A decemberünk a két fenti természeti jelenség jegyében telt, igaz szilveszterre kissé fagyott, és a nap is kisütött. Talán már írtam itt a blogon, hogy a gazdálkodás nagyrészt a sárról, és a porról szól. Ez még hagyján, de ez az albioni, kábító hetekig tartó köd mifelénk elég nagy meglepetés volt, mivel gyakorlatilag minden nap fúj a szél. Most nem fújt. A rendes őszi csapadéknak hála a sár boka fölé ért, de ez is hagyján, mert van gumicsizmánk is. Szegény állatokat rossz volt nézni, ahogy csapzottan lógatták az orrukat az istállóban. Szerintem legalább olyan rosszul viselték, mint mi...
Kezdetben azt gondoltam, hogy egy hónapot csúszott az időjárás, mert még októberben sőt, novemberben sem kellett elzárni a kerti csapot, szép őszi idő volt, de most úgy tűnik nem akar tél lenni, hanem marad ez az izlandi nyár fíling. Az esetnek megvan persze a maga tanulsága is. Először is, a ludak be lesznek zárva, így nem tudják az egész udvart letarolni, mielőbb tetőt teszünk a garázsra (na nem mintha eddig nem akartunk volna), és bár utálom a betont, járdát kell építenünk végig a karám és az ólak mellett (valószínűleg járdalapokból). Hát ez volt a december...
Amúgy a takarmány kitart, a káposztaföldet sem tudták eddig felszántani, így rendszeresen járunk oda káposztatorzsáért. Kukoricaszár bálát nem tudtunk hozni, mert az teherautó nem tudta megközelíteni a bálákat a sárban, ez majd ha jól fagy, akkor lesz aktuális. Sajnos betegség miatt a maradék két kismalacot sem vitték el karácsonykor, így most nekik is új gazdit keresünk. Nagyon kezesek a kislányok :D. A birka és kecskepároztatás is januárra maradt, kos nincs, és bak is csak egy, a faluban, és mivel se vonóhorog, se utánfutó... De nem bánom,mert a május-júniusi születésű kicsiknek már lesz bőven takarmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése