Magyar földbe magyar paw paw

Paw paw. Sokaknak talán ismeretlen a szó, mint ahogy a gyümölcs is, amit takar. Amennyire én látom, igazi sikersztori is lehet ebből a növényből, hiszen az indiánok által is kedvelt gyümölcs úgy tűnik jól érzi magát nálunk is. Anélkül, hogy botanikai leírásokba bocsátkoznék, annyit azért érdemes tudni, hogy kedveli a félárnyékot, fiatal korában igényli is, így ideális lehet kisebb facsoportok, vagy nagyobb gyümölcsfák mellé ültetve. A gyümölcsét még nem kóstoltam, de nagyon megtetszett, így vettem is egy oltványt, a mangó fajtából. Mivel a kert egy része félárnyékosnak tekinthető, illetve az "erdő" begyümölcsösítését is tervezem, úgy éreztem ennek a fácskának nálunk is helye van.

Ablakban

Valahol azt olvastam, hogy leveleit, amik mellesleg nagyon szépek és nagy cseresznyelevélhez hasonlóak, nem eszik meg a kecskék sem. Még egy piros pont! Ettől függetlenül egyenlőre nem mertem végleges helyére, a juharfák alá kiültetni, mivel idén a birkák elég csúnya munkát végeztek a kis fákkal, és bokrokkal. A cserepet azonban hamarosan kinövi. Díszfának sem utolsó, mivel szép sötétlilás virágai vannak. Néhány év múlva sokkal okosabbak leszünk :)