupac nyújt védelmet a kis állatoknak, a fákon madárodúkat helyeztem el, valamint tavasszal kiderül, a medvehagyma kihajt-e…
Ide jönnek majd mogyorók
Kukoricaszár tároló terület is egyben
 
Nem mellékesen némi faanyaggal is szolgál, hiszen minden évben összejön egy kisebb kupac száraz ág. Szerencsére a fák egészségesek, és eszem ágában sincsen kivágni őket. Az ágfa becslésére, összeszedegettem és megnéztem mennyi lehet egy évben. Na ettől nem sokáig lesz meleg a lakásban. Természetes újulat is van bőven, így akár csemetéket is értékesíthetnék. 
Bejgli és az ágak

Kökénylekvár


A hét végi szép idő egyértelművé tette, hogy szabadtéri programunk lesz, a kérdés csak az volt pontosan mi legyen az. Szombaton tettem egy nagy kört a tanyán, vasárnapra pedig kutyasétáltatást terveztünk. Még ősszel kinéztem magamnak pár jóképességű kökénybokrot, és most, hogy a dér már megcsípte, gondoltam tökéletes az időzítés egy kutyasétáltatással egybekötött kökényszedésre is. Fő célom ezzel az volt, hogy felmérjem a vadon gyűjtés időigényét, és kísérletezgessek kicsit. A döntés tehát a kökényre esett, majd a kökénylekvárra, mint végcélra. Kemény 500 méter séta után már a célzónában voltunk. A kutyák kirohangálták magukat a szántásban, jól szem előtt voltak, és nekiláttunk szedegetni. Eredeti célunk kb. egy kg kökény volt, de nem bírtuk addig. A kökény nem véleltlenül maradt meg idáig, csak kemény harc, és pár sérülés árán fértünk hozzá. Vérző kezekkel sétáltunk tovább, majd haza. Otthon aztán nekiláttam az internetet bújni (persze csak miután az udvaron végeztem a munkákkal és besötétedett) megfelelő recept után. Kifejezetten ilyet nem találtam, ráadásul még sosem főztem lekvárt sem J
Ennek ellenére nekiláttam. Pontos receptet nem tudok adni, mivel nem mérlegeltem le a gyümölcsöt. Alapos mosás és csumázás után kis vízben (összmennyiség negyede) feltettem főni a kökényt. 15 perc forrás után a szemeket simán szét lehetett nyomni, így nem is főztem tovább. Előkaptam a botmixert, és nekiestem a mártásnak. Szerencsére kimagozni nem kellett, mivel nyersen ez lehetetlen, főzés után pedig feleslegessé teszi turmixolás (és a magok sem törnek össze). Melegen kell turmixolni és amint lehet, le kell szűrni. A szűrőnél fontos, hogy ne legyen túl sűrű szövésű, mert akkor nagyon lassú a folyamat. Végeredményként maradnak a magok, némi kis gyümölcshéjjal. Érdemes a vége előtt egy kis vízzel még rottyantani rajta. A másik fele, a massza, amihez ízlés szerint lehet cukrot adni. Én szemre a kökény felének megfelelő mennyiségű gyümölcscukrot adagoltam hozzá. Végezetül mehetett azon forrón (kb 20 perc cukorral való főzés után) a kiforrázott üvegekbe, azok pedig a dunsztba.
A kökény, ha valaki nem ismerné
Eszközök 
Üvegek 
Csuma 
Mosás után kezdhetünk főzni
Főzés végén
Turmix után
Félkészen, az ikeás szűrő lyukmérete közel ideális

2012. január 29., vasárnap

Malaccsalád

Ma udvari teendőink mellett úgy határoztunk, hogy egy időben kiengedjük a kocát malacával, valamint a kandisznót is. Mivel a kan igencsak társasági lény, és a szamaraktól egy kerítés választotta el, nekilátott, hogy átjusson. Nem tartott sokáig neki...
Megtalálta a gyenge pontot a védelmen, a kaput, és azonmód nekiesett. Nem nagy állat, de hihetetlen milyen erő van benne. Szóval elég hamar átjutott. Kíváncsi voltam, hogyan reagál a többi malacra, így őket is kiengedtük. Kicsit féltem,hogy bántani fogja Döncit, a kismalacot, de heves szaglászáson kívül más nem történt, sőt. Amikor Dönci érdeklődött iránta, eldobta magát, és hagyta, hogy a kicsi alaposan megszaglássza. Megfigyeltük,  hogy amikor a kutyák is haverkodni akarnak vele, és nagyon szaglásszák, eldobja magát.
Végül együtt keresgéltek a csöves kukorica után, de a kan hamar megunta a családi idillt és nyomult a szamarakkal.
Családi turidélután háttérben szamarakkal

2012. január 21., szombat

Az első komoly hó

Szórványosan havazás várható, maximum 3 cm hullik. Ez a mi esetünkben 10 cm lett és 3 napos szinte folyamatos szállingózás. Alapvetően nincs bajom a hóval, ha hideg is van hozzá, és nem kell heti 1000 km-t autóznom, de ez most nem jött össze...
Ez az eset is jól mutatja, hogy lakóhelyünk egy kicsit hidegebb,és csapadékosabb az átlagnál. a 2010-es év óta nagyon kényes vagyok a csapadékra, akkor besokalltam az egész éves esőtől.
Itt még csak alakulgat...
A helyzet az, hogy január 19.-én nem ritka a hó, azonban a tanyánkat még nem láttuk havasan, ez az első telünk, így muszáj volt megnéznem, hogy állunk hóval. Nem csalódtam, ott is mindig esik :)
Egy biztos, van legalább 3 elsőosztályú szánkópálya a területünkön!

Közben már a hónak szinte nyoma sincsen, de ha igaz, a jövő héten is esni fog...

Életképek December - Január

Az alábbi bejegyzés rendhagyó módon képes formában meséli el az utóbbi hónapot.
Könnyes szemmel koldulás az asztalnál - állítólag szeretetéhes kiskutyánk
Variációk kényelemre:
Kályha előtt melegedni jó!

A forró radiátor nem akadály, csak meleg legyen!
Ropog a tűz, nincs is ennél jobb télen.

Kecsketúra
Túrázzunk kecskével! Nem lehetetlen.
Kecsót szilveszter napján vittük a bakhoz, és hihetetlen, de könnyebben kezelhető, mint a kutyák. Lehet, hogy rendszer lesz belőle? A faluban persze biztosan gyagyásnak nézett minket pár ember :)

Betörők a kiskertben
A decemberi viharos szelek meglepő kárt okoztak. Arra már a kutyák is (Bejgli) rájöttek, hogy ha a kiskaput lökdösik, a bajonett zár kilazul, majd kinyílik, és ők így hátrajutnak az udvarba, de a kiskert kifutó felőli kapujánál ez a veszély nem állt fenn. A jelek szerint a szél ugyanolyan erővel képes a léckerítést taszigálni, mint a kutyák. A végeredmény az lett, hogy a szerintem csak tessék-lássék elhelyezett zárszerkezet letört. Ezzel alapjában véve nagy baj nem történt volna, de a szél kissé ki is nyitotta a kaput, és a szemfüles kecskék besorjáztak és rávetették magukat a feldolgozásukra békésen várakozó kel illetve sima káposztákra. Letarolták a mangoldot, kicsit a zellert, és a rebarbarát is. 2 túlélő aprócska káposzta maradt. A legnagyobb bajom azonban az eper ültetvény lelegelése. Néhány levélke megúszta, és ahogy néztem, gyökerestül nem téptek ki semmit. Egyértelműen látszik, hogy minden kaput hagyományos módon be kell kötözni (ideális a bálamadzag és a maradék villanydrót).
Egy káposzta földi maradványai


Malac a tyúkólban.
Gondoltuk kandisznónk ne unatkozzon elszeparálva a többiektől, azért betereltük a tyúkudvarba (nem mellékesen az udvart akartam vele feltúratni, mivel a képződött komposzt már 20 cm. Ez sikerült neki, de folyton kiszökött, és a szamarakat terrorizálta, így ma már újra külön ki óljában tengeti napjait.
A nagyobb mozgástér nem villanyozta fel úgy, mint a szamarak.
Év végén tettünk egy kis túrát a kutyákkal a tanyára, nem egyszerű 3 kutyával kirándulni.
Sajnos csak ritkán jutunk ki a tanyára, de a kutyák mindig élvezik

Egy évesen

Az év vége/eleje kicsit zűrösre sikeredett, így írásra nem maradt időm. Egy évvel ezelőtt egy elhatározásból született ez a blog, és mára sok bejegyzéssel ás két állandó látogatóval büszkélkedhetünk. Az évünk nem volt egyszerű, de jól látható az előre haladás. Annak ellenére, hogy a munkák nagy része idén már remélhetőleg a tanyán folyik majd, az itthoni fejlesztések sem állnak le. Főleg a körülmények rendezése a cél, de sok érdekesség van a tarsolyunkban, mint garázs tető építés, kerti konyha, kis üvegház, és megfelelő járdák. Remélem néhány aprósággal is bővül majd az állomány, és a kiskert is meghálálja majd az alapos trágyázást.
Addig is egy kép igazolásul, hogy az állatok is fent akarnak lenni az interneten.
A routeren trónolni jó, különösen jó fenékmelegítő