Kasza szezon

Végre ismét beindult a kaszálás! Ennek különösen az állatok örülnek. Érthető módon alig várják reggel hogy megérkezzek a friss fűvel. Az idén valahogy gyorsabban fogy a fű, igaz a behordásban is léptéket váltottam, és a régi tragacsot használom. Ma reggel sikerült eltörnöm egy kaszát, és a kaszanyéllel sem vagyok elégedett.

Egy zóna adag reggelire

Fogadóbizottság a kapuban

Új kecskék

Mivel a családon belül is terjesztettem az igét kecsketertásilag, várható volt, hogy lesz, aki megunja, és az állatok nálunk kötnek ki. Így lettünk gazdagabbak két rosszcsonttal Micivel és Gizivel. Mivel ők megszokták a randalírozást, a szomszéd háztetején való ugrálást, így fel voltam készülve a legrosszabbakra. A többiek mellé amúgy sem akartam egyből betenni őket, így a malacoknak ki kellet költözniük a kennelből, hozzáteszem, egy sokkal komfortosabb lakrészbe, és a két kecske vette birtokba a vasból készült, talán atombiztos ketrecet. Nem egyszerű esetek, egy kicsit még vadak, de ha elkészül a villanypásztor, akkor teszünk egy próbát, és mehetnek a többiek közé.

Kicsit javultak a színarányok, már 5-en vannak a fehér versenyzők!

Epres

Mivel egy egész nagy ágyásról nem tudtunk dönteni. mármint, hogy mi kerüljön bele, így epertelepítésre adtuk a fejünket. A terv az volt hogy eper fóliába, csepegtető öntözéssel telepítünk. A fólia kicsi lett, a tömlő igazából nem erre való, és időben is megcsúsztunk, szegény palánták a vödörben várták jobb sorsukat. Végül geotextiliába, és mikorhiza oltóanyaggal ültettük őket el. Az eredmény kétséges, de ha idén szépen megerednek, akkor jövőre már komoly termésre számíthatunk. Azt már nem is mondom, hogy az ágyás felére sem lett elég a palánta, így ültetünk jövőre is, bár ebbe az agyagba nem egy kellemes munka ültetni.

Töpörtyűs pogácsa

Régen tervezem már a pogácsa sütést, de egyik este már nem bírtam tovább várni, és éppen csülkös babgulyás készült, amihez ugye illik valami pogácsát szervírozni. Nem ragozom, a felét megettük, de még van hova fejlődnöm :)

Optikailag hibátlan

Birkanyírás

A jó idő már a nyakunkon volt, így össze kellett szervezni a birkák nyírását. Mivel azon a hétvégén voltak vendégeink Budapestről, így ők is belekóstolhattak a nyírásba. Nem is ment olyan vészesen.
Az állatok szokás szerint megszeppenve tűrték, de utána sokkal jobban érezték magukat. A rackák gyapját eltettem nyárra a gyerekeknek nemezelni.

Racka szarva megvakarva

Tyúkudvar

A csibék szépen növögetnek. Közben kaptunk 100 napos csibét, is, amit az első 4 héten kooperációba kiadtunk kedves ismerősöknek, így a létszámot lefeleztük, majd még a családon belül osztozkodtunk, így maradt 15 darab fehér broiler csirkénk.

A tömeg

Itt már a szabadban, az új, átmeneti ketrecükben

Hamarosan betesszük őket a többi csibe mellé, egyenlőre a kerítésen keresztül ismerkednek egymással. Amellett, hogy Alma rájuk van cuppanva, sajnos két kirepülő tojó csibével olyan durván játszott, hogy nem élték túl. Kettő másikat megmentettem, majd másodszorra is szárnyat vágtunk. A repkedés megszűnt. A tojó csibéink sokkal életrevalóbbak, okosabbak, mozgékonyabbak. Gyakorlatilag 2 este kellett 3-3 csibét összeszedni az udvarban és betenni az ólba, azóta estefelé szépen mindenki besétál.

Vegyesfelvágott tojó csibéink a kifutójukban.

A tyúkudvarba előzetesen összeraktam egy kisebb komposzt halmot, amit már felfedeztek és gyakorlatilag teljesen szét is cincáltak. A következő lépés, hogy érett komposztból újraépítem nekik az egészet egyik este. A tyúkudvar a telekhatároló, belátásvédő, illatozó orgonasövény alatt kapott helyet, ami igen nagyon tetszik a csibéknek. A ludakkal is egészen jól kijönnek, és így végre kezd kizöldülni a hátsó udvar. Hát még ha néha az eső is esne...