Régen húzódik már a borospince ügye is. Majdnem teljesen készen vagyunk, némi kőműves munka, és az ajtó hiányzik, ezért rászántam magam, hogy a tervezett asztalhoz vegyek egy régi singer varrógép állványt. Meg is találtam on-line, és ha már éppen arra jártam, el is hoztam, egy antik lemez szekrény társaságában, mivel kicsit engedtek az árból. Otthon aztán nekiláttam rendbe tenni a vasakat, de ez keményebbnek bizonyult, mint vártam. A szekrényt nagyjából 2 óra alatt kivakartam a koszból, bár a márványlap (ja ez van a tetején) még nem tökéletes. Ennek ellenére nagyon úgy néz ki, hogy nem a pincében lesz az új helye, hanem marad a nappaliban. A korát valahova a múlt század elejére tenném, de annyira halvány a felirat a fiók aljában, hogy nem sikerült a neten azonosítanom.
A varrógép állvány már egy másik tészta. Alább látható honnan indultunk, és hova tartok.
|
A kép nem adja vissza, de a csúnya vastag fekete festék alatt még megvan az eredeti aranyozás. |
|
Nem tudom, hogy ki és miért bánt el így ezzel a szépséggel. |
Jó másfél kilónyi régi festék és rozsda jött le róla eddig. Vacilláltam rajta, hogy lefessem e, de valószínűleg vékonyan átdörzsölöm majd olajjal, és nem festem. Asztalos készít rá szép asztallapot, és majd ezen lehet iszogatni a pincében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése