Téli diéta

Többször esett már szó az állatok takarmányáról. A tél kritikusabb időszak ebben a tekintetben, különösen az idei takarmányínséges évben. A fogyasztás, a kicsik felnövekedésével arányosan megnőtt, és az már nyár végén látszott, hogy a beszerzett széna nem lesz elegendő, ezért elkezdtük helyben a kukoricaszárat vadászni. Sikerült a szomszéd utcában találni levágásra váró szárat, amit két délután alatt felkötöttünk, lett két teherautónyi. Közben a héten az utcából is elhoztam 30 kévét, igen finom kukoricaszárból (ezzel együtt sikerült egy egeret is betelepíteni a kocsiba).
Egyik nap, munkából hazafelé, elcsíptem egy teherautót, ami meg volt rakva frissen levágott leveles faágakkal (nyár). A szállító, miután megalkudtunk, le is pakolt kb 10m3-nyi ágat a kert végébe. Gondoltam, ez sosem fogy el. Ez volt két hete, már fele sincsen meg, ugyanis naponta 6-8 nagy véka levelet és ágat kapnak az állatok, amit nagy élvezettel vágnak be. Külön öröm számukra, hogy genetikai adottságaikat kihasználva, ezúttal legálisan nyúzhatják meg a faágakat, persze csak a nagyobbakat, mert a kisebbeket megeszik. Mindezek mellé persze kapnak némi abrakot és kukoricaszárat is. Hamarosan megyünk káposztaföldre maradék levelet szedni, annak is nagy keletje lesz. Idén nagyüzemben toljuk, mert a marharépából kevesebb lesz, mint tavaly.

A menü (jobbról balra): kukoricaszár, széna, leveles faág. Sajnos a nedves hideg időt a friss levelek nem szeretik, szerintem amit a köv héten nem esznek meg, az megy a komposztba.

A végeredmény, lerágott ágak. A jó az egészben, hogy így a kecske is jóllakik, és tűzifa is lesz. Kéreg nélkül tavaszra szépen kiszárad az összes ág, és szuper gyújtós lesz a kályhába.

A nagyok mellett a kicsiknek is betároltunk takarmányt. Mivel a malacok egy részét kukoricára cseréltük, őket nem fenyegeti az éhhalál. Közben néha csemegéhez is hozzájut a csapat.

Mozis barátainknak hála, néha befut egy szállítmány pattogatott kukorica, amit mindenki nagy örömmel fal, itt éppen a ludak.