Istállótól az asztalig

Korábban már célozgattam rá, hogy az idei évben nekilátunk a kecsketej termelésének. A nyári úszás miatt ez sajnos eléggé megcsúszott, amit gidák nem bántak, viszont azzal járt, hogy az amúgy is első laktációjukat megjáró anyák elkezdtek elapasztani.

Készítettünk egy alap fejőállást internetes tervek alapján,ami meglehetősen jól sikerült, és annak ellenére, hogy törékenynek tűnt elsőre, eddig minden strapát kibírt. Először fémből terveztem megoldani, de ilyen szinten, tizenpár kecskéhez tökéletesen megfelel a tetőlécekből és mindenféle maradékból összeeszkábált változat is. A két hónap alatt kitapasztaltuk a fejés csínját-bínját. Állataink gyakorlatilag 3 nap alatt tökéletesen betanulták a táncrendet, a fejőgép szuperül működik, és az is látszik, hogy a tervezett plusz hűtőre valóban szükség van. A következő szezont tavasszal indítjuk, és néhány héten belül teljesen elapasztjuk a jószágokat. A feldolgozás során egyértelművé vált, hogy a tejminőség tökéletes, és az is hogy ehhez bizony idő kell. Ebből kifolyólag nem is értem azokat a kollégákat, aki tulajdonképpen tej árban kínálják a sajtot, mintha a saját munkájukat a feldolgozás során semmibe vennék, mintha a tejből automatikusan sajt készülne…

Jövő évre sok-sok tervünk van ezen a fronton is, de majd meglátjuk mire lesz energiánk.

Fejőállás munka közben

Szőlőlekváros kefir, eszméletlen finom lett