A jóidő és az élesztő

Az év első hétvégéje a vártnál jobb időt hozott így vasárnap az állatokat kiengedtük a kertbe, legelni, futkározni és kapirgálni. Igazából a kecskéken kívül mindenki értékelte az étrendi változatosságot, bár még karácsonykor is találtam zöldet a ludaknak a hó alatt, azért csak jobb, hogy maguk legelhettek. A kecskék igen destruktív állatok. Ész nélkül száguldoztak az udvarban, riogatva a többieket, és a legelést mellőzték. Mivel eddig nem hagytuk magukra az állatokat, most tettünk egy próbát. Megvártuk az estét, és szépen mindenki beballagott a helyére. A tyúkok felgallyaztak a bodzabokorra, a ludak kacsák pedig beültek az ólba. Természetesen a kutyákat még nem lehet kint hagyni ilyenkor, mert még nem szokták meg az új felállást, és félő, hogy a vadászösztön győzedelmeskedik.

Mindeközben a konyhában régi elképzelésemet, a kenyérsütést próbáltam kivitelezni. Jól befűtöttem a tömegkályhába (erről azt hiszem érdemes lesz külön bejegyzést írni), és odatettem az élesztőt, ahogy a nagykönyvben meg volt írva (szó szerint, mivel sosem próbálkoztunk eddig kenyérsütéssel). Az élesztő, aztán persze nem kezdett futni rendesen, de én bíztam benne, így végül a féltéglához hasonló állagú "kenyér" született, ami külsőre nem volt nagyon rossz, de végül kutyaeledelként végezte.