Őszi készülődés a kertben

Az utóbbi időszak már a következő szezon jegyében telik a kiskertben. A trágya folyamatosan kikerül az ágyásokba, természetesen a szükséges gyommentesítés után (sajnos a tarack terjed). Újdonságként 25 málnatövet ültettünk a leendő málnasövény alapjaként az új kerítés mellé. A hátsó udvar felől egyfajta szélárnyékként is funkcionál majd, míg az elülső sövény, csak pár lépésre van a teraszról, így ideális nassolóhely lesz a jövőben. Szintén telepítünk epret is. A tavalyi sikertelenség (érts: a birkák többször is tövig rágták az epret) ellenére, immár ideális körülmények közé kerülnek a növények. 20 tő eper kapott helyet az egyik ágyásban. Betrágyázva, jó alaposan szalmával betakargatva. Szép kacsokat neveltek a tövek, így remélem az utánpótlással sem lesz gond. Az eper a málna mellett az a növény, ami tuti elfogy bármekkora mennyiségben. Faültetéssel az idén nagyban nem lépünk előre, mivel a kert nagy része az állatoké, és ismerjük már a jó szokásaikat... Így is ültetünk azért egy gledicsia fát (tüskés, és nagy bab szerű termése van). Annyit érdemes tudni róla, hogy nitrogénmegkötő baktériumok vannak a gyökerén, termése szárazcsokrokban jól mutat, és takarmánynak sem utolsó, kecskék, szamarak szeretik.
A homoktövisekkel viszont bajban vagyok. Vettünk 4 növényt, de nem találok nekik megfelelő helyet a ház körül, így elképzelhető, hogy ezek már a tanyán lesznek elültetve.
Betakarítottuk az utolsó piros paradicsomokat, az ízük isteni volt, és a patisszonokat is. A késői vetés ellenére néhány szépen megnőtt. Egyenlőre még nem döntöttük el mi kerül majd a helyükre, de a lasagna ágyást jó lenne kihasználni, mert jól megpakoltam trágyával, szóval egyfajta melegágy is lehet.
Elkezdtük megtörni a diót is. Miután két jó szeles napunk is volt, a szedéssel nem kellett vesződni. Néhány óra alatt összejött 3 vödör dió. Nem nagy termés, de legalább a miénk és bio. A kutyák szórakozásképpen elég sokat összetörtek, de így legalább jutott a kismadaraknak a morzsákból. Reggelente jönnek is tömegével a cinkék. A várakozásokkal ellentétben a dió elég egészséges, igaz megtörni nem egyszerű, és mivel ráadásul kis szemű, nem is túl szapora munka. Érdekes belegondolni, hogy például a diófa mennyi haszonnal jár. Nyáron árnyékot ad, szerintem a legjobbat. Termése finom, egészséges, a dióhéjjal lehet fűteni (úgy ég, mint a zsír), lehullott levelét megeszik a kecskék, fájából bútor készül, vagy elégethető a kályhában. Egyszóval, nincsen olyan része, ami nem használható. Ügyes kezekben, illetve ideális esetben (pl ha van kecskéd :) ) azt hiszem gyakorlatilag minden haszonnövény hasonlóan hasznos.
A falevelek még alig akarnak sárgulni, de hamarosan kezdhetem összeszedni őket, mivel a kecskéknek minden évben elteszek annyi levelet, amennyit csak tudok, hogy változatos étrendjük legyen a széna és kukoricaszár mellett.
A káposzták, és a zöld paradicsomok még kint figyelnek az ágyásban, bízom benne, hogy nem jön hirtelen nagy hideg és még nőhetnek kicsit.

Malackák eladósorban

Eljött az idő, hogy elváljunk kismalacainktól. Rozit, a legkisebbet már tegnap elvitték, természetesen meglépett az óljából, de már jól van. 4 kis testvére szerető gazdikra vár. Nagyon elevenek, jó az étvágyuk, és imádják, ha vakarásszák őket. Érdekes felvetés, de jogos, hogy annyira kicsik, hogy a bezárásuk nem is azért érdekes, hogy ne szökjenek el (egyébként nálunk többször is elszökhettek volna, de nem tették), hanem nehogy más állatok, főleg kutyák bántsák őket. Nálunk a szamarak miatt nem tanácsos a kertbe bejönni, és anyukájuk is éber, de ha valahol egyedül lesznek tartva, fontos lehet ez a szempont is.

Szamárcitrom

A helyzet az, hogy a szamarak érkezésével a gazdaság munkaigénye jelentősen növekedett, mivel finoman szólva is sok trágyát termelnek. Ez talán annak is köszönhető, hogy saját kis kifutójuk még nincs, így szabadon garázdálkodhatnak a szénabálák körül (meg is teszik) és a fogyasztás arányában nő a "termelés" is. Hozzáteszem, egészen kigömbölyödtek ez alatt a másfél hónap alatt. Visszatérve a trágyára, alaphangon is megtermelnek naponta egy nagy vödör trágyát, ami 16 liter. Ezt minden napra számolva közel 6 köbméter az éves trágyatermelés!!!! hihetetlennek hangzik, de igaz, és ha hozzászámolunk némi alomanyagot is...
Szóval jelentős kérdéssel állunk szemben, ez nem vitás. Kiskertünk az őszi időszakban képes elnyelni egy bizonyos mennyiséget (ez legyen mondjuk 1 köbméter) valamint a kert többi részének is jut még kb. kétszer ennyi, de ez még mindig csak a termés fele! A komposztálás egy opció, nyilván enélkül nem megy a dolog. Másik megoldás, hogy a füvet trágyázzuk vele. Ezt a legjobb úgy elképzelni, hogy a trágya nagy részét összegyűjtöm, míg a maradékot a tyúkok szépen szétkapirgálják. Most úgy néz ki, hogy a fűnek tetszik. Amikor kapott esőt, meglódult tőle rendesen, ráadásul a trágyás fűből egy darabig nem esznek az állatok, szóval van ideje nőni kicsit.
A trágya egyébként ráfér a földre, hihetetlen látni a hatását, mintha valami csodaszer lenne. A málnasövény helyének előkészítésekor realizálódott bennem, hogy annak helyén 2 éve még betontörmelék, és sóder, sitt keverék volt, most meg kiskert...
Ilyen jelegű változtatás szerintem elképzelhetetlen szerves trágya nélkül. Ez még akkor is hat, ha a talajlazítás elmarad. Szamártrágya ügyében tehát nem állunk rosszul. Most jut eszembe, hogy a baromfiudvart szemlélve a minap arra kellett rájönnöm, hogy minimum 20cm trágyás komposzton járnak az állatok. Szóval a baromfitrágya is érdekes kérdés :)

Paw paw under attack

Történt, hogy egy nyári este egy zöld lombszöcske betévedt a hátsó hálószoba ablakán, talán a fények miatt? Ki tudja? Mivel a közhiedelemmel ellentétben, egy szöcske nem veszélyes, nem bántottam, és meg is feledkeztem róla. Külön érdekesség, hogy ezelőtt alig egy héttel egy imádkozó sáskánk is volt, és a legyek szúnyogok irtására rendszeresített éjjeli lámpa fénye a nappaliból a konyhába vonzotta. Így a szöcskénket is, a ház ellenkező részéről. Két napra el is felejtettem a szöcskét. Aztán a következőre lettem figyelmes:

Jól látszik a támadó műve

Ezek után hamar rájöttem, ki a tettes, ráadásul meg is találtam a tett helyén. Megfogni nem volt egyszerű, talán mert ízlett neki a pawpawunk, de végül mennie kellett. egyetlen vigaszom, hogy itt az ősz, és a levelek lehullanak. Vagy nem? kérdés, hogy a szoba pawpaw hogyan viselkedik...

tök váratlan

Szombaton hazaérkezve, szemet szúrt valami az előkertben. Tudni kell, hogy az előkert egyenlőre afféle senkiföldje, rendezetlen, és a futórózsán kívül csak gaz nő itt. Ezért is volt nagy meglepetés, amikor megpillantottam, hogy a kerítésen bizony egy tök kunkorodik felfelé. Nem tudom, hogyan kerülhetett oda, illetve honnan volt víz a növekedéséhez, de megcsinálta. Természetesen hagyom megnőni, és kíváncsian várom, hogy kiderüljön, miféle tök lesz.

Egyébként a tök, az egyik kedvenc növényem, rá kellett jöjjek. Ajánlom minden kezdőnek, bármilyet, bárhova, dísznek, megenni, takarmánynak, komolyan, vagy viccből. A tökön kívánom letesztelni, ha már így alakult, hogy mennyivel jobbak a hőmérsékleti viszonyok a ház előtt (délkelet), mint hátul (észak) a növényeknek. Remélem bebizonyosodik, hogy ez a kitettség tovább alkalmas a növények életben maradásához.

Kakasvágás

Ez a döntés, nyugodtan mondhatom, már hónapok óta megszületett, de mindig halogattuk, végülis elsődlegesen nem élelmezési céllal tartott, kakasaink levágását. Az mondjuk nem volt egyszerű, amikor a piros kakasunkkal folyamatosan harcolva kellett kimenteni a tojásokat a fészekből, vagy csak lombseprűvel lehetett eljutni a szénához, ha a baromfiak kint voltak a hátsó udvarban. A piros kakasunk igen harcias volt, több komolyabb összetűzésünk is volt, és párszor akkorákat kapott, azt hittük nem kel fel. Így talán érthető, hogy meguntuk a hadakozást, és mivel kell a hely a fiatal tollasoknak szanálnunk kellett. Az egyik nemmagyar tyúk igen megsínylette, hogy egyszerre 3 aktív kakas háremének is a tagja. Szegény igen megviselt volt, így szerintem neki megváltás volt a fazék. Ennek következtében a baromfiudvarban kettővel kevesebben vannak, és még szeptemberben elhagy minket a szobakakasunk, első kis szülöttünk is, ő új háremet kap, nem mellékesen a keltetőben kelt tyúkjainkkal. Nekünk egyenlőre marad Rudi a sánta kakas, de ha jól látom az egyik fehér csibénk jó kiállású kakas lesz, így az ő sorsa is végül a bogrács. A tapasztalatokból, ás a tyúkok leamortizálódásából okulva úgy döntöttünk, ezentúl egyszerre csak egy kakast tartunk az udvarban, és mivel a keltetés egyenlőre nem tervünk akár még kakas nélkül is eltengődünk. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy egy jó, és öntudatos kakas nem árt az udvarban, mivel ha valami ellenség tört volna a tyúkjainkra, tuti azt is betámadja, és ki tudja nem járt e volna sikerrel, mondjuk egy róka ellen, valamint ha folyamatosan nagy udvarban lettek volna, talán nem válik ennyire agresszívvá. A tyúkból isteni húsleves lett, míg a kakas a hűtőben várakozik.

Báránytervek

Az eddigi növekedés, mármint az állatok számát tekintve, nem kizárólag vásárlás útján történt, de igazi haszonállat eddig kimerült egyetlen jércében. Annak érdekében, hogy a haszonállatállomány is növekedjen, elhatároztuk, hogy lépéseket teszünk. Első körben a juhokról gondoskodunk. Igazából azon dilis szokás miatt, hogy minket meglátva, vagy meghallva azonnal hangos bégetést produkáltak tervbe vettük eladásukat, sőt még levágásukat is. Nade ez a terv megszelídült, és először bárányokra kívántuk cserélni őket, míg végül azt hiszem, a kossal való hancúrozás után mégiscsak hazajöhetnek. Természetesen abban bízunk, hogy tavasszal kisbárányok születnek, és újfent bővülünk.Szegények nem nagyon értették miről van szó, így a befogásuk nem volt egyszerű, bár végülis lehetett volna rosszabb is.Azt elkönyveltük, hogy jó lenne egy állatszállító is :) Úgy számolom, hogy október végén hazahozzuk őket.