Miért éppen tanya?

Habár ez a blog nem a tanyáról szól, másik nagy projektünk mellett nem mehetek el szó nélkül. A pályázatok, a tervezés kapcsán egyre több emberrel osztjuk meg elképzeléseinket egy olyan birtokról, ami azt gondolom a mai világban nem számít hétköznapinak. Miért van az, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel az elképzelésekkel? Miért mozdulnak rá mások élőben is, nem csak egy játék erejéig erre a témára? Nem fogok, mivel nem is tudok válaszolni ezekre a kérdésekre, csak afféle gondolatébresztőnek szánom ezt a bejegyzést.
Minden bizonnyal valami hiányzik az életünkből, mivel ez a jelenség szerintem nem húzható rá egy korosztályra, társadalmi csoportra, vagy területre, így általános jellegű igényről lehet szó. Sokan blogolnak róla, hogy szeretnék, de nem tehetik, ugyanakkor sokan írnak róla, hogy azért csinálják, mert nincs más választásuk, a gazdálkodásból kell megélniük.
Nekem igazából az sem tiszta, hogy nálunk hogyan alakult ki ez a hozzáállás, de mindig is egyértelműnek és logikus végkövetkeztetésnek tűnt: kell egy tanya.
Részünkről biztosan nem gazdasági eredetű a kérdés, nem örököltünk földeket, és nem is születtünk bele igazán a nagy gazdálkodásba. Az életkorunk folytán sem indokolt a visszavonulás, és a jelenlegi életmódunkat sem lehet visszavonultnak nevezni (kétségtelen, néha nagyon fárasztó). Nem vagyunk azok az örök lázadó típusok, sem hippik, sem ősmagyarok, sem haragoszöldek, bár azt hiszem ezekből mind van egy pici mindkettőnkben.
Azt hiszem ez egyfajta természetes válasz néhányunk részéről a világ jelenlegi állapotára, az irányra, amerre haladunk, és amivel ezek szerint nem értünk egyet, olyannyira, hogy mások számára érthetetlen, felfoghatatlan lépéseket teszünk.
Nyilván nem szabad megfeledkeznünk a nosztalgiáról és az álmokról (ezek tulajdonképpen egy tőről, a gyerekkorunkból fakadnak).  Mindannyian ismerünk olyanokat, akiktől sokszor hallottuk, hogy ha nyernék a lottón, vennék egy nagy kertet, lovat, tanyát, birtokot. Természetesen, ha ez bekövetkezne, a legtöbben gyorsan azt is belátnánk, hogy egy ilyen kezdeményezés nem lenne életképes, az életmódunk, az időhiány, vagy egyszerűen csak a többi ember véleménye miatt.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy fontos megérteni, megválaszolni ezt a kérdést, hiszen amikor a csillagok együttállása aztán kedvező, a későbbi életünk megszervezésének alapjait befolyásolja a motivációnk. A motiváció a sikerek kulcsa, és a sikerek (nem feltétlenül anyagiasítható sikerek) tesznek elégedetté, és adják meg az érzést: igen, jól döntöttem.

El tudod itt képzelni a házad? Tudnál itt élni?

Lasagne 09

Az új ágyásról mindenképpen szerettem volna egy rövid bejegyzést tenni. A projekt szemmel láthatóan életképes. A növények nőnek, mint a bolondgomba, és szerintem a szárazságot is jobban tűrik. Igazából a borsó nem jött be, de a klasszikus hármas (tök, bab, kukorica) nem hazudik. 2 hónap alatt nagyot nőttek, a babot szedni kell, és remélem a patisszonból is lesz majd, ami beérik.

Az ágyás melletti "minőségi" talajban még a gaz is alig tengődik, a kontraszt szemmel látható

A viharos szél a kukoricákat megcibálta ugyan, de már köszönik, jól vannak. A gyomokkal szinte semmi gond sincsen, a tök, ahogy a nagy könyvben meg van írva, elnyomja őket. Még arra leszek kíváncsi, hogy a lebomló trágya melege miatt mennyivel tovább bírják a növények majd a hidegeket.

Ökörfarkkóró

Még a "díszkertes" időszakomban örömmel vettem észre egy kerttervezős könyvben egy ismerős növényt. Ez a növény nem igazán kerti díszként élt emlékezetemben, de akkor megfogta a fantáziámat, és azóta szerettem volna ilyet a kertbe. Az ökörfarkkóróról van szó, ami a legelők jellegzetes növénye... volt, amíg voltak legelők. Formája miatt nehéz eltéveszteni és a mi példányunk a szöszös ökörfarkkóró becsületes néven ismert. Miért írok erről ennyit? Egyrészt évelő, nagy karógyökérrel, így áttelepítése nehézkes. Méretes növény, a miénk nagyobb nálam, így feltűnő jelenség, nem is beszélve róla, hogy tulajdonképpen másfél hónapja folyamatosan virágzik. A méhek imádják, így csalogatónak is jó a kiskertbe.

Az üres ágyás mellett senkit nem zavar

A leírások szerint elveti önmagát, nem kell vesződni vele, a szárazságot jól tűri és az állatok is megehetik végső esetben. Kíváncsi vagyok mennyire tud elterjedni nálunk.

Elefánt?

1.Szürke négylábú állat nagy fülekkel, mi az? Elsőre talán a legtöbben az elefántra gondolnánk, pedig nem csak rá illik a leírás.
2.A törpe állatok alapvetően a nagyok kicsinyített másai, gondoljunk csak a pónikra, vagy éppen a mi malacainkra. Kertünk mérete miatt már a kecskék megvételekor azon voltunk, hogy alapvetően kis növésű állatokat szerezzünk be, így sokszor eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy pár minibirka, vagy miniszamár. A birkák, mint arról már írtam, nem minik lettek, és hát a szamarak...
3.Egy kedves, állatszerető férj részéről azt hiszem elfogadható gesztus, ha a kedves állatszerető feleségének egy állatot vesz ajándékba, esetünkben a szülinapjára. A kedves állatszerető feleség természetesen többször, jól tagoltan és kellő hangsúllyal ecsetelheti, minek is örülne igazán. Ez esetünkben is megtörtént, és mivel alpakkához ésszerű áron ma még nehéz hozzájutni Magyarországon egyetlen esélyem mini szamarak felkutatása volt. Nem egyszerű eset, de az égiek meghallgattak, és sikerült ilyet találni (gyanús lehetett volna, hogy nagyon ritka állatokról van szó, és hogy az áruk meglepően alacsony volt). Dolgozó ember lévén nehezen tudtam volna megoldani, hogy 400 km-t utazzak az állatok megnézése miatt, így maradtak a telefonos egyeztetések, és a jobbnál jobb fényképek. Az eladó korrekt, az ár jó, az állatokkal szemmel láthatóan nincsen gond (a miniszamár definícióját akkor még nem ismertem :) ), szóval áll az üzlet. Leszállításban is segítenek, nagyon rugalmasak, már csak a meglepetés miatt is megéri! Az állatok épen megérkeztek, és az előrejelzések szerint igencsak szelídek voltak nagy örömömre. A birkák kissé beijedtek ugyan tőlük, de a szamarak nekiestek a szénának és a víznek, így aztán nyugodtabban nézhettek körül új otthonukban. Öcsémnek is nagyon tetszettek, de hát a várható módon, kissé furcsa nézéssel egybekötve ingatta a fejét, hogy nem igazán vagyok normális, mivel szemmel láthatóan vettem két felnőtt, normál szamarat, egy kancát, és egy csődört. A méretük miatti ijedelmemet sikerült elaltatni a szelídségükkel, így kíváncsian vártam az ünnepelt reakcióit. Számított valami hasonlóra, ez tagadhatatlan, de semmiképpen sem két "nagy" szamárra.
Ettől függetlenül a csacsik elsőre belopták magukat a szívünkbe és tudtam, hogy bár nem minik, maradnak.

A közös evés összehozza az állatokat is, itt Pötyi a rackánkkal

A két szamár azóta sokaknak feltűnt, a szomszéd már aznap este elkerekedett szemmel figyelt, de becsületére legyen mondva, egy rossz szót sem szólt. A gyerekek is rendszeresen a kerítéshez jönnek haverkodni velük, és igen, túl vagyunk az első szamaras orvosi eseményen is (ahogy ez nálunk minden állat mellé dukál). Pötyi, a kanca jobb szeme elkezdett könnyezni, majd csúnya sárga váladék folyt belőle. A kamilla nem használt, majd hályog szerű tüneteket produkált, így egy éppen arra járó (köszi az infót Sanyi) lóspecialista állatorvos végül nálunk fejezte be napi körútját. Nem volt éppen egyszerű a sötétben megvizsgálni a beteget, de az orvos szerint is ritka szelíd állataink jól viselkedtek. Kiderült, valamivel megszúrhatta a szemét, és a szaruhártya felső rétege begyulladt. Azóta szerencsére a szemcseppeknek köszönhetően sokkal jobban van. Az orvos nem hiába jött ki hozzánk, mert gyorsan letudtuk a javasolt tetanusz injekciót és a féreghajtást is, jelentősen megnövelve ezáltal állataink értékét.

Pötyi balra, Istók jobbra

Újdonsült jószágaink egészen jól érzik magukat, kigömbölyödtek, a porban fetrengenek, és eddig lekopogom, még egészen csendesek. Állandó és rendszeres munkát adnak ugyanakkor, mivel a szamárcitromot elég nagy mennyiségben termelik, és a gyengécske kerítésnek is megadták a kegyelemdöfést. Remélem közös életünk tapasztalatokban gazdag lesz, és lassan összeáll az állatsimogató...

Matyika

Azt hiszem, hogy az emberrel néha előfordul, hogy az állatszeretetben egy olyan szintet ér el, ami könnyen "nemnormális" jelzőt kaphat. Úgy gondolom, hogy mi már alapvetően túl vagyunk ezen a szinten, de hihetetlen, hogy még mindig tudjuk fokozni. Nyár elején a faluban egy gazda mangalicát vágott, és mi vettünk tőle húst. Miközben a jószágokat (az élőket) nézegettem, megláttam egy kölyök kutyát a főútvonal mellett behúzott farokkal szaladni. Messze volt, és csak néhány pillanatra láttam. Átfutott rajtam, hogy ki lehet olyan szívtelen, hogy kitesz egy kiskutyát sz út mellé. Hamarosan újra láttam a kutyát. Történt ugyanis, hogy 2 éve télen Alma, ki tudja hogyan, kiszökött az udvarból, és jókislány révén egy kedves fiatalember mellé szegődött (Bejgli általában nem foglalkozik a többiekkel). Mi persze kétségbe estünk, hogy a kiskutyánk a nagy hidegben, hóban, merre lehet, mi történt vele. A boltnál kirakott hirdetésre hamar jelentkezett Alma befogadója, és 2 nap alatt újra együtt volt mindenki. Ez a történet azért érdekes, mert az úton látott kóbor kutya messziről akár drótszőrű magyar vizslának is tűnhetett. És hogy ez mennyire igaz, a srác, aki Almát annak idején visszahozta, most beállított egy másik kutyával. Ő jó szándékúan azt gondolta, kutyánk megint elkóborolt, de amikor megmutattam, hogy itthon van csak annyit mondott: Hát, most már azért itt hagyom nektek ezt a kutyát, majd azon mód elhajtott a sötétbe. Mit csinál ilyenkor egy állatbarát? Megnéztük a kiskutya fizimiskáját, az rendben volt, csak mint kiderült, ő nem szuka, azaz potenciális veszélyforrás bizonyos szempontból, a kutyáinkra. Így rövid itt tartózkodás után elkezdtük megszervezni a merényletet a férfiassága ellen. Ezt nem részletezném, lényeg, hogy jól átvészelte a dolgot, és most már egy hónapja a falka teljes értékű tagja. Hízelgős zsivány, nevelése még folyamatban van, de nagyon jó és éber jelzőkutya. Egyszóval nem bántuk meg, hogy befogadtuk, ő Matyi :)

Úgy csinál, mintha szégyenlős lenne, pedig az ismeretlenek jól teszik, ha szemmel tartják!

 

Strucctojás?

A minap találtam egy minitojást a tojófészekben. Érdekes, hogy a tyúkok mekkora mérettartományban dolgoznak. Nem tudom honnan jött a minitojás, mert a legfiatalabb jércénk is már régen tojásérett.

Normál vs. minitojás

A kert építészeti remekei

A nagy nyári hajtásban egy csomó érdekes történésről elfelejtettem megemlékezni, ezért ezt most pótolom. Az már tavasszal, sőt talán tavaly egyértelmű volt, hogy az állatok kordában tartására építenünk kell egy kerítést. Az is nyilvánvaló volt, hogy ezúttal nem egy összemókolt tákolmány a cél, hanem egy szép, ugyanakkor tartós és hasznos térelválasztó, ami nekünk kell. A tervezés viszonylag röviden lezajlott, és a műszaki paramétereket is hamar kitaláltuk, masszív akáckerítés, semmi vas, minimális beton. Gödörásás, betonozás (családi segítséggel) után érkezett az asztalos. Közel 60 méter kerítés nem kevés faanyagot jelent, ami nem kevés pénz ilyen minőségi árú esetében. A szakik jöttek, néhány nap alatt összerakták, és tudtuk, jól választottunk. Sajnos az oszlopok rögzítése nem túl jól sikerült, így kb 2 hónap használat után jöhetnek vissza javítani, mi pedig készíthetjük a pénztárcánkat valami minőségi favédő anyag vásárlásához, majd festegethetünk.

Félig készen is látszik, mennyire jól nézki, jobbra az emelt ágyás és a vashordó.

A használhatóság érdekében több kaput is terveztünk, aminek az asztalosok nem örültek, de az már most látszik, hogy ez ennek ellenére jó döntés volt. sajnos a zárszerkezeteket még nem sikerült felszerelni, és a kutyák is előszeretettel lógnak hátra a szomszéd kerítésénél elhagyott 20 cm-es résen. Az akácfa viszonylag kemény, így a béna akksis fúrógépemmel nehezen boldogulok. Azt hiszem ezt rábízom a szakemberekre.
Nem úgy a lugast. A régi lugasunk a szőlővel együtt nagyban megsínylette az építkezést, bár az is igaz, hogy kb 30 évvel ezelőtt készülhetett, így itt volt az ideje a váltásnak. A terasztetőből megmaradt anyagok mellé csak 4 láb kellett, és már készült is a pergola. Kézimunka volt az egész, de az összeállításával voltak gondjaink. Az hogy a láb tartó vaskehely ne oda került, ahova kellett volna meg sem lepett, de az hogy a facsavarok nem tudják rendesen megtartani ezt a pihe könnyű szerkezetet, már annál inkább.

Készítés közben, éppen a mini karpántokkal szórakozom.

A vége az lett, hogy kis kerítésléc darabokat használtam fel a szerkezet stabilizálására, ami akkor úgy tűnt, sikerült (azóta kiderült, hogy nem). Az ősz folyamán a tervek szerint szedret és egy tő csemegeszőlőt ültetünk majd az oszlopok mellé, és reméljük, hogy az öreg szőlőt is sikerül "átszoktatni" az új helyére.
Összefoglalva, aki hasonlót szeretne építeni, az ne féljen tőle, de érdemes úgy tervezni a látványt, és a közlekedést, hogy nagyobb, masszívabb karpántok elférjenek.