Miért orgona?

Közönséges orgona (Syringa vulgaris) Ahogy a neve is mutatja egy közönséges növényről van szó, talán igénytelennek is mondható, mindenesetre nálunk igen jól tűri az erősen kötött agyag talajt. Sok más növényről ez aligha mondható el :)
A kertünkben megtalálható orgonabokrok egy része minimum 30 éves. Nagy valószínűséggel még a dédszüleim ültethettek néhányat a kert végébe, a ház mellé már az új épület felépülése után kerülhetett, ezek nagy részét a kerítésépítéskor ki kellett vágni. A kerítés mellé már én telepítettem át az életképes növényeket a kerítésalap helyéről, most kb. 8-10 évesek a bokrok.
Közönségessége ellenére nagyon szeretjük, mivel az utóbbi 2 év kivételével, nagyon jó állapotban volt, a terasz melletti bokor virág nélkül is a kert dísze, menedék a madaraknak, árnyék a kutyáknak. De a virágzáskor valóságos orgonaillatban úszik a kert, de még a ház is. Az egyetlen probléma, hogy amióta elkészült a terasz, alig volt olyan áprilisunk, hogy kint lehetett volna lazsálni egy nyugágyban.
Alapvetően 3 típus található meg nálunk, a sötét lila, a halvány lila, és a fehér. Virága sajnos nem túl tartós, néhány nap alatt elhervad a vázában. Illata mellett a kecskék csemegeként fogyasztják a termését, és a madarak sem vetik meg ősszel.

Húsvéti dekoráció orgonával

 Sajnos a csapadékos időjárás megtette a hatását és a bokrok egy része elkezdett pusztulni, vagy csak szimplán öregek a növények, így kíméletesen, de el kell kezdenem megújítani az öreg bokrokat.
Ha majd egyszer vendégfogadásra is fel leszünk készülve, garantálom, hogy minden vendég élvezni fogja a tetőteraszon a pihenést az orgonaillatban!

Így talán már jobban érthető a névválasztás.

Magyar földbe magyar paw paw

Paw paw. Sokaknak talán ismeretlen a szó, mint ahogy a gyümölcs is, amit takar. Amennyire én látom, igazi sikersztori is lehet ebből a növényből, hiszen az indiánok által is kedvelt gyümölcs úgy tűnik jól érzi magát nálunk is. Anélkül, hogy botanikai leírásokba bocsátkoznék, annyit azért érdemes tudni, hogy kedveli a félárnyékot, fiatal korában igényli is, így ideális lehet kisebb facsoportok, vagy nagyobb gyümölcsfák mellé ültetve. A gyümölcsét még nem kóstoltam, de nagyon megtetszett, így vettem is egy oltványt, a mangó fajtából. Mivel a kert egy része félárnyékosnak tekinthető, illetve az "erdő" begyümölcsösítését is tervezem, úgy éreztem ennek a fácskának nálunk is helye van.

Ablakban

Valahol azt olvastam, hogy leveleit, amik mellesleg nagyon szépek és nagy cseresznyelevélhez hasonlóak, nem eszik meg a kecskék sem. Még egy piros pont! Ettől függetlenül egyenlőre nem mertem végleges helyére, a juharfák alá kiültetni, mivel idén a birkák elég csúnya munkát végeztek a kis fákkal, és bokrokkal. A cserepet azonban hamarosan kinövi. Díszfának sem utolsó, mivel szép sötétlilás virágai vannak. Néhány év múlva sokkal okosabbak leszünk :)

Fagyosszentek után

Bár nem volt az a különösen enyhe tavasz, de egészen a múlt hétig nem panaszkodhattunk. Aztán jöttek a fagyok. Nálunk nem volt nagy kár - néhány paradicsompalánta fagyott csak el.

Mulcsozás után

Pár nap múlva a hőmérő már 30 felé közelített, de egy újabb lehűlés a hétvégére megint nyűgössé tette a kerti munkát. A szél goromba, néha esik, és nincs igazán meleg.

Kellemesebb bentről szemmel tartani a dolgokat.

Régi magyar gyümölcsfajták

A legújabb hóbortom... Mivel a farmon a tervek szerint fás legelőt alakítunk ki, mindenképpen olyan fákat szeretnénk telepíteni, aminek valamiféle termése is van, akár mint gyümölcs, akár mint takarmány, vagy pálinka alapanyag :) . Még a télen sikerült megvennem a biogazda kiskönyvtár magyar gyümölcsfajtákkal foglalkozó kötetét, de a felsoroláson kívül nem lettem okosabb. A minap azonban ráakadtam a neten egy őrségi erdészre, aki fajtagyűjteményt alakított ki hosszú évek alatt. Kicsit kutakodtam a témában, de nagyon kevés az értelmes információ, ezért úgy döntöttem, hogy elcsalom öcsémet egy kis túrára egy régi gyümölcsösbe, amit nagymamánk szerint biztosan a háború előtt telepítettek. emlékeim szerint körte és szilvafák voltak a néhány hektáros területen, ami ma már egy akácerdő, és egy vadaskert része, az egykori majorság nyomait elég nehéz megtalálni. Mivel pontosan tudtuk hova megyünk, nem volt gond megtalálni a túlélőket. Közel 30 cseresznyefa, több, mint 50 szilvafa, és néhány körte, valamint szederfa lett a végeredmény úgy, hogy a kökény és alagonya miatt a területet jóformán bejárni sem tudtuk rendesen.

Cseresznye a susnyásban

A tapasztalatokon felbuzdulva gyorsan felhívtam a szakértőt, elmeséltem mit találtam. Sajnos az Őrség messze van így lehet, hogy kénytelen leszek megtanulni a szemzés, oltás tudományát... Végül annyi tanácsot kaptam, hogy mindenképpen éréskor kell lefényképezni a fákat, leltározni, mivel termés nélkül szinte lehetetlen meghatározni a fajtát. Ha a paraszti logika itt is működött, akkor jópár fajtát fogunk találni, mivel a régi szokás szerint nem monokultúrát telepítettek, hanem egymás után sorban érő, és más felhasználásra szelektált fajtákat. Bízom benne, hogy ez most is így lesz, és, hogy addig az erdészet nem vágja ki a fákat. A cseresznyére már nem kell sokat várni...

Kotlunk

Alighogy a karácsonykor kelt kiscsibék "kirepültek", és megkezdték felnőtt életüket egy kevésbé zsúfolt tyúkudvaron, mint a miénk, egyik piros tyúkunk megült, és lassan 2 hete kotlik. Ő az első csapatból való, eddig nem kotlott, és mivel nem akartunk újabb adag csibét, nem is tettünk lépéseket a kotlás érdekében. Egyszóval, ha minden jól megy, május végére újabb apróságok lesznek, ezúttal azonban nem a házban, hiszen menet közben nekiláttunk a beázó szobát rendbe tenni. Valószínűleg egy faládába kerülnek először a kicsik, az ólon belül.
A kotlásról annyit érdemes tudni, hogy például egyik utcabeli "kollégánk" éppen múlt héten panaszkodott, hogy semmiféle beválós paraszti módszerrel nem tudja megültetni a tyúkjait, pedig nagyon szeretné :) .
Ma azért annak örültem, hogy láttam kijönni a fészekről a kotlóst kicsit kapirgálni, de aztán pedánsan visszaült a tojásokra.