Jimmy farmja I.

Szintén augusztusi téma, de sosem késő :)
Habár alapvető terveink között nem szerepeltek a sertések, mint potenciális háziállatok, a malacos fiú dokumentumfilm sorozata mégis tagadhatatlanul része lett az életünknek, és talán befolyásolt is minket a jó értelemben. Ismerős az érzés, hogy ha neki megy, akkor nekem miért ne menne? Na, ha más nem, ez biztosan benne volt, hogy komolyabban kezdtünk a háztájin gondolkodni.
Azért írok erről, mert alapvetően megérne egy külön bejegyzést a sorozat is, de a személyes tapasztalataimat sokkal inkább érdekesnek tartom. Augusztusban úgy jött ki a lépés, hogy egy rövid angliai kiruccanásra került sor, és az először talán csak viccnek szánt megjegyzésből, miszerint látogassuk meg Jimmyt a farmján, végül szülinapi ajándék lett. Azt hiszem elég eredeti és nagyszerű ajándék. Az utazás részleteire nem térnék ki, azonban az fontos, hogy éppen azon a hétvégén tartották az első kolbász&sör fesztivált, ami ígéretesen hangzott. A cidereik gyakorlatilag azonnal elbűvöltek minket (mármint az angoloké, úgy általában) fogyasztottuk is rendesen.
Az első furcsaság az volt, hogy bár több évadot is futott a sorozat a BBC-n, mégsem ismerte mindenki Jimmyt a kisvárosban, ahova a farm közigazgatásilag tartozott. Szerencsére a taxisok már hallottak róla (a 3 közül, akihez szerencsénk volt, csak az egyik járt ott korábban), így sikerült kijutni a farmra. Talán ismerős az érzés, amikor egy, csak a TVben látott helyen először jár az ember, és meglepik az arányok, a színek és a különbség a műsorhoz képest. Így voltam én is. Természetesen az utolsó sorozat óta voltak változások, és a fesztivál miatt is más volt a kép. Azonnal próbáltuk belőni magunkat az emlékeinkhez képest, és ez többé kevésbé sikerült is. Sokan voltak, de a tömeg nem volt elviselhetetlen. Néhány kistermelői stand, egy nagy fesztiválsátor, mobil toilet volt a farm kiegészítése. Az elosztás nagyon jó, először a bolt elé érkezik a vendég, így mi is gyorsan tájékozódtunk. Sajnos szigorú nyitva tartással dolgoznak, így onnan nem hoztunk semmit, annál inkább a szuvenír boltból. Hűtőmágnes, táska, és egy játékbárány, került a szatyorba. Ezután következett a fűszerkert, és Darwin kertje. Igazából ezek nem fogtak meg annyira. A film alapján valami nagyobb durranásra számítottam, és úgy tűnt az erőforrásokat nem a kert rendben tartására fordítják első sorban. Persze melyik farmon nincsen egy kis rendetlenség?
Következő lépés volt az állatok megtekintése. Azt gondolom, hogy ez a rész példaértékű, hiszen egy tágas, ugyanakkor könnyen belátható és bejárható területen a vendégek megismerkedhettek a legfontosabb állatokkal, és néhány különlegességgel is. A gyerekek mellett érdekes volt látni, hogy a felnőttek is élvezik a dolgot. Volt itt természetesen malac, kecske (kis kunyizók), birka, tyúk, kacsa, ezen felül például alpakka, nandu, és néhány öntörvényű páva is. Az egész emberközeli, gyerekbarát, ugyanakkor informatív a maga tökéletlenségében (pl a játszóteret elöntötte az eső által lemosott trágya).
Külön kíváncsi voltam a woodland trail-re, aminek az ötlete klassz, de szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle. Ez gyakorlatilag egy erdei ösvény, ahol néhány táblán információt olvashatsz, a gyerekek pedig faágakból mindenféle kunyhókat építhetnek. Kedvencem volt itt a kis tó, ahol kiskacsák úszkáltak békésen.
A farm honlapjáról informálódtunk a lepkeházról, és kíváncsi voltam, mit is csináltak. Vegyes érzelmekkel jöttem ki a sátorból (gyakorlatilag egy nagy fóliasátor), mivel látszott, hogy rengeteg energiát és pénzt öltek a dologba, ugyanakkor itt is egy kicsit az elhagyatottság jeleit tapasztaltam. Ettől függetlenül sok szép lepkét láttunk. A délelőtt végére maradtak a disznók. Ők kint a mezőn élnek a filmből ismert bádog ólaikban, és a látogatóknak természetesen a malacos kocák mellett vezetett az útjuk. Többféle fajta disznót láttunk malacaival (essex, vörös, és foltos fajtákat), akik szemmel láthatóan élvezték a tartási körülményeket. Ilyet itthon talán a szabadon tartott mangalicáknál láthatunk. A látogatókat tessék-lássék kerítés és villanypásztor választotta el a disznócsaládoktól. Órákig el tudtuk volna nézni a hancúrozó malacokat, de érdekes módon a nagyközönségből erre a részre nem mindenki volt kíváncsi.
A felső kis tavon Dolly pecázni tanította a gyerekeket, és rajta kívül már szereplőkkel is találkoztunk. Természetesen nem akartunk úgy eljönni, hogy a tulajjal nem váltunk pár szót, és végül hazaindulásunk előtt sikerült is. Jimmy nagyon közvetlen srác, a nagy rohanásban is volt 5 perce, de sajnos komoly kérdésekre nem futotta, így interjúval most nem szolgálhatok.
Mivel összességében nem tűnt a farm nagyon távolinak szálláshelyünktől, hazafelé gyalogosan indultunk. Röpke egy órás sétával a szálláson voltunk.