Paw paw under attack

Történt, hogy egy nyári este egy zöld lombszöcske betévedt a hátsó hálószoba ablakán, talán a fények miatt? Ki tudja? Mivel a közhiedelemmel ellentétben, egy szöcske nem veszélyes, nem bántottam, és meg is feledkeztem róla. Külön érdekesség, hogy ezelőtt alig egy héttel egy imádkozó sáskánk is volt, és a legyek szúnyogok irtására rendszeresített éjjeli lámpa fénye a nappaliból a konyhába vonzotta. Így a szöcskénket is, a ház ellenkező részéről. Két napra el is felejtettem a szöcskét. Aztán a következőre lettem figyelmes:

Jól látszik a támadó műve

Ezek után hamar rájöttem, ki a tettes, ráadásul meg is találtam a tett helyén. Megfogni nem volt egyszerű, talán mert ízlett neki a pawpawunk, de végül mennie kellett. egyetlen vigaszom, hogy itt az ősz, és a levelek lehullanak. Vagy nem? kérdés, hogy a szoba pawpaw hogyan viselkedik...

tök váratlan

Szombaton hazaérkezve, szemet szúrt valami az előkertben. Tudni kell, hogy az előkert egyenlőre afféle senkiföldje, rendezetlen, és a futórózsán kívül csak gaz nő itt. Ezért is volt nagy meglepetés, amikor megpillantottam, hogy a kerítésen bizony egy tök kunkorodik felfelé. Nem tudom, hogyan kerülhetett oda, illetve honnan volt víz a növekedéséhez, de megcsinálta. Természetesen hagyom megnőni, és kíváncsian várom, hogy kiderüljön, miféle tök lesz.

Egyébként a tök, az egyik kedvenc növényem, rá kellett jöjjek. Ajánlom minden kezdőnek, bármilyet, bárhova, dísznek, megenni, takarmánynak, komolyan, vagy viccből. A tökön kívánom letesztelni, ha már így alakult, hogy mennyivel jobbak a hőmérsékleti viszonyok a ház előtt (délkelet), mint hátul (észak) a növényeknek. Remélem bebizonyosodik, hogy ez a kitettség tovább alkalmas a növények életben maradásához.

Kakasvágás

Ez a döntés, nyugodtan mondhatom, már hónapok óta megszületett, de mindig halogattuk, végülis elsődlegesen nem élelmezési céllal tartott, kakasaink levágását. Az mondjuk nem volt egyszerű, amikor a piros kakasunkkal folyamatosan harcolva kellett kimenteni a tojásokat a fészekből, vagy csak lombseprűvel lehetett eljutni a szénához, ha a baromfiak kint voltak a hátsó udvarban. A piros kakasunk igen harcias volt, több komolyabb összetűzésünk is volt, és párszor akkorákat kapott, azt hittük nem kel fel. Így talán érthető, hogy meguntuk a hadakozást, és mivel kell a hely a fiatal tollasoknak szanálnunk kellett. Az egyik nemmagyar tyúk igen megsínylette, hogy egyszerre 3 aktív kakas háremének is a tagja. Szegény igen megviselt volt, így szerintem neki megváltás volt a fazék. Ennek következtében a baromfiudvarban kettővel kevesebben vannak, és még szeptemberben elhagy minket a szobakakasunk, első kis szülöttünk is, ő új háremet kap, nem mellékesen a keltetőben kelt tyúkjainkkal. Nekünk egyenlőre marad Rudi a sánta kakas, de ha jól látom az egyik fehér csibénk jó kiállású kakas lesz, így az ő sorsa is végül a bogrács. A tapasztalatokból, ás a tyúkok leamortizálódásából okulva úgy döntöttünk, ezentúl egyszerre csak egy kakast tartunk az udvarban, és mivel a keltetés egyenlőre nem tervünk akár még kakas nélkül is eltengődünk. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy egy jó, és öntudatos kakas nem árt az udvarban, mivel ha valami ellenség tört volna a tyúkjainkra, tuti azt is betámadja, és ki tudja nem járt e volna sikerrel, mondjuk egy róka ellen, valamint ha folyamatosan nagy udvarban lettek volna, talán nem válik ennyire agresszívvá. A tyúkból isteni húsleves lett, míg a kakas a hűtőben várakozik.

Báránytervek

Az eddigi növekedés, mármint az állatok számát tekintve, nem kizárólag vásárlás útján történt, de igazi haszonállat eddig kimerült egyetlen jércében. Annak érdekében, hogy a haszonállatállomány is növekedjen, elhatároztuk, hogy lépéseket teszünk. Első körben a juhokról gondoskodunk. Igazából azon dilis szokás miatt, hogy minket meglátva, vagy meghallva azonnal hangos bégetést produkáltak tervbe vettük eladásukat, sőt még levágásukat is. Nade ez a terv megszelídült, és először bárányokra kívántuk cserélni őket, míg végül azt hiszem, a kossal való hancúrozás után mégiscsak hazajöhetnek. Természetesen abban bízunk, hogy tavasszal kisbárányok születnek, és újfent bővülünk.Szegények nem nagyon értették miről van szó, így a befogásuk nem volt egyszerű, bár végülis lehetett volna rosszabb is.Azt elkönyveltük, hogy jó lenne egy állatszállító is :) Úgy számolom, hogy október végén hazahozzuk őket.

Sörözőmalac, majdnemláma, és a nyárias hétvége

Pénteken néhány kollégát meginvitáltam egy kis lecsófőzéses beszélgetésre. Végül éjfél után feküdtünk le. Másnap összeszedtem a kiürült sörösdobozokat (ma elvittük a szelektív gyűjtőbe), és bizony 3 félig volt. Gondoltam teszek egy próbát a kandisznóval, és odaöntöttem neki közel 1 liter sört. Figyeltem mi történik, de nem látszott, hogy különösebben ízlene neki, vagy a fejébe szállt volna, egyszóval kiderült, hogy a disznók nem  szeretik a sört ugyanakkor jól bírják az alkoholt.
Másik történés a 7végén egy új állatfaj beszerzésével kapcsolatos. Egy állatos újságban feltűnően olcsón hirdettek lámacsikókat, melyek beszerzésének gondolatával már korábban is eljátszottunk. Felhívtam hát a megadott telefonszámot. A tulaj nevetve közölte, hogy minimum a századik vagyok, de sajnos a megadott ár egy elírás, és valójában háromszor annyiért kínálja az állatokat. Ettől függetlenül elbeszélgettünk a lámákról, és ki tudja, talán hamarosan veszünk párat :)
Ez a hétvége igen klasszul melegre sikeredett, mindenki élvezte is az udvarban. A csacsik henteregtek, a kutyák és birkák hűsöltek. Remélem a jó idő még kitart, bár egy kis eső nem ártana. Az idén egy fokkal jobb lett a paradicsomunk, mint tavaly, öntözés nélkül is. Bízom benne, hogy a káposztákból is lesz pár használható.

Lazulás, álcázószínekkel, háttérben a szobakakas

Jimmy farmja I.

Szintén augusztusi téma, de sosem késő :)
Habár alapvető terveink között nem szerepeltek a sertések, mint potenciális háziállatok, a malacos fiú dokumentumfilm sorozata mégis tagadhatatlanul része lett az életünknek, és talán befolyásolt is minket a jó értelemben. Ismerős az érzés, hogy ha neki megy, akkor nekem miért ne menne? Na, ha más nem, ez biztosan benne volt, hogy komolyabban kezdtünk a háztájin gondolkodni.
Azért írok erről, mert alapvetően megérne egy külön bejegyzést a sorozat is, de a személyes tapasztalataimat sokkal inkább érdekesnek tartom. Augusztusban úgy jött ki a lépés, hogy egy rövid angliai kiruccanásra került sor, és az először talán csak viccnek szánt megjegyzésből, miszerint látogassuk meg Jimmyt a farmján, végül szülinapi ajándék lett. Azt hiszem elég eredeti és nagyszerű ajándék. Az utazás részleteire nem térnék ki, azonban az fontos, hogy éppen azon a hétvégén tartották az első kolbász&sör fesztivált, ami ígéretesen hangzott. A cidereik gyakorlatilag azonnal elbűvöltek minket (mármint az angoloké, úgy általában) fogyasztottuk is rendesen.
Az első furcsaság az volt, hogy bár több évadot is futott a sorozat a BBC-n, mégsem ismerte mindenki Jimmyt a kisvárosban, ahova a farm közigazgatásilag tartozott. Szerencsére a taxisok már hallottak róla (a 3 közül, akihez szerencsénk volt, csak az egyik járt ott korábban), így sikerült kijutni a farmra. Talán ismerős az érzés, amikor egy, csak a TVben látott helyen először jár az ember, és meglepik az arányok, a színek és a különbség a műsorhoz képest. Így voltam én is. Természetesen az utolsó sorozat óta voltak változások, és a fesztivál miatt is más volt a kép. Azonnal próbáltuk belőni magunkat az emlékeinkhez képest, és ez többé kevésbé sikerült is. Sokan voltak, de a tömeg nem volt elviselhetetlen. Néhány kistermelői stand, egy nagy fesztiválsátor, mobil toilet volt a farm kiegészítése. Az elosztás nagyon jó, először a bolt elé érkezik a vendég, így mi is gyorsan tájékozódtunk. Sajnos szigorú nyitva tartással dolgoznak, így onnan nem hoztunk semmit, annál inkább a szuvenír boltból. Hűtőmágnes, táska, és egy játékbárány, került a szatyorba. Ezután következett a fűszerkert, és Darwin kertje. Igazából ezek nem fogtak meg annyira. A film alapján valami nagyobb durranásra számítottam, és úgy tűnt az erőforrásokat nem a kert rendben tartására fordítják első sorban. Persze melyik farmon nincsen egy kis rendetlenség?
Következő lépés volt az állatok megtekintése. Azt gondolom, hogy ez a rész példaértékű, hiszen egy tágas, ugyanakkor könnyen belátható és bejárható területen a vendégek megismerkedhettek a legfontosabb állatokkal, és néhány különlegességgel is. A gyerekek mellett érdekes volt látni, hogy a felnőttek is élvezik a dolgot. Volt itt természetesen malac, kecske (kis kunyizók), birka, tyúk, kacsa, ezen felül például alpakka, nandu, és néhány öntörvényű páva is. Az egész emberközeli, gyerekbarát, ugyanakkor informatív a maga tökéletlenségében (pl a játszóteret elöntötte az eső által lemosott trágya).
Külön kíváncsi voltam a woodland trail-re, aminek az ötlete klassz, de szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle. Ez gyakorlatilag egy erdei ösvény, ahol néhány táblán információt olvashatsz, a gyerekek pedig faágakból mindenféle kunyhókat építhetnek. Kedvencem volt itt a kis tó, ahol kiskacsák úszkáltak békésen.
A farm honlapjáról informálódtunk a lepkeházról, és kíváncsi voltam, mit is csináltak. Vegyes érzelmekkel jöttem ki a sátorból (gyakorlatilag egy nagy fóliasátor), mivel látszott, hogy rengeteg energiát és pénzt öltek a dologba, ugyanakkor itt is egy kicsit az elhagyatottság jeleit tapasztaltam. Ettől függetlenül sok szép lepkét láttunk. A délelőtt végére maradtak a disznók. Ők kint a mezőn élnek a filmből ismert bádog ólaikban, és a látogatóknak természetesen a malacos kocák mellett vezetett az útjuk. Többféle fajta disznót láttunk malacaival (essex, vörös, és foltos fajtákat), akik szemmel láthatóan élvezték a tartási körülményeket. Ilyet itthon talán a szabadon tartott mangalicáknál láthatunk. A látogatókat tessék-lássék kerítés és villanypásztor választotta el a disznócsaládoktól. Órákig el tudtuk volna nézni a hancúrozó malacokat, de érdekes módon a nagyközönségből erre a részre nem mindenki volt kíváncsi.
A felső kis tavon Dolly pecázni tanította a gyerekeket, és rajta kívül már szereplőkkel is találkoztunk. Természetesen nem akartunk úgy eljönni, hogy a tulajjal nem váltunk pár szót, és végül hazaindulásunk előtt sikerült is. Jimmy nagyon közvetlen srác, a nagy rohanásban is volt 5 perce, de sajnos komoly kérdésekre nem futotta, így interjúval most nem szolgálhatok.
Mivel összességében nem tűnt a farm nagyon távolinak szálláshelyünktől, hazafelé gyalogosan indultunk. Röpke egy órás sétával a szálláson voltunk.

Miért éppen tanya?

Habár ez a blog nem a tanyáról szól, másik nagy projektünk mellett nem mehetek el szó nélkül. A pályázatok, a tervezés kapcsán egyre több emberrel osztjuk meg elképzeléseinket egy olyan birtokról, ami azt gondolom a mai világban nem számít hétköznapinak. Miért van az, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel az elképzelésekkel? Miért mozdulnak rá mások élőben is, nem csak egy játék erejéig erre a témára? Nem fogok, mivel nem is tudok válaszolni ezekre a kérdésekre, csak afféle gondolatébresztőnek szánom ezt a bejegyzést.
Minden bizonnyal valami hiányzik az életünkből, mivel ez a jelenség szerintem nem húzható rá egy korosztályra, társadalmi csoportra, vagy területre, így általános jellegű igényről lehet szó. Sokan blogolnak róla, hogy szeretnék, de nem tehetik, ugyanakkor sokan írnak róla, hogy azért csinálják, mert nincs más választásuk, a gazdálkodásból kell megélniük.
Nekem igazából az sem tiszta, hogy nálunk hogyan alakult ki ez a hozzáállás, de mindig is egyértelműnek és logikus végkövetkeztetésnek tűnt: kell egy tanya.
Részünkről biztosan nem gazdasági eredetű a kérdés, nem örököltünk földeket, és nem is születtünk bele igazán a nagy gazdálkodásba. Az életkorunk folytán sem indokolt a visszavonulás, és a jelenlegi életmódunkat sem lehet visszavonultnak nevezni (kétségtelen, néha nagyon fárasztó). Nem vagyunk azok az örök lázadó típusok, sem hippik, sem ősmagyarok, sem haragoszöldek, bár azt hiszem ezekből mind van egy pici mindkettőnkben.
Azt hiszem ez egyfajta természetes válasz néhányunk részéről a világ jelenlegi állapotára, az irányra, amerre haladunk, és amivel ezek szerint nem értünk egyet, olyannyira, hogy mások számára érthetetlen, felfoghatatlan lépéseket teszünk.
Nyilván nem szabad megfeledkeznünk a nosztalgiáról és az álmokról (ezek tulajdonképpen egy tőről, a gyerekkorunkból fakadnak).  Mindannyian ismerünk olyanokat, akiktől sokszor hallottuk, hogy ha nyernék a lottón, vennék egy nagy kertet, lovat, tanyát, birtokot. Természetesen, ha ez bekövetkezne, a legtöbben gyorsan azt is belátnánk, hogy egy ilyen kezdeményezés nem lenne életképes, az életmódunk, az időhiány, vagy egyszerűen csak a többi ember véleménye miatt.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy fontos megérteni, megválaszolni ezt a kérdést, hiszen amikor a csillagok együttállása aztán kedvező, a későbbi életünk megszervezésének alapjait befolyásolja a motivációnk. A motiváció a sikerek kulcsa, és a sikerek (nem feltétlenül anyagiasítható sikerek) tesznek elégedetté, és adják meg az érzést: igen, jól döntöttem.

El tudod itt képzelni a házad? Tudnál itt élni?