Összes oldalmegjelenítés

2011. január 15., szombat

Disznóvágás

A disznóvágás tagadhatatlanul az életünk része. Még olyan panellakó barátunk is igényli, akinek ez nem volt szerves része az életének. Kétségtelen, hogy az emberek nagy része manapság a pálinkázással, zabálással, és a bulihangulattal hozza összefüggésbe, de egy vidéki tanyán bizony az élet körforgásának fontos állomása, legalábbis a disznók és a gazdáik tekintetében (természetesen a kutyák és macskák is kiveszik a részüket).
Végeredmény, disznósajt
Ezúttal (illetve most sem) a program nem nálunk, a farmon, hanem családi berkeken belül került lebonyolításra (vér, sár, sáros vér, véres sár). Természetesen, a saját nevelésű disznóink már itthon fogják ezt a magasztos áldozatot bemutatni. Az idő Január második hétvégéjén a kegyeibe fogadott minket, és szinte egész nap élvezhető keretet adott a munkának, mert munka volt ez a javából. Két és fél disznóval végeztünk aznap, kis külső segítséggel, családi erőből. A disznók nem voltak hatalmas nagyok (100, 140), a bőrük azonban még a szokásosnál is zsengébb volt ami a pörkölésnél problémát okozott (a tanulság, nem kell gyorsan hizlalni, és nyugodtan lehet hagyományos fajtákat tartani - persze lehet, hogy tévedek, és ez nem változtat a bőr kérdésen), persze igaz, ami igaz nem sűrűn gyakorlom, gyakoroljuk a "szakmát". A disznók hamar szétszóródtak az asztalokon, mondhatni nyomuk sem maradt. A húst elsősorban a füstre szántuk, így alig maradt a kolbászba, vagy zsírszalonnának (így beáldoztam két szalonnát töpörtyűnek). A sült vér csodálatos volt, ha valakinek segítség kell, vérért cserében vállalom! Belet nem mostunk, de a gyári bél már-már felülkerekedni látszott a pálinkától lelkes töltőkön, amikor a nagymamám átvette a stafétát, és ahogy kell szépen megtöltöttük a kolbászokat, hurkákat, majd a gyomorba a sajtokat is (az ízesítésbe nem nagyon szóltam bele, teljesen jó lett minden). Estére a sok gumicsizmában állástól a lábam majd leszakadt, merthogy azt ki is felejtettem, a disznók, hogyan hunytak el. 6 kor pálinka, indulás a disznókért. 6.20 pálinka (jár a segítségnek is - buzgón ittak), kis üldözés után kötél a szájba (a disznó egyre ki akart ugrani a kerítésen), patron a fejbe, és rám hárult a feladat, kés a torokra. 6.40 még egy pálinka, biztos, ami biztos a nagy izgalomra.
Összefoglalva, jó kis családi program volt, a füstre éppen felfért a sok kolbász, és egy sajt, a sózást meg alig győztem (azóta a kolbászok elkészültek, a húsok pedig érlelődnek még 2 hétig). Mindenkinek ajánlom, csak győzze pálinkával (persze a saját főzés az igazi, erről is írok majd).

1 megjegyzés: