Erdőkertnek azért túlzás nevezni, de lehet, hogy idővel rászolgál majd a nevére a kertünk vége. Az igazi permakultúrás elveknek megfelelően a külső zónában helyet foglaló területet a felmenőim is erre a sorsra szánták. A mérete nagyjából 200 négyzetméter, egy kocsibejáróval megszakítva. Gyakorlatilag egy 7 méter széles fás sávról beszélünk, ahol a magas kőris és korai juharfák árnyékában cseperednek a gyümölcsfák, mint néhány csenevész nemtudom meggy, két kis cigánymeggy csemete, egy szederfa, és pár tő málna. Természetesen van itt néhány orgona, aranyeső, csipkebokor, és akác csemete is. Az elsődleges funkció a szélvédelem, mivel az uralkodó szélirányra merőleges, nagy szolgálatot tesz. Az ember nem is gondolná mekkorát. Szintén praktikus a porvédelem, hiszen a hátsó földúton száguldoznak a traktorok, és rallyznak a fiatalok (az eszükbe sem jut, hogy ez valakit is zavarhat). Emellett persze nyáron a belátástól is véd, így nem kell betonfalat építenem egy kis bensőséges hangulatért. A kert története nem hosszú. Két év óta próbálom kertté pofozni. Azóta a kis diófa kipusztult, a saláta szépen kikelt, de szerintem a kőkemény agyagtalajban a gyökereinek semmi esélye sem volt. Krumpli, hagyma nem bírja, ellenben ideális takarmány kiegészítést ad az állatoknak nyáron, illetve tél közepéig, ha száraz időben tudok lombot gyűjteni (2011-ben december 16-án még volt zöld lehullott levél az állatoknak). A talaj felső rétege csodálatos, kár, hogy ez csak néhány cm. Morzsalékos, illatos erdei föld (40 éve minimum háborítatlan), alatta viszont betonkemény agyag. Azt hiszem ez a titka annak, hogy sikerrel járok e majd. A közepén egy mélyedés (ároknak nem nevezném) húzódik végig, ebben gondoltam erdei felszíni komposztálással próbálkozni. Tervezem, hogy az avart összeszedve, a felszínre trágyát terítek 15 cm vastagon, majd rá vissza az avart. Tavasszal pedig ásóvillával lazítok, és évelőket fogok ültetni a napos oldalra. A külső oldalra (É-Ny) mogyoró és dió van tervben. A belső határoló drótkerítést a komlónak szánom támaszul, bár a kecskék mellett nem sok esélye van szegénynek. A fák alatt gallykupac nyújt védelmet a kis állatoknak, a fákon madárodúkat helyeztem el, valamint tavasszal kiderül, a medvehagyma kihajt-e…
 |
| Ide jönnek majd mogyorók |
|
 |
| Kukoricaszár tároló terület is egyben |
Nem mellékesen némi faanyaggal is szolgál, hiszen minden évben összejön egy kisebb kupac száraz ág. Szerencsére a fák egészségesek, és eszem ágában sincsen kivágni őket. Az ágfa becslésére, összeszedegettem és megnéztem mennyi lehet egy évben. Na ettől nem sokáig lesz meleg a lakásban. Természetes újulat is van bőven, így akár csemetéket is értékesíthetnék.
 |
| Bejgli és az ágak |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése