A szeptember a kiállítások hónapja, hónap elején a Kaposvári állattenyésztési napok, most pedig az OMÉK. Természetes kíváncsisággal megy az ember az ilyen rendezvények közelébe, pláne hogy hangsúlyozottan sok állatot várhat a nagyérdemű. Kaposvárra már elég későn érkeztem, így gyakorlatilag csak a juhokat néztem meg rendesen, valamint vettem egy jó kis körmölő kést, de erről majd később. Az este annyira jól sikerült, hál a házipálinkának, juhsajtoknak, és a marhapörköltnek, hogy a rendezvény nyitóestélyén kötöttem ki az egyetem sportcsarnokában. Illusztris társaságban, kellemes vacsorával, de egy kicsit az én elképzelésim szerint befáradt közönséggel. Hogy a kiállításról is mondjak valamit... kevés volt az állat szerintem, viszont a helyszín az tökéletes. Jövőre komolyabban veszem a szakmát...
Az OMÉK már más tészta. Sok, azaz TÉNYLEG SOK állat, mindenféle, ami nagyon helyes, mivel még a pestiemberben az a tévképzet alakulna ki, hogy a mezőgazdaság csak a kombájngyárosok kiszolgálása miatt létezik, ami persze nem így van. Családilag berobbantunk a juhos pavilonba, ahol aztán szét is szóródtunk. Kicsit belenéztünk a bírálatokba - ha nagy leszek bíró leszek - és szépen végignéztünk minden egyes szekciót. Szép állatok voltak, és végre kecskék is!
 |
| Núbiai kecske - csípjük őket |
 |
| Gyimesi racka kos - őket is csípjük |
 |
| Alma elmosódott unokatesói - az egész család csípi őket |
Az őshonos szekció igen szép felhozatallal készült, és mivel a nyitónapon voltunk, még nem volt tülekedés sem. Csak jót tudok írni az egészről, de még meg kell hallgatnom a kollégákat akik az egész hetet lenyomták ott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése