Novemberi mészárlás

Kétségkívül ez a hónap elnyerte a farm legfeketébb hónapja címet. Máig nem tudjuk pontosan ki a tettes. Sajnos a baromfiudvar ma már üresen áll hála a rókának vagy nyestnek, aki elpusztította szegény tyúkjaink felét. Dédelgetett kiscsibéink már a felnőttekkel együtt voltak az ólban, amikor a legszebb kiskakas egy reggelre eltűnt. Sajnos a munkánk miatt reggel félhomályban etetünk, míg este már jó sötét van, mire hazaérünk (nem bírom megszokni...). Ezért gyakorlatilag csak hét végén tudunk érdemben az állatokkal foglalkozni. Két nappal az első eset után eltűnt 3 tyúk és újabb 2 csibe. Ekkorra már eléggé kiakadtam. Sajnos a szamarak miatt a kutyákat nem lehetett hátra engedni (nem annyira haverok még), és az emberi vizelet kijuttatása sem zavarta a férget. Azonnali intézkedésként, a túlélőket áttelepítettem a kecskék ketrecébe, zárt fémketrec. Reggelre még eltűnt a maradék futókacsa tojónk. Nehéz leírni azt a kétségbeesést, amit éreztünk. Sokan tán megvonnák a vállukat 7-8 csirke eltűnésén (és pusztulásán), de nekünk nagyon a szívünkhöz nőttek. nálunk bújtak ki a tojásból,mi nevelgettük őket, és a kiskacsák voltak a kedvenceink. Végső elkeseredésünkben visszavonulót fújtunk, a túlélőket messze vittük, és most biztonságban éldegélnek. A ludak maradtak, egyenlőre továbbra is a kecskék helyét bitorolják. Ebben a laza télidőben kitakarítom a tyúkudvart, teszek ki csapdát az ellenségnek, és tavasszal újra próbálkozunk.