Tavaszi tél vizet áraszt...

Egy kicsit eltűntünk...
Sok minden összejött, de ez nem jelenti azt hogy eseménytelen volt a tavaszunk. Küzdöttünk a hóval, a sárral, fogytán volt a takarmány, sajnos nem sikerült a juhokat beűzetni, mert nem tudtunk vonóhorgos autót utánfutóval együtt szerezni, aztán megint sár, megint hó és megint sár, pincében állós víz.
Most klassz minden. Van takarmány, nincs sár, Kecsusz gömbölyödik, szerintem vemhes, kitermeltük a trágyát az összes kifutóból, lassan el is viszik talán.
A kertben kelnek a növények, a fű kicsit lassan, pláne hogy a ludak rányomják a bélyegüket a kertre.
Közben próbálkozunk a lúdtojások keltetésével, próbálkozunk cserépben előnevelni néhány extra növényt, és a hétvégén elültetjük a maradék facsemetéket a tanyán.
Képekkel hamarosan jövök vissza.

Tél a farmon

Jó alaposan behavaztunk, néhány gondolatébresztő kép az eseményről:

Látkép a nappaliból.

Hófúvás

A ludakat nem zavarja a hó, vagy a hideg.

A kaja bármikor jöhet.

Esti hangulatkép.

A szűz hóban

Aknászmalac

Történt, múlt szombaton, hogy malacunk az új ól alját feltúrta. A hó miatt sűrűbben rájuk néztem, és egyszer csak egy furcsa tárgyat vettem észre a feltúrt földben. Elsőre rozsdás konzerves doboznak tűnt, de mivel találtunk már néhány háborús lövedéket az udvaron, elkezdtem gyanakodni. Rákerestem az interneten, és úgy döntöttünk, hogy hívjuk a rendőrséget, és bejelentettük a kézigránátot. Hamarosan megérkeztek a rendőrök, és bár nem voltak benne biztos, hogy gránát-e, azért rögzítették az esetet. Betettük egy vödör alá, és ott várt néhány napot a tűzszerészekre. Végül kiderült, hogy az a szovjet gránát típus volt, amire gyanakodtunk.

RG42-es kézigránát gyújtószerkezet nélkül. Elgondolkodtató mi lehet még a földben. Azért is érdekes, mert 40 cm, re volt a kerítésalaptól.

A hó előtt

A január egészen jól kezdődött, bár a sárral meggyűlt a bajunk. Néhány képpel idézzük fel, hogy is volt...

Áttelepítettük a maradék malacokat, mivel az előző ólat nem tartottuk elég komfortosnak. A nyár folyamán darazsak költöztek be a szigetelt kutyaól padlására, de mivel nem zavartak, nem bántottuk őket, viszont jövőre már nem szeretnénk, ha maradnának. A képen látszik, mit találtunk. Nem kicsi fészek volt, még a szigetelést is megrágták. A malacok azóta is élvezik új helyüket.

Az ősszel nem sikerült összehozni, hogy a kecskénk találkozzanak a bakkal, de most végre sikerült, így tettünk egy rövid sétát, és reményeink szerint a nyáron újra szapordik majd az állomány.

A komfortnövelés ráfért már az anyadisznó óljára is. Az összes dróthálót eltávolítottuk, megreparáltuk a tetőt, és jól bealmoltunkt. Azóta is élvezi az új helyet, igaz a deszkákat már lebontotta, és egy hatalmas gödröt ásott magának.

ÉS végül, egy nyári kép. Virágzó facéliamező a mezőföldön.  Már nagyon várjuk a nyarat.

Újév

Boldog Új Évet kívánunk minden rendszeres és rendszertelen olvasónknak! Az idő szép, és a tervek idénre is nagyok. Borospince befejezés, tyúkól, garázs, szénatároló, kerítésfestés... kiskecskék, bárányok, kisnyulak, szamárcsikó, póni.

Egy dolgot szeretnék még ide kapcsolva leírni.
A szilveszter éjjel egy horror. Az ember azt gondolná, hogy válság van, kevés pénze van az embereknek, ennek ellenére egy órán át kellett nyugtatgatnom az állatokat az istállóban a rengeteg tűzijáték miatt. Sajnálom, hogy így eltávolodtunk az értelmes életmódtól. Félek, hogy a vidék összezsugorodik, és egy nagy kertváros lesz belőle...
Reméljük nem így lesz.

Blogunk a harmadik évadot kezdi meg. Azt hiszem, hogy a sok látogatás, és olvasó jelent valamit, ezért idén is folytatjuk! Várunk mindenkit!

Sár, köd, sár, sár, sár, köd, köd

A decemberünk a két fenti természeti jelenség jegyében telt, igaz szilveszterre kissé fagyott, és a nap is kisütött. Talán már írtam itt a blogon, hogy a gazdálkodás nagyrészt a sárról, és a porról szól. Ez még hagyján, de ez az albioni, kábító hetekig tartó köd mifelénk elég nagy meglepetés volt, mivel gyakorlatilag minden nap fúj a szél. Most nem fújt. A rendes őszi csapadéknak hála a sár boka fölé ért, de ez is hagyján, mert van gumicsizmánk is. Szegény állatokat rossz volt nézni, ahogy csapzottan lógatták az orrukat az istállóban. Szerintem legalább olyan rosszul viselték, mint mi...
Kezdetben azt gondoltam, hogy egy hónapot csúszott az időjárás, mert még októberben sőt, novemberben sem kellett elzárni a kerti csapot, szép őszi idő volt, de most úgy tűnik nem akar tél lenni, hanem marad ez az izlandi nyár fíling. Az esetnek megvan persze a maga tanulsága is. Először is, a ludak be lesznek zárva, így nem tudják az egész udvart letarolni, mielőbb tetőt teszünk a garázsra (na nem mintha eddig nem akartunk volna), és bár utálom a betont, járdát kell építenünk végig a karám és az ólak mellett (valószínűleg járdalapokból). Hát ez volt a december...
Amúgy a takarmány kitart, a káposztaföldet sem tudták eddig felszántani, így rendszeresen járunk oda káposztatorzsáért. Kukoricaszár bálát nem tudtunk hozni, mert az teherautó nem tudta megközelíteni a bálákat a sárban, ez majd ha jól fagy, akkor lesz aktuális. Sajnos betegség miatt a maradék két kismalacot sem vitték el karácsonykor, így most nekik is új gazdit keresünk. Nagyon kezesek a kislányok :D. A birka és kecskepároztatás is januárra maradt, kos nincs, és bak is csak egy, a faluban, és mivel se vonóhorog, se utánfutó... De nem bánom,mert a május-júniusi születésű kicsiknek már lesz bőven takarmány.

Málnaültetés és a novemberi szórakozás

Az utolsó enyhe napokban végre sikerült megejtenünk a málnaültetést a tanyán. Hármasban elültettünk 70 tövet egy délkeleti lejtőre. Előtte felástuk a majdnem sziklakemény földet, kicsit betrágyáztuk (saját bio trágyával), majd belocsoltuk. Nem volt egy álom le, majd felcincálni a 30 literes kannákban a vizet, de megoldottam. Nem is beszélve a trágyával megtömött zsákokról :D

Málnák szépen sorban, a láthatáron az eddig meg nem említett homoktövisek sorakoznak a susnyásban.

Muskátli szamárral - Pötyike bekukucskált az ablakon

Munki kedvenc helyén, a lábdobban pihizik