Kánikulus

Hőségriadó, szárazság, mint a régi szép időkben. Érdekes, hogy mindenki siránkozik a meleg miatt, pedig a meleg a nyár része. Igaz, hogy dolgozni nem annyira jó ekkora melegben... A nyaralást kedves kis állataink jól átvészelték, sőt szépen kigömbölyödtek a jólétben. A szamarak végre teljesen levedlettek, igaz, most meg a bögölyökkel küzdenek szegények. Malac mama még nem ellett meg, pedig akkora a hasa, hogy alig bír mozogni. A reggelek egy része kaszálással indul, hogy legyen a csapatnak friss fű, ne csak széna, és a szamarak is rendszeresen kijárnak az első udvarba. Kedvenc helyük az utcafront, ott álldogálnak a kiskapu mellett, és nézelődnek. Döncike ólja megrogyott (mivel addig feszegette az oldalát, hogy kidőlt), így ő most szabadon kószál az udvaron, vigyáz a ludakra, akiket már nem merek bezárni a kandisznó mellé éjszakára,nehogy megegye őket. Lassan elkészül az előkert is, de azt még nem tudjuk mit ültessünk az új ágyásokba, persze csak ha a kutyákat ki tudjuk zárni.

Legelés, háttérben a leamortizált orgona sövénnyel

Sajnos a kipalántázott salátákból nem sok minden lett, egy részét a libák orvul lekajálták, másik részük felmagzott a nagy melegben. Valamiért a nagy paradicsomfák sem szeretik a kiültetést, de nem jövök rá miért. Közben a megerősített lugasra felkötöztem a szőlőt, miközben a régi lugas részben össze is dőlt. Gyorsan lefestjük, és már csak be kell futnia a szőlőnek.
Felállítottuk a medencét is, ebben a melegben hihetetlen hamar felmelegedett. köv héten pedig remélhetőleg végre elkészül a kinti konyha.
A szamárszerszámok egyikét fél napi munkával letakarítottam, lassan elkezdhetjük trenírozni őket, hétvégén pedig falunap, szóval lehet, hogy nyitunk egy állatsimogatót :)