Tormakrém képekben

Férfikönnyek

Állítólag a férfiak nehezebben fakadnak könnyekre, mint a hölgyek. A közelmúltban sikerült ezt a statisztikát kicsit kiegyenlíteni. A Torma lesz az eszköz, amivel a sírós férfiak végre elnyerhetik őket megillető helyüket a köztudatban. Lassan túl vagyunk a torma feldolgozásán, ami szintén az idei év egy tanulságos projektje volt/lesz. Készült különféle ízesítésű tormakrém és kovászolt tormalevél is. El kell mondjam eddig nem voltam nagy tormafan, de kezdem megszeretni, na nem az agyamba is beleégett szaga miatt...
A tuti torma receptje szerintünk a következő:

• Várd meg amíg hideg lesz!
• Kizárólag sötétben ásd ki a tormát, úgy nagyobb a kihívás, és a csillagfény jót tesz az aromájának.
• Ne dolgozd fel azonnal, az túl könnyű lenne! Várd meg amíg szikkad kicsit, hiszen így koncentráltabb lesz az íze!
• Ne hívj segítséget, aki egyszer eljött, többet úgysem jön! Tisztelet a kivételnek!
• Influenza szezonban dolgozd fel, mert sokkal jobb ha nem csak a könnyeid, hanem a t... is folyik! Az orrodat is tiszticcsa!
• Mindent kizárólag kézzel csinálj, természetesen télen, amikor kint megfagysz, zárt térben pedig megfulladsz!
• Kizárólag saját készítésű ecettel dolgozz! Nehogymár ipari ecet kerüljön bele!
• Fogyasztáskor készülj fel a legrosszabbra! Még Brúszvilisz is elsírná magát... Eszedbe ne jusson hús vagy zsíros cupák nélkül kóstolni.

Viccet félretéve, hogy a bejegyzésnek értelme is legyen, álljon itt a kovászolt tormalevél készítés.

Alapos válogatás és mosás után irány a lobogó forróvíz

30-40 mp után lecsöpögtet

Szokásos kovászoláshoz szépen feltekerjük a leveleket, majd várunk néhány napot

Jelentés a baromfiállomány őszi/téli változásairól

Természetesen megint a róka...
Valahogy mindig azt képzelem, hogy az a néhány szerencsétlen tyúk, liba, kacsa nem kelti fel a ragadozók érdeklődését, és mindig tévedek. Idén sem lett ez másként. Persze elsőre fognám magam és még az írmagját is kiirtanám a dögöknek, de aztán megkegyelmezek. Próbálom úgy felfogni, hogy a róka, mint ösztönző irányít arra, hogy még többet foglalkozzak az állatokkal (hozzáteszem a baromfiakat könnyű elhanyagolni, amikor cuki kiskecskék, szamarak és póni édesíti az ember életét).
Szóval, hogy az elején kezdjem, nem aggódtam, mert a mostani állomány tényleg jó magasra felgallyazott az udvar közepén a fákra, pont a disznóól fölé. Még mondogattam is, hogy nem hülék ezek a tyúkok, mert a disznók tuti riasztanak ha a róka ott szaglászik, remélhetőleg meg is eszik. Nem ették. 

Pipik a fa tetején

Két nap alatt két tyúk és egy kakas bánta az óvatlanságomat. Ezek után persze ki kellett találni, hogy miként zárjam be őket. Segítséggel megoldottam, hogy fáramászás közben levadásztam őket, szigorúan sötétben, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Ismét hálát adtam a fejlámpa feltalálójának! Betároltuk őket. Másnap ugyanez a játék, ezúttal egyedül. Lámpa bekapcs, sötétben felmász az ól tetejére, óvatosan, mert a hullámpala beszakad, fáramász, egyensúlyoz, mert 90+ kg-t a vékony ágak lehet nem bírnak el, tyúk elkap, megsimogat, lenyugtat, majd irány lefelé, de ezennel már csak egy kézzel.  Majd mindezeket megismétel újabb 9 alkalommal. Jaj azt kifelejtettem, hogy mindezt sáros gumicsizmában :)

Azóta a tyúkok leszoktak arról a magas fáról, most a cseresznyefát használják, de tegnap már csak három renitens volt, akik kint szerettek volna éjszakázni, a többiek bevackolták magukat önállóan az ólba. Szerencsére a libák nem másznak fára…

Mit sem sejtenek... (az egyik kendermagos ugyanitt továbbtartásra eladó)

Piacozás

Korábban is tervezgettük már, hogy termelünk valamit, és abból esetleg pénzünk is lesz, de valahogy ez eddig nem állt össze. Viszont idén nagyon sajnáltam volna a szép körtéket a cefrébe tenni, ezért fogtuk magunkat és némi almával bővítve a kínálatot, kiugrottunk a piacra. Voltak szép reményeim azt illetően, hogy jó áron a budapesti biopiacra viszem a a gyümölcsöt, de ott olyan szabály van, hogy akit nem a biokontroll tanúsít, az nem léphet be. Nem kicsit bosszankodtam a dolgon, mivel ez véleményem szerint tisztességtelen, és jó eséllyel a jogi szabályozásnak is ellent mond. DE sajnos azt kell mondanom, egyáltalán nem lepett meg. Pontosan ezért tart ott az ország, és később is ezért fogunk pontosan itt vagy még lejjebb tartani. Mindenki értse úgy, ahogy akarja...
Vidéken bio portékát, főleg a friss árút "pesti" áron eladni lehetetlen, sőt... Amikor a vevő kérdezett és kapott egy árat (én persze első körben körbefutottam, hogy másoknál mennyiazannyi), azonnal sokallta (a piac egyesek szerint az alkudozásról szól), amikor közöltem, hogy ez forintra annyi, mint a 100 méterre lévő üzletlánc gyümölcspultján található import, íztelen, és nembio körte, legyintett, majd odébbállt.
Az is igaz, hogy a trendi-tudatos anyukák és a kisnyugdíjasok aránya egészen ez utóbbiak javára erősen torzult, ami determinálta az elvárt árszintet, és a bio termék értékelését. Szerencsére a bodzabor kóstoltatás nagyon jól sikerült, mindenki megnyalta a szája szélét tőle. Jövőre tehát barikolunk és nagyüzemben! :)

A profi stand

Gyümölcsborok és szőlőlekvár

A szokással ellentétben idén fura megoldásokkal kísérletezünk, azaz a szőlőből ismét lekvár készül, míg az egyéb gyümölcsökből egy kis borocska. A receptek korábbi kísérletekből lettek szépen levezetve, de nagyrészt megérzésen alapulnak. Az első eredmények kedvezőek, és az biztosnak látszik, hogy később is bevállalunk ilyen megoldásokat, hogy diverzifikáljuk projektünk financiális produktivitását :)

Bodzabor immár lepalackozva. Ha lesz esélye még érni, igen kemény anyag lesz

A fogakat is megfestő szőlőlekvár, vagy ha jobban tetszik antioxidáns bomba

Istállótól az asztalig

Korábban már célozgattam rá, hogy az idei évben nekilátunk a kecsketej termelésének. A nyári úszás miatt ez sajnos eléggé megcsúszott, amit gidák nem bántak, viszont azzal járt, hogy az amúgy is első laktációjukat megjáró anyák elkezdtek elapasztani.

Készítettünk egy alap fejőállást internetes tervek alapján,ami meglehetősen jól sikerült, és annak ellenére, hogy törékenynek tűnt elsőre, eddig minden strapát kibírt. Először fémből terveztem megoldani, de ilyen szinten, tizenpár kecskéhez tökéletesen megfelel a tetőlécekből és mindenféle maradékból összeeszkábált változat is. A két hónap alatt kitapasztaltuk a fejés csínját-bínját. Állataink gyakorlatilag 3 nap alatt tökéletesen betanulták a táncrendet, a fejőgép szuperül működik, és az is látszik, hogy a tervezett plusz hűtőre valóban szükség van. A következő szezont tavasszal indítjuk, és néhány héten belül teljesen elapasztjuk a jószágokat. A feldolgozás során egyértelművé vált, hogy a tejminőség tökéletes, és az is hogy ehhez bizony idő kell. Ebből kifolyólag nem is értem azokat a kollégákat, aki tulajdonképpen tej árban kínálják a sajtot, mintha a saját munkájukat a feldolgozás során semmibe vennék, mintha a tejből automatikusan sajt készülne…

Jövő évre sok-sok tervünk van ezen a fronton is, de majd meglátjuk mire lesz energiánk.

Fejőállás munka közben

Szőlőlekváros kefir, eszméletlen finom lett

kutyamacska, ételital

Életképek és finomságok,

Bejgli jól megérdemelt pihenőidejét tölti

Ciluka szintén...

Vega fasírt

Vega grill

Amerikai vendégeink reggeli bemutatója :)

Legelő kecske

Kutatási projektünk keretében számos kecske legelőre eljutunk, de idén talán utolsó helyszínünk esetében különösen kedves volt hozzánk az időjárás, így az alábbi képek készültek (hozzáteszem telefonnal).

Tojunk

Mű tojások a műfészekben

Az első kettő

Állomány

Az első nagybetűs komposzt

Az átlagember hajlamos minden szerveshulladékból készült kupacot komposztnak hívni, amit a profi komposztálók igen sérelmezni tudnak. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, kiskertbe a termokomposzt készítése a lehető legjobb megoldás, bár munkaigényes. A munkánk gyümölcseként viszont egy baktérium dominált komposztot kapunk, ami messze meghaladhatja a nagy ipari komposztálóktól beszerzett anyag hatékonyságát. A hétvégén végre el tudtam menni beton térhálóért a vasboltba, és megcsináltam az álom komposztálót. Az 1,4 méter magas alkalmatosság teljesen telerakva 3 köbméter anyagot jelent, amiből persze maximum 2 köbméter végtermék lesz. Áprilisban egy gomba dominált komposztprizmát raktam össze, hamarosan egy EMkomposzt következik, de annyi anyagunk van, hogy muszáj volt összedobnom. Kicsit megturbóztam, de titkokat egyenlőre nem árulok el. Elég annyi hogy 1:1:1 barna, trágya, zöld anyagból készült. Mivel összerakás közben esegetett az eső, egyenlőre nem takartam le.

Takarás, hőmérőzés, aztán pár naponta forgatás következik.

A komposzt ideális esetben akár 18 nap alatt is elkészülhet, bár szerintem az még inkább félkész anyag. Ősszel új ágyásokat tervezek kialakítani, az egyik alapja ez a komposzt lesz, aztán figyeljük a különbségeket.

Fejjünk?

Elérkezett az idő, hogy a gidákat leválasszuk, ami egyúttal az anyák fejésének kezdetét is jelenti. Jelenleg még a logisztikán tanakodok, de közben megérkezett a hiperszuper fejőgépünk, így már csak a fejőállást kell megépíteni, és dőlhet a tejci.

Felújított NDK motorral, de amúgy zsírprofi

Vihar hegyek

Nyáron normális, hogy meleg van, és az is előfordul, hogy a meleg időszakok után hevesebb formában érkezik a lehűlés. Na ez most igen hevesre sikerült. Röpke egy óra alatt a szél legyalult mindent a környéken. a nagy diófánkról combnyi ágakat tört le, a nagy akácfa is majdnem kettéhasadt, azzal még valamit kezdeni kell. Egy hetembe került, hogy eltakarítsam a romokat, és a pincébe is befolyt a víz.

A tyúkól összedőlt, az udvarból tavacska lett

Az öreg fasort is megtépázta

Tetőteraszon (fedett)

Az állatok 2 hétig ették a letört leveles ágakat, és még mindig tele velük az út széle...

Nem mondom, hogy a kecskék nagyon panaszkodtak volna a kiegészítő fogások miatt.

Kecskeovi

Henci jól végezte dolgát! Anyáink kevesebb, mint 3 hét alatt megellettek. A kicsik nagyon szépek, de beszéljenek a képek.

Az utolsó előtti jövevény még hiányzik a képekről, ő is egy szénfekete gödölye.

Sörfőzéshez kell, nem bányászváros. Mi az?

A tanyán éppen tervezéssel vagyunk elfoglalva, és mivel a pince/présház remélhetőleg végleges formára kerül, az 1. zónával kezdtünk. Itt tervbe van véve egy árnyékos lugas is, amire szőlő mellett komlót is gondoltunk ültetni. Ezért aztán beszereztem néhány aroma komlót, amik majd ősszel kerülnek a végleges helyükre (vagy máshova) a vad komló imádja a tanyát, remélem szelíd testvérei is így tesznek majd, bár ahogy elnézem, az egyik tő lehet hogy feladta a harcot, hiába öntöztem őket rendesen.

Kasza szezon

Végre ismét beindult a kaszálás! Ennek különösen az állatok örülnek. Érthető módon alig várják reggel hogy megérkezzek a friss fűvel. Az idén valahogy gyorsabban fogy a fű, igaz a behordásban is léptéket váltottam, és a régi tragacsot használom. Ma reggel sikerült eltörnöm egy kaszát, és a kaszanyéllel sem vagyok elégedett.

Egy zóna adag reggelire

Fogadóbizottság a kapuban

Új kecskék

Mivel a családon belül is terjesztettem az igét kecsketertásilag, várható volt, hogy lesz, aki megunja, és az állatok nálunk kötnek ki. Így lettünk gazdagabbak két rosszcsonttal Micivel és Gizivel. Mivel ők megszokták a randalírozást, a szomszéd háztetején való ugrálást, így fel voltam készülve a legrosszabbakra. A többiek mellé amúgy sem akartam egyből betenni őket, így a malacoknak ki kellet költözniük a kennelből, hozzáteszem, egy sokkal komfortosabb lakrészbe, és a két kecske vette birtokba a vasból készült, talán atombiztos ketrecet. Nem egyszerű esetek, egy kicsit még vadak, de ha elkészül a villanypásztor, akkor teszünk egy próbát, és mehetnek a többiek közé.

Kicsit javultak a színarányok, már 5-en vannak a fehér versenyzők!

Epres

Mivel egy egész nagy ágyásról nem tudtunk dönteni. mármint, hogy mi kerüljön bele, így epertelepítésre adtuk a fejünket. A terv az volt hogy eper fóliába, csepegtető öntözéssel telepítünk. A fólia kicsi lett, a tömlő igazából nem erre való, és időben is megcsúsztunk, szegény palánták a vödörben várták jobb sorsukat. Végül geotextiliába, és mikorhiza oltóanyaggal ültettük őket el. Az eredmény kétséges, de ha idén szépen megerednek, akkor jövőre már komoly termésre számíthatunk. Azt már nem is mondom, hogy az ágyás felére sem lett elég a palánta, így ültetünk jövőre is, bár ebbe az agyagba nem egy kellemes munka ültetni.

Töpörtyűs pogácsa

Régen tervezem már a pogácsa sütést, de egyik este már nem bírtam tovább várni, és éppen csülkös babgulyás készült, amihez ugye illik valami pogácsát szervírozni. Nem ragozom, a felét megettük, de még van hova fejlődnöm :)

Optikailag hibátlan

Birkanyírás

A jó idő már a nyakunkon volt, így össze kellett szervezni a birkák nyírását. Mivel azon a hétvégén voltak vendégeink Budapestről, így ők is belekóstolhattak a nyírásba. Nem is ment olyan vészesen.
Az állatok szokás szerint megszeppenve tűrték, de utána sokkal jobban érezték magukat. A rackák gyapját eltettem nyárra a gyerekeknek nemezelni.

Racka szarva megvakarva

Tyúkudvar

A csibék szépen növögetnek. Közben kaptunk 100 napos csibét, is, amit az első 4 héten kooperációba kiadtunk kedves ismerősöknek, így a létszámot lefeleztük, majd még a családon belül osztozkodtunk, így maradt 15 darab fehér broiler csirkénk.

A tömeg

Itt már a szabadban, az új, átmeneti ketrecükben

Hamarosan betesszük őket a többi csibe mellé, egyenlőre a kerítésen keresztül ismerkednek egymással. Amellett, hogy Alma rájuk van cuppanva, sajnos két kirepülő tojó csibével olyan durván játszott, hogy nem élték túl. Kettő másikat megmentettem, majd másodszorra is szárnyat vágtunk. A repkedés megszűnt. A tojó csibéink sokkal életrevalóbbak, okosabbak, mozgékonyabbak. Gyakorlatilag 2 este kellett 3-3 csibét összeszedni az udvarban és betenni az ólba, azóta estefelé szépen mindenki besétál.

Vegyesfelvágott tojó csibéink a kifutójukban.

A tyúkudvarba előzetesen összeraktam egy kisebb komposzt halmot, amit már felfedeztek és gyakorlatilag teljesen szét is cincáltak. A következő lépés, hogy érett komposztból újraépítem nekik az egészet egyik este. A tyúkudvar a telekhatároló, belátásvédő, illatozó orgonasövény alatt kapott helyet, ami igen nagyon tetszik a csibéknek. A ludakkal is egészen jól kijönnek, és így végre kezd kizöldülni a hátsó udvar. Hát még ha néha az eső is esne...