pince

Újra építkezünk! Persze csak kicsiben. Az elmaradt régi kispincét már régóta szeretném rendbe tenni, és egy borozgatós helyet kialakítani (egyúttal megszüntetni az egértanyát). Mivel a villanyszerelés már elkészült, most a falon és a lépcsőn volt a sor. Klassz rusztikus felületek bontott téglával, aztán berendezve már egészen jó lesz!

 Lépcső, padló, ajtó és majdnem kész
Közben aztán túlvagyunk egy szamárkörmölésen is. Szerencsére a körülmények ellenére elég jól néz ki a szamarak lába.

Ökonferencia

Bár még hivatalosan nem vagyunk biogazdák ( a szerződést még nem kötöttük meg), gondoltam nem árt művelődni, és részt vettem Gödöllőn egy ökogazdálkodásról szóló konferencián. Hasznos volt, mert találkoztam néhány érdekes kollégával, és kötetlenül elbeszélgettünk. Láttam, hogy ezt a kis mikro közösséget is milyen belső érdekek feszegetik szét, és láttam, hogy vannak még lelkes emberek, és nem kell feladni. Önmagában a konferencia inkább egyfajta áttekintés volt, az volt az érzésem, hogy az előadók egymás vállán akarták elsírni a problémáikat, amik természetesen a hallgatóság problémái is. Ismét megfogalmazódott bennem, hogy rengeteg hasznos információ áll rendelkezésünkre, csak valahogy nem jut el hozzánk. Az információs forradalom korában ez elég kiábrándító. Továbbra is látszik, hogy néhányan a csodát várják, míg mások, gyakran csendesen teszik a dolgukat és dolgoznak, dolgoznának, ha lehetne. Másokról Dagobert bácsi jutott eszembe, amikor a dollárjelek pörögtek a szemében, és azonnali állami pénzeket kívántak bevonni a rendszerbe. Furcsa ellentmondást éreztem a politika és az ökogazdálkodás vonatkozásában, persze szlogenekkel azért találkozni lehetett. Volt érdeklődés a kicsik részéről is, de látszott, hogy ez nem az elhivatottságról szól, és néhányan elfelejtették a biogazdálkodás etikai értékeit. Összességében nem bántam meg a részvételt, a szervezés profi volt, és a személyes találkozásokból ki tudja mi alakul majd ki a jövőben. 

Még szép textil táskát is kaptam.

Szárazság

Télen az ember ritkán érzékeli, ha aszály van, legalábbis nekem a szárazság alapvetően a nyárhoz köthető. Már hónapok óta téma szakmai körökben az aszály, sőt néhány negatív csapadék rekord is megdőlt 2011-ben (2010-ben meg az ellenkezője). Mindezek ellenére meglepődtem, amikor az udvaron, kedvenc agyagtalajunkon tipikus nyári repedéseket fedeztem fel a hóbuckák között. Valószínűleg az a néhány centi hó nem fog számottevő javulást okozni, ami eddig leesett, így előre készülhetünk a tavaszi öntözésre. Ezért éppen azon gondolkodom, hogy felállítom a vízgyűjtő hordókat az eresz alá, és kezdjük is a csapadékgyűjtést.

Repedés a hófolt alatt. A kép nem adja vissza az élményt.

Macska a szatyorban

Lehet, hogy szabadalmaztatni fogok egy ultimate macskajátékot, és majd jól meggazdaxunk belőle, ugyanis úgy tűnik, a macskáink alapvetően egész napra elfoglalhatóak egy-egy papírzacskóval, vagy kisebb kartondobozzal. Nem számít, hogy mennyi idősek, órákig eljátszanak úgy, hogy ki-be szaladgálnak a dobozból, vagy bujkálnak a szatyorban. Amíg kicsik voltak, jó móka volt az önöző kanna, és a véka is.

Munky köszöni jól van...

-17

Rájöttem, hogy van egy hőmérőm, ami szerencsére mínusz 40 fokig mér. Tegnap kitettem, hajnalban -17 volt. Sajnálom a malacokat, lehet, hogy jönnek be a házba, pontosabban a pincébe. Állítólag hidegebb is lesz. Esténéknt meleg kaja, friss szalma addig is...

A tél foga fehérje

Itt az igazi tél! Igazi hideggel és talán életképes hóval. Nem vagyunk túlságosan havasok, de azért ez is egyfajta élmény. Tegnap kb ebben az időben kezdett el esni a hó (pontosan nem tudom, mert éppen teljesítménytúrán jártunk Tihanyban), és azóta is eseget. Fúj a szél, és igen hideg is van. Néhány napja már parázunk az állatok miatt, főleg a malacok miatt. Szalmájuk van, de folyton ellenőrzöm őket. Néhány kép a helyzetről:

Lajos barátunk a kutyákkal a túrán. A fényképezőgép lencsevédője nem tudott kinyílni a nagy hidegben. Háttérben a nagy fehér a befagyott Balaton.

Szűz hó a kertben

Falatozás

Állatok a kilátóból

Téli táj

Erdőkert 1.0

Erdőkertnek azért túlzás nevezni, de lehet, hogy idővel rászolgál majd a nevére a kertünk vége. Az igazi permakultúrás elveknek megfelelően a külső zónában helyet foglaló területet a felmenőim is erre a sorsra szánták. A mérete nagyjából 200 négyzetméter, egy kocsibejáróval megszakítva. Gyakorlatilag egy 7 méter széles fás sávról beszélünk, ahol a magas kőris és korai juharfák árnyékában cseperednek a gyümölcsfák, mint néhány csenevész nemtudom meggy, két kis cigánymeggy csemete, egy szederfa, és pár tő málna. Természetesen van itt néhány orgona, aranyeső, csipkebokor, és akác csemete is. Az elsődleges funkció a szélvédelem, mivel az uralkodó szélirányra merőleges, nagy szolgálatot tesz. Az ember nem is gondolná mekkorát. Szintén praktikus a porvédelem, hiszen a hátsó földúton száguldoznak a traktorok, és rallyznak a fiatalok (az eszükbe sem jut, hogy ez valakit is zavarhat). Emellett persze nyáron a belátástól is véd, így nem kell betonfalat építenem egy kis bensőséges hangulatért. A kert története nem hosszú. Két év óta próbálom kertté pofozni. Azóta a kis diófa kipusztult, a saláta szépen kikelt, de szerintem a kőkemény agyagtalajban a gyökereinek semmi esélye sem volt. Krumpli, hagyma nem bírja, ellenben ideális takarmány kiegészítést ad az állatoknak nyáron, illetve tél közepéig, ha száraz időben tudok lombot gyűjteni (2011-ben december 16-án még volt zöld lehullott levél az állatoknak). A talaj felső rétege csodálatos, kár, hogy ez csak néhány cm. Morzsalékos, illatos erdei föld (40 éve minimum háborítatlan), alatta viszont betonkemény agyag. Azt hiszem ez a titka annak, hogy sikerrel járok e majd. A közepén egy mélyedés (ároknak nem nevezném) húzódik végig, ebben gondoltam erdei felszíni komposztálással próbálkozni. Tervezem, hogy az avart összeszedve, a felszínre trágyát terítek 15 cm vastagon, majd rá vissza az avart. Tavasszal pedig ásóvillával lazítok, és évelőket fogok ültetni a napos oldalra. A külső oldalra (É-Ny) mogyoró és dió van tervben. A belső határoló drótkerítést a komlónak szánom támaszul, bár a kecskék mellett nem sok esélye van szegénynek. A fák alatt gallykupac nyújt védelmet a kis állatoknak, a fákon madárodúkat helyeztem el, valamint tavasszal kiderül, a medvehagyma kihajt-e…

Ide jönnek majd mogyorók

Kukoricaszár tároló terület is egyben

 

Nem mellékesen némi faanyaggal is szolgál, hiszen minden évben összejön egy kisebb kupac száraz ág. Szerencsére a fák egészségesek, és eszem ágában sincsen kivágni őket. Az ágfa becslésére, összeszedegettem és megnéztem mennyi lehet egy évben. Na ettől nem sokáig lesz meleg a lakásban. Természetes újulat is van bőven, így akár csemetéket is értékesíthetnék. 

Bejgli és az ágak