Malac történet

A november a malacok terén is nagy változást hozott. Két kismalacot megvettek, egyet elcseréltem takarmányért, egy pedig sajnos elpusztult. Most, mikuláskor már csak a kis kedvencünk, a legszelídebb pici van itthon. Társainak királyi helye van, családi kedvencek. Sajnos az egyik kis emse balesetet szenvedett. Az egyik korai igen hideg éjszakán beszorult az anyja által felfordított vasvályú alá, és valószínűleg egész éjszaka ott lehetett. A vályú elég nehéz, kismalacnak esélye sincsen megmozdítani, nem is értem, hogyan fordulhatott rá...
Reggel mindenesetre még élt a kicsi, szerencséjére éppen szombat reggel volt, így azonnal vittük be a lakásba, finom meleg tejes darát kapott, betakargattuk, és a kályha elé tettük. Estére már egészen jól volt, de nem mertem kivinni a hidegbe, így megértük azt is, hogy disznó aludt a házban (már csak a szamarak lógnak ki a sorból). Reggel aztán már elég eleven volt, így délután visszamehetett a társaihoz. Ezután természetesen evés után kivettük tőlük a vályút. December első hétvégéjére bejelentkeztek, hogy elviszik tőlünk ezt a malackát is, de nem így lett. Szombat reggel szokás szerint ők kaptak először enni, ezúttal beáztatott kenyeret, és sütőtököt. A kislány volt a legkisebb, így neki vettem ki a vályúból puhára sült tököt, de nem érdekelte, mászott vissza a vályúba. Hagytam őket enni, adtam a többieknek, és mire mentem vissza, hogy a vályút kivegyem, a kicsi már nem élt. Úgy tűnik megfulladt. Sajnos ők hiába voltak már 3 hónaposak, a méreteik miatt kisebb falat is gondot okozhat, és mivel gyakorlatilag versenyt ettek, a falat megrágásával már nem törődtek. Természetesen megsirattuk és eltemettük. Másnap kaptuk a hírt, hogy testvére eltűnt, de aztán szerencsére meglett. A harmadik szomszédban találták meg, egy dán dogot "túrt ki" a kutyaólból. A malac az ólban aludt, a kutya, meg kint őrködött. Ha az utolsó kismalac is elkel, akkor karácsonykor összeköltöztetjük újra a nagyokat, és áprilisra újra lehetnek kicsik.

Szokásos hétvégi játék a kutyákkal