Ujujjj Ajajjj

Közel 3 hónapra sikerült eltűnni, mivel a blogolásra nem vitt rá a lélek a sok teendő miatt. Kicsit összejöttek a dolgaink az őszre, de most megpróbálom pótolni részletes információkkal a kíváncsiságotokat.
Kicsit puskáznom kell a laptop, a telefon képeiből illetve a határidőnaplómból, de remélhetőleg nem marad ki semmi.
Egy szép október eleji délutánon gondoltam egyet, és munka után gyorsan összehoztam egy kis gombászkodást. Gyerek koromban megvolt az a 3 gombafaj, amit felismertünk, és rendszeresen szedtünk is, de ezen kívül azért igen hiányos ismeretekkel rendelkezem a témában. Ez ki is derült, mivel egy kellemes séta termésével másnap reggel beballagtam a gombavizsgálóhoz, aki az egészet kidobatta velem. Találtunk feltételesen ehető gombát, de a nagy része mérgező volt annak, amit szedtünk. Talán azért volt belőle olyan sok az erdőben :D

Szép kép ehetetlen gombákról...

Az október azonban leginkább a garázs építéséről szólt. Azaz, inkább a garázs tetejének építéséről. A falak már nagyságrendileg 6 éve álltak, mivel a kerítés részét képezték, és úgy lett megépítve, hogy egykor majd elbírjon egy kisebb tetőt, mivel a kert végi kapun át szerettünk volna bejárni az autóval. Sajnos már évek óta tolódott a tető kérdés, és mivel közben a faanyag egy része is tönkre ment (bontott szuvas gerendákról van szó) vennünk kellett új anyagot, részben.
A tető még ma sem kész, a cserepezésre vár (én meg 3-4 segítő kézre :) ), de a funkcióját ellátja, ugyanis sikerült jól telepakolni lucerna, és szalma bálákkal, némi faanyaggal és terménnyel. Lássuk képekben:

Falak+talpszelemen

Szabjuk a gerendákat

Hipp-Hopp fel is állítottuk

Fogópárok is a helyén

Itt még szegés előtt, Pötyi szupervizorálásával

A végeredmény egy használható padlás lett, ahova a jelenlegi állomány szalma és lucernaszükséglete szépen betárolható. Az eredetileg féltető helyett nyeregtető lett, ami a nem derékszögű telek-sarok miatt okozott némi fejtörést, de ez csak közelről szúrhat szemet az avatott szemeknek. A hátsó (északi) oromfal még befejezésre vár (kis falazás, felette osb vagy lambéria, majd a festése), és a cserepezés is jó móka lesz. eddig 5 nap, két ember munkája, meg-megszakítva az eső miatt.

A tanyán soha nem látott körtemennyiség termett (onnan tudom, hogy egyik este, félhomályban "loptuk" a körténket, és az a bácsi kérdezett ránk, aki a fát ültette... 80 felett van...), és ezt fel akartam a lehető legjobban dolgozni. A család körtebefőtt igénye hamar kielégítésre került, de elárulom, 300 liter cefre mellett még mást is szerettem volna kipróbálni. Így aztán aszaltunk körtét, és készült körte lé is.
Mindkét termékhez pucolni kell, szerencsére ez idénymunka. Ez a fajta téli körte egészen késő októberben érik. Enni igen puhán lehet csak, és igen sok a köves rész benne. Viszont intenzív körte íze van. Az aszalás a villanysütőben nem túl környezetbarát, és hatékony, és van még mit csiszolni a technikán, de az biztos, hogy a közben elkészült pálinkához jó ágy alapanyag lesz. A körteital viszont azt kell mondjam osztatlan sikert aratott. Két adag is készült, és ha több időm van, kisütöttünk volna valamit a tartósítására is.

Előtte

Utána

Az első adag körtelé

 Munkahelyemen kérdőíves kóstolást tartottam, és a tapasztalatokat felhasználjuk jövőre! Igazából bízom benne, hogy a fa meghálálja majd a törődést, és minden évben számíthatunk körtére.
Ha már itt tartunk, a tanyán idén ősszel is elültettünk jó pár facsemetét, és úgy tűnik a tavaszi ültetésűek is átvészelték a száraz nyarat. Megint ültettünk almát, körtéket, naspolyát, cseresznyét, meggyet, szedret, somot, berkenyét és levendulát. Decemberben lezajlott az éves bio ellenőrzésünk is, így márciustól már teljesen átállt területünk lesz, és minden termékünk "papiros" bio is lesz!

Novemberben részt vettem egy juhtenyésztő fórumon, ahol sok régi ismerőssel sikerült találkozni, és a program részeként nézegettünk birkákat (is) :)

Lacounne jerkék

Így december végén még egészen jól állunk takarmánnyal. Elpasszoltam 3 utánfutó trágyát, de még mindig van itt két adag. Sajnos a széna gyorsabban fogy, mint szeretném, így vissza kell térnem az adagoláshoz, és nem hagyom, hogy az állatok degeszre egyék magukat. Ez sajnos melósabb. A kukoricaszárat sem sikerült még hazahozni, de pl. még van almánk, így tudunk spórolni a marharépával, ami reményeim szerint kitart azt első zöldig. Ez fontos is, mivel sajnos idén már nem tudunk káposztát hordani.
Végezetül pár állatos kép:

Napi fürdés kötelező, szigorúan csak egyesével!

Nem szemétkedik...

Egy kupacban...

Szintén...