A kert építészeti remekei

A nagy nyári hajtásban egy csomó érdekes történésről elfelejtettem megemlékezni, ezért ezt most pótolom. Az már tavasszal, sőt talán tavaly egyértelmű volt, hogy az állatok kordában tartására építenünk kell egy kerítést. Az is nyilvánvaló volt, hogy ezúttal nem egy összemókolt tákolmány a cél, hanem egy szép, ugyanakkor tartós és hasznos térelválasztó, ami nekünk kell. A tervezés viszonylag röviden lezajlott, és a műszaki paramétereket is hamar kitaláltuk, masszív akáckerítés, semmi vas, minimális beton. Gödörásás, betonozás (családi segítséggel) után érkezett az asztalos. Közel 60 méter kerítés nem kevés faanyagot jelent, ami nem kevés pénz ilyen minőségi árú esetében. A szakik jöttek, néhány nap alatt összerakták, és tudtuk, jól választottunk. Sajnos az oszlopok rögzítése nem túl jól sikerült, így kb 2 hónap használat után jöhetnek vissza javítani, mi pedig készíthetjük a pénztárcánkat valami minőségi favédő anyag vásárlásához, majd festegethetünk.

Félig készen is látszik, mennyire jól nézki, jobbra az emelt ágyás és a vashordó.

A használhatóság érdekében több kaput is terveztünk, aminek az asztalosok nem örültek, de az már most látszik, hogy ez ennek ellenére jó döntés volt. sajnos a zárszerkezeteket még nem sikerült felszerelni, és a kutyák is előszeretettel lógnak hátra a szomszéd kerítésénél elhagyott 20 cm-es résen. Az akácfa viszonylag kemény, így a béna akksis fúrógépemmel nehezen boldogulok. Azt hiszem ezt rábízom a szakemberekre.
Nem úgy a lugast. A régi lugasunk a szőlővel együtt nagyban megsínylette az építkezést, bár az is igaz, hogy kb 30 évvel ezelőtt készülhetett, így itt volt az ideje a váltásnak. A terasztetőből megmaradt anyagok mellé csak 4 láb kellett, és már készült is a pergola. Kézimunka volt az egész, de az összeállításával voltak gondjaink. Az hogy a láb tartó vaskehely ne oda került, ahova kellett volna meg sem lepett, de az hogy a facsavarok nem tudják rendesen megtartani ezt a pihe könnyű szerkezetet, már annál inkább.

Készítés közben, éppen a mini karpántokkal szórakozom.

A vége az lett, hogy kis kerítésléc darabokat használtam fel a szerkezet stabilizálására, ami akkor úgy tűnt, sikerült (azóta kiderült, hogy nem). Az ősz folyamán a tervek szerint szedret és egy tő csemegeszőlőt ültetünk majd az oszlopok mellé, és reméljük, hogy az öreg szőlőt is sikerül "átszoktatni" az új helyére.
Összefoglalva, aki hasonlót szeretne építeni, az ne féljen tőle, de érdemes úgy tervezni a látványt, és a közlekedést, hogy nagyobb, masszívabb karpántok elférjenek.