Már az előző év közepén rátaláltam nagy kedvencem, a permakultúra mellett, a biodinamikus gazdálkodásra. Ezek az ökológiai gazdálkodáson belül két iskolát képviselnek (persze a nálam inkább hozzáértők lehet mást gondolnak). Amikor a hazai biodinamikus társadalomról olvastam a neten, rátaláltam Klári nénire. Gyorsan fel is hívtam, miután láttam, hogy tanfolyamot is szoktak szervezni, a tudásszomjam kielégíthetetlen. Le is hűtött, hogy talán januárban, ha megérjük...
Eljött lassan a január, és éppen úgy esett, ki, hogy a kezdő napra mindketten el tudtunk menni Gödöllőre (jah, hogy minden EUs miniszter is aznap érkezett... az minket egyáltalán nem érdekelt). Ezúttal nem az ott elhangzottakról szeretnék írni (biztosan megteszik az egyesület tagjai, vagy más résztvevők), hanem a benyomásaimról. Mi jut eszedbe, ha azt hallod biogazda? Bajszos, kalapos parasztgúnyás ember magyar szürkemarhát és mangalicát terelget? Őszhajú nagypapa metszegeti a gyömülcsfákat, esetleg batikolt polós hippik füvet termesztenek (természetesen a sok zöldség mellett)? Így visszagondolva, és magam sem tudom mit vártam, de egy biztos, az oktatáson (vagy nevezzük inkább találkozónak) résztvevők nem csodabogarak, hanem hétköznapi emberek, akikről a legtöbbünk nem gondolná, hogy mezőgazdasággal foglalkozik (ránézésre). A kép vegyes volt, a társadalom reprezentatív mintája, ha úgy tetszik (na jó néhányan, mint az emósok, a szolis gyúrósok, és a rózsaszíninges managercsávók hiányoztak, és ezek női megfelelői szintén). Ez őszintén szólva megnyugtatott, mert úgy éreztem eddig, hogy amikor a biogazdálkodásról, ezzel kapcsolatos elképzeléseimről beszéltem másoknak, bizony majdnem mindig a "szektás" besorolást kaptam a tekintetekben. Egyszóval, amiért ez a bejegyzés született, aki nem tudná, a biósok normális emberek (bárcsak mindenkire ragadna a normálliságukból), akik más embertársaikkal együtt vagy azoknak szeretnének jót tenni azzal, hogy a természetbe csak annyira avatkoznak bele, amennyire szükséges. Egy fontos dolog még a témával kapcsolatban. Elhangzott, hogy vannak előírások, amik betartása miatt bio a bio, és ezt természetesen ellenőrzik is, de ha én, vagy más embertársaink nem bíznak a termelőkben, nem gondolják szavahihetőknek őket, akkor nincs értelme az egésznek. Azok, akikkel itt találkoztam biztosan nem fognak vegyszermaradványos marokkói paprikát árulni bio papírokkal, és ehhez elég látni, vagy hallani az elhivatottságukat. Sajnos ez ritka élmény manapság...
www.biodin.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése