A téli takarmányozás

Az állattartásban a tél sok szempontból kritikus időszak. Figyelnünk kell állataink elhelyezésére, a víz, a szél, és a hideg elleni védelemre. A legtöbb állatunk kora tavasszal megellik, így az ő állapotukat is folyamatosan figyelni kell. Lényeges továbbá, hogy kedvenceink mit esznek, mit ehetnek. Az őszi takarmányozásnál érdemes figyelni rá, hogy a sovány hónapoknak jó kondival induljanak neki a jószágok. Ha ez megvan, az jó alap. Természetesen időben gondolkodni kell a téli takarmány beszerzéséről is, és számos szempontot kell figyelembe vennünk. Kezdjük a mennyiséggel. Habár a takarmányozásban (a tudományos félében) a mennyiség nem különíthető el a minőségtől, azért minden állatfajnál be lehet lőni, hogy mi az az életfenntartásra elegendő mennyiség, ami mindenképpen kell. Használhatunk takarmányozási táblázatot, irodalmi adatokat, de a saját tapasztalatot mindenképpen vessük be a kérdésben. Magyarul, ha állataink nem soványak, szőrük nem csapzott, nyugodtan kérődznek, mozgékonyak, akkor nagy baj nem lehet. Életkor, testméret, egészségi állapot, mozgás, külső körülmények mind, mind hatással vannak a fogyasztásra, ráadásul a kecsketartók jól tudják, hogy az állatok képesek rengeteget pazarolni is. Minket a szamarak érkezése kissé megtréfált, mivel rengeteget esznek a többiekhez képest, igaz még mindig nem annyit, mint a lovak. 

Nézzük a minőséget. Minden takarmányból, így a tömegtakarmányokból (nálunk főleg széna) létezik kiemelkedő minőség is. Ahhoz, hogy ezt bírálni tudjuk, kell azért tapasztalat, ezt könyvből nem lehet megtanulni. Azonban a jó minőségű tömegtakarmány korántsem elegendő, pláne ha állataink vemhesek, vagy utódokat nevelnek. Mi próbáljuk a hagyományos állattartást megvalósítani, így tápot, koncentrátumot, premixet és társaikat nem ismerik az állatok. Ezekkel könnyebben kielégíthetőek állataink szükségletei, de mivel mi nem intenzív tartásra rendezkedtünk be, erre nincs szükség. Kell azonban a változatosság. Lássuk nekünk hogyan sikerült ezt biztosítani. Elöljáróban annyi, hogy az idei év nem tipikus, de ez minket nem zavar. Szénát elsősorban vásárolunk jelenleg, mivel a tanyáról hazaszállítani a szénát kb annyiba kerül, mintha a faluban megvesszük. Körbálát vásároltunk, mivel egy a szabad ég alatt hagyva is nehezen ázik át, ha jól elkészítették (értsd, száraz volt, és szorosra bálázták), akkor tavaszig, akár hó alatt is kint maradhat. Ezen felül az állatok imádják a bálából kitépni a falatokat. Természetesen nincs szabad rablás (amíg nem volt kerítés 3 hét alatt betoltak egy nagy körbálát, és úgy néztek ki, mint a gombócok), próbáljuk a széna minden szálát hasznosítani, takarmányként. Ha ez nem sikerül, akkor a lepotyogott széna alomanyag lesz. Másik fő tétel a kukoricaszár. Tavaly télen ezen átvészelték az állatok az időt tavaszig, de idén nincs annyi szárunk, és többen is lettünk. A szárat kézi erővel levágtuk, tesóméknál, szomszédoknál, összekötöttük, és a kerítésen kívül tároljuk. A csapat minden nap betol egy nagy kévét, talán január közepéig kitartunk. A szár nagy részét megeszik, és jól eljátszanak vele egész nap. Fontos minden állatnak az abrak. Jellemzően termelés alatt fontos az abrakolás, de az állatok igen hálásak mindenért. Ősszel a kombájnok után összeböngésztünk pár zsák csöves kukoricát, amit mindenki szeret, a malacok még a csutát is megeszik. Remélem január végéig kitartunk. A kukorica mellé decembertől kapnak búzát is, amit szintén veszünk. Az abrak adagot lassan növelem, mert túletetni sem szabad az anyákat. Speciális takarmányt is sikerült szereznünk idén is, ilyen pl a marharépa. Tavaly anyunál jött össze pár zsák, és mindenki oda volt érte, így idény beszereztünk egy akkora adagot, ami szerintem tavaszig kitart. A répa egy része a kukoricaszár alatt, másik része a pincében pihen. Szerencsénkre találtunk egy ismerőst, akinek pár hektáron káposztája termett, és a beszántás előtt még kétszer tele tudtuk pakolni a kocsit káposztalevéllel, ami szintén nagy sikert aratott mindenkinél, így 3 hétig nem kellett répát etetnünk. Vicces volt, amikor moziba menet útba ejtettük a káposztaföldet. A tulaj elég furán nézett ránk, amikor farmerban gumicsizmát húztunk, majd mikor már a csomagtartó tömve volt, visszavedlettünk „városi” ruhába. A mozi után kegyetlen szag volt a kocsiban :)

A kecskék miatt külön specialitás a falevél. Az idei hosszú ősz miatt még december közepén az erdőben tudtam szedni az állatoknak zöld levelet, amit nagy örömmel majszoltak be. Természetesen száraz időben megtömtem minden elérhető zsákot levéllel, sőt az egész család nekünk gyűjtötte a levelet. Az udvarban persze szépen felcsipegették az állatok, ami lehullott. December 14.-én még zöld leveles ágat vittem a csapatnak, amit láthatóan nagy örömmel vettek, a háncsot is lenyúzták róla.

Decemberi ajándék

 

Érdekesség, hogy a száraz diófalevelet is simán befalják, mint valami chipset. Télire dió, kőris, és juharfa levél lett raktározva. Zöldnövényként szerettünk volna tököt is szerezni, mert mindenki imádja, de egyenlőre marad a kertben ragadt káposzta kuriózumként. Természetesen időközönként kapnak almát, sárgarépát, és zöldségmaradékot, vagy teszkógazdaságost.

Külön téma lehetne az ivóvíz, ami télen egy külön sportágnak számít. A jeges víz vetéléshez vezethet, így különösen oda kell figyelni rá. Reggel este egy-egy nagy vödör vizet kapnak, ami nagyjából elegendő is a tapasztalataink alapján.

A malacok takarmányozása azért speciális, mert sok esetben kapnak konyhai maradékot. Vettünk nekik apró krumplit, amit megfőzünk, és valahogyan ízesítünk. Ezt imádják. Tartalékban van azért egy kis kukoricadara is, de vész esetén a kisboltban beszerezhető száraz kenyér. A répa zöld leveleit is a malacok kapják.

A jövő évet szénavásárlással kezdjük, és februártól a kismamák főleg lucernát kapnak majd.

Bizonyos szempontból hosszú, bizonyos szempontból rövid post lett, de talán hasznos.