Ujujjj Ajajjj

Közel 3 hónapra sikerült eltűnni, mivel a blogolásra nem vitt rá a lélek a sok teendő miatt. Kicsit összejöttek a dolgaink az őszre, de most megpróbálom pótolni részletes információkkal a kíváncsiságotokat.
Kicsit puskáznom kell a laptop, a telefon képeiből illetve a határidőnaplómból, de remélhetőleg nem marad ki semmi.
Egy szép október eleji délutánon gondoltam egyet, és munka után gyorsan összehoztam egy kis gombászkodást. Gyerek koromban megvolt az a 3 gombafaj, amit felismertünk, és rendszeresen szedtünk is, de ezen kívül azért igen hiányos ismeretekkel rendelkezem a témában. Ez ki is derült, mivel egy kellemes séta termésével másnap reggel beballagtam a gombavizsgálóhoz, aki az egészet kidobatta velem. Találtunk feltételesen ehető gombát, de a nagy része mérgező volt annak, amit szedtünk. Talán azért volt belőle olyan sok az erdőben :D

Szép kép ehetetlen gombákról...

Az október azonban leginkább a garázs építéséről szólt. Azaz, inkább a garázs tetejének építéséről. A falak már nagyságrendileg 6 éve álltak, mivel a kerítés részét képezték, és úgy lett megépítve, hogy egykor majd elbírjon egy kisebb tetőt, mivel a kert végi kapun át szerettünk volna bejárni az autóval. Sajnos már évek óta tolódott a tető kérdés, és mivel közben a faanyag egy része is tönkre ment (bontott szuvas gerendákról van szó) vennünk kellett új anyagot, részben.
A tető még ma sem kész, a cserepezésre vár (én meg 3-4 segítő kézre :) ), de a funkcióját ellátja, ugyanis sikerült jól telepakolni lucerna, és szalma bálákkal, némi faanyaggal és terménnyel. Lássuk képekben:

Falak+talpszelemen

Szabjuk a gerendákat

Hipp-Hopp fel is állítottuk

Fogópárok is a helyén

Itt még szegés előtt, Pötyi szupervizorálásával

A végeredmény egy használható padlás lett, ahova a jelenlegi állomány szalma és lucernaszükséglete szépen betárolható. Az eredetileg féltető helyett nyeregtető lett, ami a nem derékszögű telek-sarok miatt okozott némi fejtörést, de ez csak közelről szúrhat szemet az avatott szemeknek. A hátsó (északi) oromfal még befejezésre vár (kis falazás, felette osb vagy lambéria, majd a festése), és a cserepezés is jó móka lesz. eddig 5 nap, két ember munkája, meg-megszakítva az eső miatt.

A tanyán soha nem látott körtemennyiség termett (onnan tudom, hogy egyik este, félhomályban "loptuk" a körténket, és az a bácsi kérdezett ránk, aki a fát ültette... 80 felett van...), és ezt fel akartam a lehető legjobban dolgozni. A család körtebefőtt igénye hamar kielégítésre került, de elárulom, 300 liter cefre mellett még mást is szerettem volna kipróbálni. Így aztán aszaltunk körtét, és készült körte lé is.
Mindkét termékhez pucolni kell, szerencsére ez idénymunka. Ez a fajta téli körte egészen késő októberben érik. Enni igen puhán lehet csak, és igen sok a köves rész benne. Viszont intenzív körte íze van. Az aszalás a villanysütőben nem túl környezetbarát, és hatékony, és van még mit csiszolni a technikán, de az biztos, hogy a közben elkészült pálinkához jó ágy alapanyag lesz. A körteital viszont azt kell mondjam osztatlan sikert aratott. Két adag is készült, és ha több időm van, kisütöttünk volna valamit a tartósítására is.

Előtte

Utána

Az első adag körtelé

 Munkahelyemen kérdőíves kóstolást tartottam, és a tapasztalatokat felhasználjuk jövőre! Igazából bízom benne, hogy a fa meghálálja majd a törődést, és minden évben számíthatunk körtére.
Ha már itt tartunk, a tanyán idén ősszel is elültettünk jó pár facsemetét, és úgy tűnik a tavaszi ültetésűek is átvészelték a száraz nyarat. Megint ültettünk almát, körtéket, naspolyát, cseresznyét, meggyet, szedret, somot, berkenyét és levendulát. Decemberben lezajlott az éves bio ellenőrzésünk is, így márciustól már teljesen átállt területünk lesz, és minden termékünk "papiros" bio is lesz!

Novemberben részt vettem egy juhtenyésztő fórumon, ahol sok régi ismerőssel sikerült találkozni, és a program részeként nézegettünk birkákat (is) :)

Lacounne jerkék

Így december végén még egészen jól állunk takarmánnyal. Elpasszoltam 3 utánfutó trágyát, de még mindig van itt két adag. Sajnos a széna gyorsabban fogy, mint szeretném, így vissza kell térnem az adagoláshoz, és nem hagyom, hogy az állatok degeszre egyék magukat. Ez sajnos melósabb. A kukoricaszárat sem sikerült még hazahozni, de pl. még van almánk, így tudunk spórolni a marharépával, ami reményeim szerint kitart azt első zöldig. Ez fontos is, mivel sajnos idén már nem tudunk káposztát hordani.
Végezetül pár állatos kép:

Napi fürdés kötelező, szigorúan csak egyesével!

Nem szemétkedik...

Egy kupacban...

Szintén...

KÁN+OMÉK

A szeptember a kiállítások hónapja, hónap elején a Kaposvári állattenyésztési napok, most pedig az OMÉK. Természetes kíváncsisággal megy az ember az ilyen rendezvények közelébe, pláne hogy hangsúlyozottan sok állatot várhat a nagyérdemű. Kaposvárra már elég későn érkeztem, így gyakorlatilag csak a juhokat néztem meg rendesen, valamint vettem egy jó kis körmölő kést, de erről majd később. Az este annyira jól sikerült, hál a házipálinkának, juhsajtoknak, és a marhapörköltnek, hogy a rendezvény nyitóestélyén kötöttem ki az egyetem sportcsarnokában. Illusztris társaságban, kellemes vacsorával, de egy kicsit az én elképzelésim szerint befáradt közönséggel. Hogy a kiállításról is mondjak valamit... kevés volt az állat szerintem, viszont a helyszín az tökéletes. Jövőre komolyabban veszem a szakmát...

Az OMÉK már más tészta. Sok, azaz TÉNYLEG SOK állat, mindenféle, ami nagyon helyes, mivel még a pestiemberben az a tévképzet alakulna ki, hogy a mezőgazdaság csak a kombájngyárosok kiszolgálása miatt létezik, ami persze nem így van. Családilag berobbantunk a juhos pavilonba, ahol aztán szét is szóródtunk. Kicsit belenéztünk a bírálatokba - ha nagy leszek bíró leszek - és szépen végignéztünk minden egyes szekciót. Szép állatok voltak, és végre kecskék is!

Núbiai kecske - csípjük őket

Gyimesi racka kos - őket is csípjük

Alma elmosódott unokatesói - az egész család csípi őket

Az őshonos szekció igen szép felhozatallal készült, és mivel a nyitónapon voltunk, még nem volt tülekedés sem. Csak jót tudok írni az egészről, de még meg kell hallgatnom a kollégákat akik az egész hetet lenyomták ott...

Szeptemberi ez+az képekben

Külön cím nélkül...

Dupla szivárvány az autóból

Ereszcsatorna takarítás melléktermék: lombkomposzt

Erről egy klasszikus jut eszembe: "Besurran az ablakon az első napsugár Eldobod a szerszámot, végleg bezárt a gyár" Avagy a reggeli parasztromantika

Cerfreeeeee

Az ősz mindig meghozza a pálinkaláz nevezetű járványt, ami kifejezetten a vidéki férfilakósságot fertőzi meg. Nálunk a fél család el is kapta, így mindenki gyümölcsöt gyűjt, pálinkafőzéshez...
Augusztusban a szilvának volt szezonja, de most a körte a sztár. Mivel én is szívesen iszom, beszálltam a nagy vidéki játékba... Íme az eredménye:

A szilva félig készen, jövő hét végén megyünk főzni.

A körte darabolás után. A héten még érkezik némi utánpótlás.

De még mielőtt mindenki alkoholistának titulálna, megjegyezném, hogy az idén, valószínűleg a hideg tavasz  miatt alig voltak kártevők, így a szilvákban tulajdonképpen nincsen kukac. Ez azt jelenti, hogy a szokásosnál több szilvát eszek, és végre valahára megpróbálkoztam az aszalással is. Légkeveréses sütő, 50 fok, 8 óra, ennyi...

Előkészítve aszalásra

Ha a héten lesz időm, akkor kiugrok a birtokra, és még egy adagot letolunk.

Mínusz egy kecske

Na nem kell megijedni, nem tragédia történt, csak a kis bakunkat, akire ráragadt a Töki név, ma elszállítottam. Mintagyerek volt egészen eddig, szót fogadott, mintha nem is kecskéből lett volna. Az úton ugyan nyekergett, de esze ágában sem volt kiugrani a papírdobozból a csomagtartóban. Szépen lefeküdt.

Mint a mesében, nyugodtan feküdt egész út alatt, pedig simán kimászhatott volna.

A két kislány társaságában nehéz napok várnak rá, mivel Manci sokkal nagyobb nála, és nem kíméli.

Szerencsére nyomon tudjuk majd követni pályafutását, és mivel új helyén is sok kecske van a szomszédságban, szép élet vár rá. Egyébként Töki példáján elgondolkodva el lehet képzelni annak idején, hogyan háziasították, tenyésztették a háziállatokat. Egy ilyen nyugodt állat akkor is tenyésztésben tartandó, ha nem a legnagyobb termelési eredményeket örökíti, bár kérdés, hogy a vérmérséklet miként öröklődik...

Tavaly ilyenkor...

Talán még emlékeztek rá, hogy tavaly ősszel (később volt, de ilyen hideg időjárásban), az erdőkertben elvetettünk néhány termést. Tavasszal végigfutottam őket, és semmi jelét nem láttam életnek így, mivel ki is esik a normál útvonalamból, nem foglalkoztam a témával. A hét végén viszont kint voltunk Almával diót szedni, és felmásztam az erdőbe megnézni az ottani diófákat, és láss csodát, mi fogadott? Minden fészekben egy kisfa nézelődött. A csemeték kifejezetten jól néznek ki, különösen ha figyelembe vesszük a nyári aszályt. De tovább meséljenek a képek:

Na ez nem kisfa, hanem a tavaly tavassal földbe taposott (szó szerint) 4 szem csicsóka eredménye

Kis kocsányos tölgy

Szelíd gesztenye

Kis dió, belőle 2 is van, szép nagy szeműek voltak (háttérben Almával)

Nem magról, de a telet és a nyarat is kihúzta ez a füge

A kísérleti parcelláim

Kilátás az erdőkert aljából - a mi kis birodalmunk, középen a cefrés vödörrel :)

Az erdőkert alja a koraőszben

Állatok nyár végén

Hazajöttek a birkák. Sajnos nekiestek a gyümölcsfáknak a szomszédban, igaz én arra emlékszem, hogy fel akarják szántani az udvart, így amíg nem szóltak, nem aggódtam. 2-3 hét múlva egyébként is jöttek volna haza. A hazaút egyszerűbben sikerült mint vártam. abrakkal odacsaltam őket magamhoz, és a két rackát sikerült elkapnom azon nyomban a szarvuknál fogva. A két másik páciens pedig szépen ballagott utánunk. Nem mondom, hogy a 100 méter alatt nem izzadtam le, de gyorsan végeztünk. Istók nem nézte jó szemmel őket, ezért a szamarakat kiengedtem szaladni egyet, és a birkák úgy mentek be a karámba. Tegnap sikerült találni kost a két keverékhez, a rackákon még dolgozom, de október végénél előbb nem viszem el őket beűzetni.
A kiskecskék szépen cseperednek. Füles ritka rossz jószág lesz. Mindenfelé keringenek legendák a rossz szökős kecskékről, akik mindent tönkre tesznek. Nekünk eddig szerencsénk volt, mert a mieink nem másztak az autó tetejére, vagy az istálló tetejére, és a kerítésen sem ugráltak át. Füles más. Őbenne látom az Xfaktort, és már most olyan rosszcsont, hogy előre félek mi lesz, ha megnő. Megfogni nem hagyja magát.

Sokáig kerestem, mielőtt meglett a 2 méter magas kerítés tetején.

Szerencsére kifér a karám lécei között, így kedvére randalírozik az udvarban. Rájött, hogy a finom faleveleket könnyedén eléri a kerítés tetejéről. Nagyon önállóak, így remélem a kis bakot a héten el tudom vinni új helyére, és Füles is le lesz választva, Kecsuszt pedig lehet majd fejni.
Almát sikerült a nyáron lelkiismeretes munkával kigyógyítani a fülgyulladásából, ami szerencsére azóta sem jött vissza. Sikerült megtalálni a megfelelő, gyógyszer-fülcsepp kombinációt. Talán ennek is köszönhető, hogy rosszabb, mint eddig valaha. Bejgli sem teljesen normális, ugyanis hullik a dió, és állandó késztetést érez, hogy az egész termést ő zabálja fel. Ennek egyrészt nem örülök, másrészt az egész terasz, és udvar tele van dióhéj darabokkal, amikbe kifejezetten nem szeretnék jövőre mezítláb belelépni.
A macskák is jól vannak, mostanában nem hoztak ugyan egeret, de egyre többet szeretnének a lakásban pihizni. ez persze nem engedélyezett, így reggelente a kajaosztás után közelharcot vívunk.

Ciruka a kincsesláda őrizője

Restauráció

Régen húzódik már a borospince ügye is. Majdnem teljesen készen vagyunk, némi kőműves munka, és az ajtó hiányzik, ezért rászántam magam, hogy a tervezett asztalhoz vegyek egy régi singer varrógép állványt. Meg is találtam on-line, és ha már éppen arra jártam, el is hoztam, egy antik lemez szekrény társaságában, mivel kicsit engedtek az árból. Otthon aztán nekiláttam rendbe tenni a vasakat, de ez keményebbnek bizonyult, mint vártam. A szekrényt nagyjából 2 óra alatt kivakartam a koszból, bár a márványlap (ja ez van a tetején) még nem tökéletes. Ennek ellenére nagyon úgy néz ki, hogy nem a pincében lesz az új helye, hanem marad a nappaliban. A korát valahova a múlt század elejére tenném, de annyira halvány a felirat a fiók aljában, hogy nem sikerült a neten azonosítanom.
A varrógép állvány már egy másik tészta. Alább látható honnan indultunk, és hova tartok.

A kép nem adja vissza, de a csúnya vastag fekete festék alatt még megvan az eredeti aranyozás.

Nem tudom, hogy ki és miért bánt el így ezzel a szépséggel.

Jó másfél kilónyi régi festék és rozsda jött le róla eddig. Vacilláltam rajta, hogy lefessem e, de valószínűleg vékonyan átdörzsölöm majd olajjal, és nem festem. Asztalos készít rá szép asztallapot, és majd ezen lehet iszogatni a pincében.

Szamártenyésztés

Szintén augusztusi téma volt a bőszénfai szamártenyésztő fórum. A program részét képezte a vadas farm megtekintése, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Nagyon igényes környezetben magas szintű szakmai munkával ismerkedtünk meg.

A fél-szelíd vaddisznók - nagyon felszaporodtak...

A kis kíváncsi

Fekete szamarak, szegények nem tehetnek róla, de nekem nem tetszenek.

Szamár-steak, ritka vendég az asztalon.

A gazdaság meglátogatása után jött az ebéd. Stílusosan szamárhúsból készült ételek kerültek az asztalra. Elárulhatom, hogy nekem ez volt az első alkalom, mikor szamár terméket kóstoltam. Nem volt rossz, bár a steak szamártól függetlenül sem az én műfajom. Állítólag marhahús árban, vagy olcsóbban lehet csak eladni, aminek többek között az az oka, hogy az átlagember fejében meg sem fordul, hogy a szamár húsát meg lehet enni. Pedig életmódjából adódóan igen értékes beltartalmú húsa van. Az ebédet követően jöttek az előadások, amik megerősítették, hogy mind húsa, mind teje értékes élelmiszer. A megfelelő takarmányozásról sikerült nekem is pár szót szólnom az érdeklődőkhöz. Szerintem nagyon fontos, hogy ezek az események megrendezésre kerülnek, még akkor is, ha legtöbbször a szamár csak, mint "melléktermék" jelenik meg a gazdaságokban.

Elegem lett

Évek óta próbálkozom kislevelű hárs csemete beszerzésével. Sikertelenül. Somogyban autózva, egy esős napon, kinéztem egy fasort, ahol szépen hajtott a hársfa a gyökeréről. Nem kellett több, megálltam és ingben meg fényes lépőben nekiestem kiszedni a földből, amit lehetett.

Csomagtartóban az "áru".

Végül alig 10 perc alatt 9db többé kevésbé életképesnek tűnő, gyökeres csihatagot sikerült felszednem. Fülig sárosan, de elégedetten ültem vissza a kocsiba. A társaság nagy része a tanyán a tervezett kerítés vonalában találta meg új helyét. Majdnem tök sötétben ültettem el őket, így remélem az azóta is lehullott eső rásegített, mert nyakig érő gazban sötétben nem sikerült a nagykönyvben megírt faültetési módszert megvalósítani. A gyengécskéket otthon ültettem el, és próbálom pátyolgatni őket. Ha megmaradnak, néhány év múlva leendő méheink, és mi is élvezhetjük majd a hársfavirágot.

Félsivatag

Az augusztusunk a szárazság jegyében telik. Nulla csapadék, nagy meleg, por és kókadozó növények.
Hiába volt esténként öntözés, jó pár növényünk megadta magát. Most már látszik, hogy a kedvenc magyalbokrom sem élte túl. Sajnálom, szegényt nagyon leárazva és lerobbanva vettük, és kezdett kikupálódni. Talán egy erős visszametszés még segíthet neki...
A szamarak élvezték a nyarat, folyton mehetett a porfürdőzés, de sajnos a szomszédban a birkáinknál is kiégett a fű, végül hordanom kellett nekik szénát.
A tanyán nagyon satnya lett a lucerna, egy nagy körbála jött csak le, nem tudtunk kisbálát gyártani, így ez maradt a munkáért cserében. A kis fák nagy része életben van annak ellenére, hogy az őzek jól megrágták őket. A gyenge állapotú szilvafáknak csak a fele maradt meg, remélem az életerősebb része. Sajnos az egész augusztus elment úgy hogy nem haladtunk sem a garázzsal, sem a járdával, sem a kerítéssel, a szél pedig összedöntötte a félkész voliert is. Szép hónap volt...

A melegre manapság nem lehet panasz. Persze nyáron így van ez rendjén, csak egy kis eső is lenne...
A július sem telt eseménytelenül. A kertben leszedtük a málnát, ami nem potyogott le vagy Bejgli nem kajálta be. Így is lett másfél kg. Hamarjában meg is főztük a lekvárt, az első visszajelzések alapján eszméletlen finom. Minimális cukorral, és inkább mézzel készült. Sajnos a tanyán alig maradt az elültetett tövekből. Ősszel újra próbálkozunk. A kertben érik a paradicsom, elvirágzott a levendula, és beértek a futóborsó hüvelyek is, így hamarosan le kell szednem és eltenni a magokat jövőre. Az a terv, hogy az egész kerítést befuttatom vele, így hasznosítjuk a támasztékot, és némi szélárnyékot is ad majd. A csicseri borsóból is kikelt 2 tő, ami nem nagy eredmény, de több, mint a semmi. A fügék nőnek, mint a gomba, szurkolok nekik, hogy jól megerősödjenek a télre.
A locsolás mindennapos, már idejét sem tudom mikor volt eső felénk. Malac és a kutyák teljesen élvezik az esti slagolást, merthogy malac újabban bármit teszek is, kiszökik az óljából. Mondjuk nem bánom, mert nem tesz kárt. Egyesek szerint pedig ismét hasas, bár remélem, hogy nem.
A kotló libán befejezte a kotlást, de sajnos nem keltek kicsik, ellenben a keltetőgépben lesznek, pontos létszám, képek később.
A kiskecskék is nődögélnek, rászoktak, hogy kibújnak a kifutóból és a nagy udvaron szaladgálnak. Szépen esznek is, így lassan nekiállhatunk a leválasztásuknak, és lesz kecsketejünk. Közben sajnos a közeli kaszálón levágták a növényzetet, ami csonttá száradt, így nem a legfinomabb takarmány, de legalább nem ázott meg.
A tanyán felbálázták a lucernát, lett rendesen, öröm volt 40 fokban, munka után hegynek fel talicskával behordani :)
Megindult a bozótirtó program is, közel egy hektár tiszta, abba ősszel füvet vetünk. Közben láncfűrészre és fűkaszára kapunk, és elkezdjük-folytatjuk az öreg gyümölcsfák kiszabadítását a domboldalban a dzsindzsából.
Otthon elkészült a garázs tetőtartó oszlopok alapozása, remélem hamarosan tetőt kap a tároló-garázs, mert a bálákat oda szándékozunk télire betárolni. Ezen felül még a héten nekiállunk a kerti akáckerítés lekezelésének. Nem lesz kis munka, de valami védelem az akácnak is kell.

Rebarbara chutney

Rebarbaráink szépen díszlenek a kertben, de ki szerettem volna próbálni, hogy mire lehet még jó ez a növény. Az interneten elolvasgattam néhány chutney (magyarul csatni) receptet, és próbáltam szintetizálni. Leszedtem a rebarbarát

Szép, kissé túlérett szárak

 
 Majd megpucoltam, és daraboltam.

Összevágva

 Sajnos nem írtam fel miből mennyi... Nem tűnt nagy mennyiségnek, de mégis lett belőle . Én nem vagyok oda a szószokért, így csak kóstolgattam. Húsokhoz ajánlják. Mivel hétvégén a hűtőben maradt, nem voltam benne biztos, hogy üvegbe téve mennyire áll el, így a malacok falták be.

Házi pizza

Mivel vastagon itt van már a szezon, ezért minden héten többször is sütünk-főzünk a teraszon. Ennek keretében sláger a paprikás krumpli, illetve a különféle grill húsok. Ennek ellenére a nagy sütő alkalmassá lett téve komolyabb sütésre is (ki lett rakva samott téglával). Ezt eddig még nem próbáltuk. Szerencsére barátaink is kaphatóak egy kis sütögetésre, így ritkán kell szűk körben főzőcskézni, így megbeszéltük, hogy kipróbáljuk a pizzasütést. Barbi meggyúrta a tésztát, hozott paradicsomos alapot, a többit rendeztük mi. Kontrollként sütöttünk a villanysütőben is, hogy lássuk a különbséget.
Első körben 2 órán keresztül tüzeltem a samottos tűztérben, majd szétkotortam a parazsat, és egy samott téglára behelyeztük tepsiben a pizzát. Tovább beszéljenek a képek:

Kicsi az ajtó :(

Felülről

Végeredmény

 6 komoly pizza készült el. Végül sajnos a parázs nem volt elegendő, így újra tüzet raktunk, és felakaszthatós tepsivel belógattuk, a pizzát a tűz fölé. Tökéletesen megsült. Tapasztalatból látszik, hogy ebben a sütőben ebben a formában komolyabb sütést nem tudunk végrehajtani (túl nagy a sütőtér+jó húz a kémény+nagy az ajtó) Persze egy füstölőtől ez sem rossz :)

Nyárelő, avagy friss hírek az udvarból

Hol hidegen, hol kánikulában telt az első nyári hónap, de nem volt eseménytelen az udvarban sem.
Egyik nagy kedvencünk a cseresznye, és otthon csak egy fiatal cseresznyefánk van, ami eddig még csak mutatóban termett. Az idén azonban belehúzott. Nem rengeteg, de azért bő termést adott. Nagy szemű ropogós, csak sajnos egy kicsit későn érik, kb. két hete kezdtünk eszegetni belőle. Sajnos tavasszal elfelejtettem kitenni a sárga lapokat a cseresznyelégy ellen, de alig van kukacos a termésben, ennek ellenére, szerencsére.

Mosolygós fekete cseresznye a fán. Tegnap már hibátlan fekete roppanós volt a termés.

Juhaink elköltöztek. No nem messzire, csak a második szomszédba, ahol üresen áll egy nagy telek, bekerítve. Szépen zöldell az udvar, szóval lesz ennivaló bőven szerintem még kétszer ennyi birka is elférne ott. Hétvégén átlátogatunk a szamarakkal is.

Hűsölés.

Ja és hát túl vagyunk a nyíráson is. Húzódott a téma mert szerettünk volna kipróbálni, amit Hódmezővásárhelyen a birkanyírós bácsitól láttunk, de végül jött a meleg, és nem várhattunk. Kisebb sérülésekkel, de túl vagyunk rajta. Kicsit féltem, hogy mennyire lesznek vészesek nyírás után, már úgy értem, hogy a gyapjútól nehezebb megítélni, hogy mennyire soványak. Végeredményben elégedett vagyok, jól sikerült belőni a takarmány adagot, annak ellenére, hogy a kecskék rendszeresen elmarták a birkákat a kajától. Legvékonyabb Picúr volt, a fiatal rackánk, de ez érthető is hiszen ő a legfélénkebb az egész brigádban. Az átköltöztetésük sem volt egyszerű - már előre félek a visszaúttól - mert nem követték a papírformát. bal hátsó lábuknál fogva szépen át kellett volna sétálniuk, de nem akarták. Dagi, aki az utolsó - és legnehezebb - volt már talicskában utazott. Képek erről nincsenek, minden kezünk tele volt :) Megérkezéskor aztán nem is akartak elszaladni. Remélem nem volt nagy trauma, bár hiába próbáltam őket kukoricával csalogatni...

ÉÉÉÉS végre megszülettek a kicsik. Már régen vártuk őket. Elkövettem azt a hibát, hogy nem írtam fel mikor töltött egy hetet Kecsusz a baknál, így csak saccolgattunk. Este még nem volt semmi, de hajnalban 3-kor, már mindkét kiskecske, és a méhlepény is megvolt.

Hátul Füles - kislány (gödölye), elől a kis bak

Le sem tagadhatnák, hogy testvérek.

Először Kecsusz nem nagyon hagyta őket szopni, de néhány alkalom segítség után hozzászokott, és a kicsiket mindig teli hassal látom, szerencsére van teje bőven. 4 naposan már a tetőcserép kupac tetején ugráltak. Ráadásul már mindent szedegetnek fel a földről, rágcsálnak, nekem élelmesebbnek tűnnek, mint az előzőek. Meglátjuk. A kis baknak gazdit keresünk, mert ő nem maradhat.

Közben minden igyekezetünk - Tojás elszedés - ellenére az egyik tojónk megkotlott. Most már azt sem tudom mennyi tojás van alatta, mert közben a másik is tojt még néhány tojást. Természetesen a tojó a szokott helyén, a szénabála mellett kotlott meg. Ott nem maradhatott, így az egész fészket egy nagy lapáttal beköltöztettem a nagy kutyaólba.

Lúd a kutyaólban.

Azóta alig száll le a tojásokról. A mások tojó tojásait csak beteszem a fészek közelébe, és ő szépen begörgeti a fészekbe. Az első kislibának, kb 10 nap múlva kellene kikelnie. Még nem tudom mi lesz, mivel az utolsó tojást 4 napja tettem be alá. És persze közben a keltetőben lévő tojásoknak is hamarosan kelniük kell. Szerencsére azok is egyre nehezebbek, így esélyes, hogy lesznek kicsik.

Mindezek mellett érik a málna, talán lekvár is lesz belőle, megszáradt a lestyán és a kakukkfű, pirosodnak az első paradicsomok. A két disznó, Dönci és Malac már alaposan leamortizálták a körletüket, így tegnap komoly újjáépítést kellett végrehajtanom. Mondhatni szebb lett, mint az eredeti.

Traccsparti