Talán már említettem, hogy kiráz a hideg a felhőszakadástól. Mostanában igen sűrűn borzongok, mert nem múlik el hét nélküle. Ilyenkor az ember fia reflexből keresi a beázásokat, leszalad a pincébe, hogy vízbefolyást keressen, de persze mindezt csak azután, hogy bőrig ázással egybekötve - lehetőleg vaksötétben - behajtotta a jószágot az ólba. Valahol olvastam, hogy a gazdálkodás a sárról és a porról szól. Ez igaz, sajnos... Pedig az emberek a pipacsos mezőket, szaladgáló kisbárányokat vizualizálnak. De akkor vajon mi a fenének kell a gazdának a gumicsizma, ami ugye a fő jelképünk? Paradoxon a javából.
Szóval az udvarban áll a víz, a ludak nagy örömére, de így az állatok nem mehetnek ki, mert összevágnák a talajt. Ezért nem kicsit szomorúak. Nem mellékesen én is, mivel így + negyed óra, amire behordom nekik a takarmányt. Malackák cseperednek, most vannak a legszebb korban, játszanak, visonganak, és folyamatosan dögönyöznénk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése