Kotlunk

Alighogy a karácsonykor kelt kiscsibék "kirepültek", és megkezdték felnőtt életüket egy kevésbé zsúfolt tyúkudvaron, mint a miénk, egyik piros tyúkunk megült, és lassan 2 hete kotlik. Ő az első csapatból való, eddig nem kotlott, és mivel nem akartunk újabb adag csibét, nem is tettünk lépéseket a kotlás érdekében. Egyszóval, ha minden jól megy, május végére újabb apróságok lesznek, ezúttal azonban nem a házban, hiszen menet közben nekiláttunk a beázó szobát rendbe tenni. Valószínűleg egy faládába kerülnek először a kicsik, az ólon belül.
A kotlásról annyit érdemes tudni, hogy például egyik utcabeli "kollégánk" éppen múlt héten panaszkodott, hogy semmiféle beválós paraszti módszerrel nem tudja megültetni a tyúkjait, pedig nagyon szeretné :) .
Ma azért annak örültem, hogy láttam kijönni a fészekről a kotlóst kicsit kapirgálni, de aztán pedánsan visszaült a tojásokra.

Csere-bogár

Még nincs május, de már lassan túl vagyunk a cserebogarak rajzásán. Elgondolkodtam a cserebogarak hasznán, ugyanis emlékszem, gyerekkoromban a tyúkok megtáltosodtak a cserebogár diétától. Ha azt vesszük, akkor ez egyfajta ingyen kaja a tyúkoknak ráadásul tele van klassz fehérjével, így valószínűleg közvetetten jó hatással van a tojástermésre. A cserebogarak begyűjtése történhet szürkületkor a jó öreg használaton kívüli tollasütőkkel, vagy sokkal egyszerűbben, fényes nappal egy dióverő bottal.

Egy adag

 Kell egy vödör, lehet kis víz benne, mivel egyébként előfordulhat, hogy a bogarak kirepülnek. Szerintem egy adagban nem érdemes tyúkonként 3-4 bogárnál többet bedobni a baromfiudvarba.
Biogazdák számára illetve nappali gyűjtéshez a tapasztalataim alapján a Juhar fák a legjobbak, úgy tűnik ennek levelei alatt jól megbújnak a bogarak, és a virágok talán táplálékot nyújtanak nekik. Egyszóval a juharfa sem haszontalan, legalább négyévente jó kis cserebogár szüretet lehet tartani. Így lesz a pajorok okozta kár, haszon, azaz csere a bogár.

Napozóteraszból kilátó

avagy, hogyan ne építs tetőteraszt. Röviden összefoglalva úgy ne építs, hogy nem állsz folyamatosan a "mesterek" háta mögött. 2 év alatt számos megoldást kipróbálva az utólagos vízszigetelésre, csak azt tudom mondani, hogy ha elsőre nem sikerül, akkor be kell fedni. Őszintén szólva az egész az én hibám, mivel szerettem volna egy olyan teraszt, ahonnan be lehet látni az udvart, ahol a magasból meg lehet tervezni mindent, és ahol mondjuk, mivel a nap folyamatosan odasüt, a fűszernövények is jól érzik magukat. Végül fel kellett adnom... A tetőterasz alatt ugyanis ott volt az a szoba, amit szintén a kert, az udvar felé néző ablak miatt terveztünk, hogy kinézve láthassuk az állatokat, a kiskertet, és a virágokat. Megfelelő vízszigetelés híján azonban csak málló vakolat és penészes mennyezet lett belőle. Elég sok pénzt és stresszt megspórolhattunk volna, ha azonnal befedjük, de azt hiszem, most sem késő.

Kilátás a kilátóból

 A tetőt, a házéhoz hasonlóan családi koprodukcióban adtuk elő. A végeredmény még várat magára, hiányzik a fa kezelése, a kis eresz, a világítás, a mennyezetre a lambéria, de úgy tűnik a funkcióját betölti a tető, nem ázik a szoba.
De hogy valami értelmeset is mondjak, ha valaha ilyen terasz építésbe vágtok, a legfontosabb a lefolyó megfelelő kialakítása, és szigetelése, a méretezésről nem is beszélve.

Határozottan tavasz

A tél mindig megpróbáltatás a számunkra, így érthető, hogy már alig vártuk a jóidő, a tavasz érkezését. Sándor napra nem igazán jött össze, de aztán egyik napról a másikra majdnem nyár lett. Kicsit nehéz az átállás, és hogy kedves ismerőseink egyikét idézzem: "Még arra sem volt idő, hogy a 10 átmeneti kabátot fel lehessen venni" :). Természetesen lehet itt klímaváltozást emlegetni, de az április már csak ilyen szeszélyes. Elkezdődött a kert további rendezése, és végre az állatok is bőven legelhettek a friss fűből.

Áprilisi idill

Érdekes látni, hogy a kecskék gyakorlatilag néhány hét alatt, hogyan vetkőznek ki a téli bundájukból, ami a minuszhuszas időszakban is melegen tartotta őket. A birkákat pedig lassan nyírni kellene, de ez már egy másik post témája lesz...

Mit eszik a kecske?

Kevés kecskés tapasztalatom után, arra gondoltam, hogy megosztom a észrevételeimet az állatok takarmányozásával kapcsolatban. A kecske igénytelen, tartja a közgondolkodás, ugyanakkor minden szakkönyv azzal indul, hogy ez nem igaz. Azt gondolom, hogy aki állatokat tart, annak tisztában kellene lennie azzal, hogy nem hulladékfeldolgozó egyik háziállat sem. Ugyanakkor a kecske minden bizonnyal sokunknak tud még meglepetést okozni :)

Metszés után újrahasznosítás

Sztenderd takarmányról most nem beszélek (széna, abrak, lucerna), valamint a legelés sem lesz téma. A meglepetések sorozata ért a kecskék étvágyával kapcsolatban (az egyik, hogy kielégíthetetlen :D ). Ősszel nem hittem a szememnek, amikor rávetették magukat az összeszedett diófa levélre. Ez illetve az, hogy olvastam az őszi lomb takarmányként történő hasznosításáról egy próbára ösztönzött. A szomszéd által összeszedett gesztenyefa levél, és a saját diótermés (12 zsáknyi) éppencsak kitartott tavaszig a 2 kecskének. Mondanom sem kell, imádták! Sikerült szárazon tartani, amit nem, az ment a tyúkudvarba, hogy a baromfiak ne a sárba toporogjanak. Év közben, mivel a kecskék zárt helyen voltak, minden nap kaptak leveles faágakat. Úgy volt a legjobb megoldás, ha az ól réseibe tűzködtem az ágakat, hogy az állatoknak ágaskodniuk kellet, így nem unatkoztak, és rosszalkodtak napközben. Takarmányként fontos volt a nem sokra becsült kukoricaszár is. Mivel akadt néhány kisebb cső még a száron, a kecskék igen intenzíven dolgoztak. Egy egész teherautónyi fogyott el belőle a télen, igaz többségét a birkák ették meg. A kukoricáról szeretnék egy külön postot írni, az ember bele sem gondol mennyire sokoldalú növény. A zöldágas tapasztalatokat, azaz, hogy csontra lerágják, kipróbáltam tél végén, a metszéskor keletkezett ágak "eltakarítására", és láss csodát, az ujjnyi ágak kivételével minden vékonyabb gallyat megettek! De nemcsak, hogy megették, hanem szabályosan össze is verekedtek érte.
A konyhai maradékból sem sok jut a malacoknak, vagy a tyúkoknak, ugyanakkor ha a káposzta, az almacsutka, krumplihéj mellé hagyma, fokhagyma, kávézacc kerül, azt már nem eszik meg. Nem eszik meg pl a földes répát sem, ellenben a birkákkal. A télen rendszeresen kaptak sárgarépát is, de hogy a vitaminellátás biztos legyen, megpróbáltam a kiwit is, és bejött! Arra, hogy a banánhéj, és a narancshéj is játszik, akkor jöttem rá, amikor a komposzthalmon turkáltak, és narancshéjjal a szájukban szaladgáltak. Bevallom nem hittem először a szememnek. :)

Kézből is eszik a déligyümölcsöt

Végezetül azért az igénytelenség tisztázása végett fontos elmondani, hogy nagyon ritkán esznek meg bármit, legyen az akár a kedvencük, a csöves kukorica, ha a földre vagy az alomra esik. Összefoglalva a kecske véleményem szerint minden növényi eredetű maradékkal etethető, ha az nem szennyezett hagymával, hússal, vagy "szagos" dolgokkal. Az, hogy az emésztésüket ez nem zavarja, ma már nekem is nyilvánvaló.

Tömegkályha

Konkrét történés hiányában úgy gondoltam megosztom a gondolataimat a tömegkályha kérdésköréről. Két év használat áll a hátunk mögött, ami nem azt jelenti, hogy csak a kályhánkkal fűtöttünk, de véleményalkotásra elegendő.

Bontott tégla fal, süttői márvány előtét, tölgy ülőke, jobbra a falon nem ragasztás, hanem a valódi kőfal látszik.

Az igazság az, hogy a ház átépítésekor olyan megoldást kerestünk, ami a hasznosságon felül passzol az új "arculathoz". A tömegkályha érdekességeiről (tökéletesebb égés, hosszú hőtárolás, stb.) sokat lehet olvasni, szerencsére már magyarul is. Egyre szaporodik a tömegkályhások tábora, így ilyen technikai információkra nem térnék ki.Mi a vakolatlan tégla verziót használjuk (samott tűztér+bontott tégla felület) és a kályhánkban helyet kapott egy sütő is.
Használati oldalról fontos leszögezni, hogy ez nem cserépkályha! Nekem voltak gyerekkoromban kellemetlen élményeim a forró cserépkályhával (ráolvadt a klassz műanyag mackó alsó) :) . Így a tömegkályha jó ötletnek tűnt. A fűtés része elég hasonló egyébként a cserépkályhához, pakolni kell és melegszik, csak sokkal lassabban, vizes fa és ócsanos prospektus felejtős! Az elején nagyobb levegővel lassan fel kell melegíteni a járatokban a levegőt, aztán már csak rakni kell. Én rendszeresen használok pl kartont a begyújtáshoz, és minden valódi papírt eltüzelek, most kukoricaszárral kísérletezek. Az én személyes gyakorlatom az, hogy ha számít a gyors melegítés, akkor egyfajta kandallóként használom, azaz nyitva hagyom az ajtót, természetesen ehhez egy jó kémény kell! Szerintem minden ilyen jellegű kályhánál alap a jól méretezett kémény. Kifejezetten kellemes a nyitott ajtó mellett olvasgatni.

A sütő kialakítás nagyban függ a kályha méretétől. ez a megoldás alapjában véve jó, de ha nagy edényben szándékozik valaki főzni, akkor érdemesebb nagyobb ajtóval ellátni!

Engedélyezés. Érdekes dolog volt, amikor a használatbavételi engedély miatt jöttek a kéményseprők. Azt sem tudták mit látnak, hivatásszerűen kötözködtek, ezért az a javaslatom, hogy a kályha építés előtt intézzétek el a kémény átvételét!
Néhány szó a sütőről. Igazából, mivel nem használjuk folyamatosan a kályhát, a sütő kihasználtsága is viszonylag kicsi. A sütőt a kályha felfűtött állapotában kell/lehet használni, mivel a füst gyakorlatilag a sütőn át halad a kémény felé. Az eddigi tapasztalatok (sütőtök, alma, gesztenye) alapján tetszik, de főzésre is használható, pl. mi már csak így készítünk székelykáposztát. Teljesen más íze van kerámia edényben és a sütőben készítve!
Összefoglalva, ez a koszolós (hiszen fát kell behordani, hamuzni kell, stb.) megoldás nagyon barátságos tud lenni. Teljesen más a ház hangulata, pláne, hogy a központban sikerült elhelyezni. Fűtőértéke nagyon jó, jól kiegészíti a gázfűtést, azaz felfűtés után simán van reggel parázs, és még másnak este is jó langyos, így fűt is. Alapjában véve eddig minden vendégünknek nagyon tetszett, és többen kedvet is kaptak hozzá. Fontos infó lehet így a végén, hogy az ára azért a cserépkályha alatt van, csak természetes anyagokat használnak az építésnél, szerintem pl a bontását akárki el tudja végezni, ha rossz helyen van :)

Szobakakas

A február hihetetlen gyorsan eltelt... Annyira, hogy nagyon nem volt időm még arra néhány gondolatra sem, ami megfogalmazódott bennem. A malacok ismét kiszöktek, de Szegi hathatós segítségével begyűjtöttük őket. Sajnos a tanya helyének leginkább megfelelő, minden igényt kielégítő olcsó terület megtalálása nem egyszerű feladat, és hát még a fasorba sincsen a szívünk csücske...
 Kiábrándító, főleg egy olyan szituációban, amikor elméletileg nem kell tartani külföldi spekulatív tőkétől, amikor támogatják a fiatalok földhöz jutását...
Nade, hogy a címben szereplő témára is rátérjek, február elején, az egyik ködös reggelen fura hangokat hallottunk két elsőszülöttünktől, ugyanis az egyik tyúkunk által kikeltetett két kiscsibe felcseperedett, és a jelek szerint az egyik kakas lesz :). Az idő is megenyhülni látszott ezért immár lassan két hete kikerültek a többiek közé az udvarra (persze közben ismét bekeményített a tél így nem kicsit aggódtunk) és úgy tűnik jól vannak.
Most a második csapat átvette a helyüket a szobában (ők karácsonykor keltek), de azért az elsők szerencsére az udvarban sem vadultak el, és lehet őket kicsit pátyolgatni.