Magyar földbe magyar paw paw

Paw paw. Sokaknak talán ismeretlen a szó, mint ahogy a gyümölcs is, amit takar. Amennyire én látom, igazi sikersztori is lehet ebből a növényből, hiszen az indiánok által is kedvelt gyümölcs úgy tűnik jól érzi magát nálunk is. Anélkül, hogy botanikai leírásokba bocsátkoznék, annyit azért érdemes tudni, hogy kedveli a félárnyékot, fiatal korában igényli is, így ideális lehet kisebb facsoportok, vagy nagyobb gyümölcsfák mellé ültetve. A gyümölcsét még nem kóstoltam, de nagyon megtetszett, így vettem is egy oltványt, a mangó fajtából. Mivel a kert egy része félárnyékosnak tekinthető, illetve az "erdő" begyümölcsösítését is tervezem, úgy éreztem ennek a fácskának nálunk is helye van.

Ablakban

Valahol azt olvastam, hogy leveleit, amik mellesleg nagyon szépek és nagy cseresznyelevélhez hasonlóak, nem eszik meg a kecskék sem. Még egy piros pont! Ettől függetlenül egyenlőre nem mertem végleges helyére, a juharfák alá kiültetni, mivel idén a birkák elég csúnya munkát végeztek a kis fákkal, és bokrokkal. A cserepet azonban hamarosan kinövi. Díszfának sem utolsó, mivel szép sötétlilás virágai vannak. Néhány év múlva sokkal okosabbak leszünk :)

Fagyosszentek után

Bár nem volt az a különösen enyhe tavasz, de egészen a múlt hétig nem panaszkodhattunk. Aztán jöttek a fagyok. Nálunk nem volt nagy kár - néhány paradicsompalánta fagyott csak el.

Mulcsozás után

Pár nap múlva a hőmérő már 30 felé közelített, de egy újabb lehűlés a hétvégére megint nyűgössé tette a kerti munkát. A szél goromba, néha esik, és nincs igazán meleg.

Kellemesebb bentről szemmel tartani a dolgokat.

Régi magyar gyümölcsfajták

A legújabb hóbortom... Mivel a farmon a tervek szerint fás legelőt alakítunk ki, mindenképpen olyan fákat szeretnénk telepíteni, aminek valamiféle termése is van, akár mint gyümölcs, akár mint takarmány, vagy pálinka alapanyag :) . Még a télen sikerült megvennem a biogazda kiskönyvtár magyar gyümölcsfajtákkal foglalkozó kötetét, de a felsoroláson kívül nem lettem okosabb. A minap azonban ráakadtam a neten egy őrségi erdészre, aki fajtagyűjteményt alakított ki hosszú évek alatt. Kicsit kutakodtam a témában, de nagyon kevés az értelmes információ, ezért úgy döntöttem, hogy elcsalom öcsémet egy kis túrára egy régi gyümölcsösbe, amit nagymamánk szerint biztosan a háború előtt telepítettek. emlékeim szerint körte és szilvafák voltak a néhány hektáros területen, ami ma már egy akácerdő, és egy vadaskert része, az egykori majorság nyomait elég nehéz megtalálni. Mivel pontosan tudtuk hova megyünk, nem volt gond megtalálni a túlélőket. Közel 30 cseresznyefa, több, mint 50 szilvafa, és néhány körte, valamint szederfa lett a végeredmény úgy, hogy a kökény és alagonya miatt a területet jóformán bejárni sem tudtuk rendesen.

Cseresznye a susnyásban

A tapasztalatokon felbuzdulva gyorsan felhívtam a szakértőt, elmeséltem mit találtam. Sajnos az Őrség messze van így lehet, hogy kénytelen leszek megtanulni a szemzés, oltás tudományát... Végül annyi tanácsot kaptam, hogy mindenképpen éréskor kell lefényképezni a fákat, leltározni, mivel termés nélkül szinte lehetetlen meghatározni a fajtát. Ha a paraszti logika itt is működött, akkor jópár fajtát fogunk találni, mivel a régi szokás szerint nem monokultúrát telepítettek, hanem egymás után sorban érő, és más felhasználásra szelektált fajtákat. Bízom benne, hogy ez most is így lesz, és, hogy addig az erdészet nem vágja ki a fákat. A cseresznyére már nem kell sokat várni...

Kotlunk

Alighogy a karácsonykor kelt kiscsibék "kirepültek", és megkezdték felnőtt életüket egy kevésbé zsúfolt tyúkudvaron, mint a miénk, egyik piros tyúkunk megült, és lassan 2 hete kotlik. Ő az első csapatból való, eddig nem kotlott, és mivel nem akartunk újabb adag csibét, nem is tettünk lépéseket a kotlás érdekében. Egyszóval, ha minden jól megy, május végére újabb apróságok lesznek, ezúttal azonban nem a házban, hiszen menet közben nekiláttunk a beázó szobát rendbe tenni. Valószínűleg egy faládába kerülnek először a kicsik, az ólon belül.
A kotlásról annyit érdemes tudni, hogy például egyik utcabeli "kollégánk" éppen múlt héten panaszkodott, hogy semmiféle beválós paraszti módszerrel nem tudja megültetni a tyúkjait, pedig nagyon szeretné :) .
Ma azért annak örültem, hogy láttam kijönni a fészekről a kotlóst kicsit kapirgálni, de aztán pedánsan visszaült a tojásokra.

Csere-bogár

Még nincs május, de már lassan túl vagyunk a cserebogarak rajzásán. Elgondolkodtam a cserebogarak hasznán, ugyanis emlékszem, gyerekkoromban a tyúkok megtáltosodtak a cserebogár diétától. Ha azt vesszük, akkor ez egyfajta ingyen kaja a tyúkoknak ráadásul tele van klassz fehérjével, így valószínűleg közvetetten jó hatással van a tojástermésre. A cserebogarak begyűjtése történhet szürkületkor a jó öreg használaton kívüli tollasütőkkel, vagy sokkal egyszerűbben, fényes nappal egy dióverő bottal.

Egy adag

 Kell egy vödör, lehet kis víz benne, mivel egyébként előfordulhat, hogy a bogarak kirepülnek. Szerintem egy adagban nem érdemes tyúkonként 3-4 bogárnál többet bedobni a baromfiudvarba.
Biogazdák számára illetve nappali gyűjtéshez a tapasztalataim alapján a Juhar fák a legjobbak, úgy tűnik ennek levelei alatt jól megbújnak a bogarak, és a virágok talán táplálékot nyújtanak nekik. Egyszóval a juharfa sem haszontalan, legalább négyévente jó kis cserebogár szüretet lehet tartani. Így lesz a pajorok okozta kár, haszon, azaz csere a bogár.

Napozóteraszból kilátó

avagy, hogyan ne építs tetőteraszt. Röviden összefoglalva úgy ne építs, hogy nem állsz folyamatosan a "mesterek" háta mögött. 2 év alatt számos megoldást kipróbálva az utólagos vízszigetelésre, csak azt tudom mondani, hogy ha elsőre nem sikerül, akkor be kell fedni. Őszintén szólva az egész az én hibám, mivel szerettem volna egy olyan teraszt, ahonnan be lehet látni az udvart, ahol a magasból meg lehet tervezni mindent, és ahol mondjuk, mivel a nap folyamatosan odasüt, a fűszernövények is jól érzik magukat. Végül fel kellett adnom... A tetőterasz alatt ugyanis ott volt az a szoba, amit szintén a kert, az udvar felé néző ablak miatt terveztünk, hogy kinézve láthassuk az állatokat, a kiskertet, és a virágokat. Megfelelő vízszigetelés híján azonban csak málló vakolat és penészes mennyezet lett belőle. Elég sok pénzt és stresszt megspórolhattunk volna, ha azonnal befedjük, de azt hiszem, most sem késő.

Kilátás a kilátóból

 A tetőt, a házéhoz hasonlóan családi koprodukcióban adtuk elő. A végeredmény még várat magára, hiányzik a fa kezelése, a kis eresz, a világítás, a mennyezetre a lambéria, de úgy tűnik a funkcióját betölti a tető, nem ázik a szoba.
De hogy valami értelmeset is mondjak, ha valaha ilyen terasz építésbe vágtok, a legfontosabb a lefolyó megfelelő kialakítása, és szigetelése, a méretezésről nem is beszélve.

Határozottan tavasz

A tél mindig megpróbáltatás a számunkra, így érthető, hogy már alig vártuk a jóidő, a tavasz érkezését. Sándor napra nem igazán jött össze, de aztán egyik napról a másikra majdnem nyár lett. Kicsit nehéz az átállás, és hogy kedves ismerőseink egyikét idézzem: "Még arra sem volt idő, hogy a 10 átmeneti kabátot fel lehessen venni" :). Természetesen lehet itt klímaváltozást emlegetni, de az április már csak ilyen szeszélyes. Elkezdődött a kert további rendezése, és végre az állatok is bőven legelhettek a friss fűből.

Áprilisi idill

Érdekes látni, hogy a kecskék gyakorlatilag néhány hét alatt, hogyan vetkőznek ki a téli bundájukból, ami a minuszhuszas időszakban is melegen tartotta őket. A birkákat pedig lassan nyírni kellene, de ez már egy másik post témája lesz...