Mínusz egy kecske

Na nem kell megijedni, nem tragédia történt, csak a kis bakunkat, akire ráragadt a Töki név, ma elszállítottam. Mintagyerek volt egészen eddig, szót fogadott, mintha nem is kecskéből lett volna. Az úton ugyan nyekergett, de esze ágában sem volt kiugrani a papírdobozból a csomagtartóban. Szépen lefeküdt.

Mint a mesében, nyugodtan feküdt egész út alatt, pedig simán kimászhatott volna.

A két kislány társaságában nehéz napok várnak rá, mivel Manci sokkal nagyobb nála, és nem kíméli.

Szerencsére nyomon tudjuk majd követni pályafutását, és mivel új helyén is sok kecske van a szomszédságban, szép élet vár rá. Egyébként Töki példáján elgondolkodva el lehet képzelni annak idején, hogyan háziasították, tenyésztették a háziállatokat. Egy ilyen nyugodt állat akkor is tenyésztésben tartandó, ha nem a legnagyobb termelési eredményeket örökíti, bár kérdés, hogy a vérmérséklet miként öröklődik...

Tavaly ilyenkor...

Talán még emlékeztek rá, hogy tavaly ősszel (később volt, de ilyen hideg időjárásban), az erdőkertben elvetettünk néhány termést. Tavasszal végigfutottam őket, és semmi jelét nem láttam életnek így, mivel ki is esik a normál útvonalamból, nem foglalkoztam a témával. A hét végén viszont kint voltunk Almával diót szedni, és felmásztam az erdőbe megnézni az ottani diófákat, és láss csodát, mi fogadott? Minden fészekben egy kisfa nézelődött. A csemeték kifejezetten jól néznek ki, különösen ha figyelembe vesszük a nyári aszályt. De tovább meséljenek a képek:

Na ez nem kisfa, hanem a tavaly tavassal földbe taposott (szó szerint) 4 szem csicsóka eredménye

Kis kocsányos tölgy

Szelíd gesztenye

Kis dió, belőle 2 is van, szép nagy szeműek voltak (háttérben Almával)

Nem magról, de a telet és a nyarat is kihúzta ez a füge

A kísérleti parcelláim

Kilátás az erdőkert aljából - a mi kis birodalmunk, középen a cefrés vödörrel :)

Az erdőkert alja a koraőszben

Állatok nyár végén

Hazajöttek a birkák. Sajnos nekiestek a gyümölcsfáknak a szomszédban, igaz én arra emlékszem, hogy fel akarják szántani az udvart, így amíg nem szóltak, nem aggódtam. 2-3 hét múlva egyébként is jöttek volna haza. A hazaút egyszerűbben sikerült mint vártam. abrakkal odacsaltam őket magamhoz, és a két rackát sikerült elkapnom azon nyomban a szarvuknál fogva. A két másik páciens pedig szépen ballagott utánunk. Nem mondom, hogy a 100 méter alatt nem izzadtam le, de gyorsan végeztünk. Istók nem nézte jó szemmel őket, ezért a szamarakat kiengedtem szaladni egyet, és a birkák úgy mentek be a karámba. Tegnap sikerült találni kost a két keverékhez, a rackákon még dolgozom, de október végénél előbb nem viszem el őket beűzetni.
A kiskecskék szépen cseperednek. Füles ritka rossz jószág lesz. Mindenfelé keringenek legendák a rossz szökős kecskékről, akik mindent tönkre tesznek. Nekünk eddig szerencsénk volt, mert a mieink nem másztak az autó tetejére, vagy az istálló tetejére, és a kerítésen sem ugráltak át. Füles más. Őbenne látom az Xfaktort, és már most olyan rosszcsont, hogy előre félek mi lesz, ha megnő. Megfogni nem hagyja magát.

Sokáig kerestem, mielőtt meglett a 2 méter magas kerítés tetején.

Szerencsére kifér a karám lécei között, így kedvére randalírozik az udvarban. Rájött, hogy a finom faleveleket könnyedén eléri a kerítés tetejéről. Nagyon önállóak, így remélem a kis bakot a héten el tudom vinni új helyére, és Füles is le lesz választva, Kecsuszt pedig lehet majd fejni.
Almát sikerült a nyáron lelkiismeretes munkával kigyógyítani a fülgyulladásából, ami szerencsére azóta sem jött vissza. Sikerült megtalálni a megfelelő, gyógyszer-fülcsepp kombinációt. Talán ennek is köszönhető, hogy rosszabb, mint eddig valaha. Bejgli sem teljesen normális, ugyanis hullik a dió, és állandó késztetést érez, hogy az egész termést ő zabálja fel. Ennek egyrészt nem örülök, másrészt az egész terasz, és udvar tele van dióhéj darabokkal, amikbe kifejezetten nem szeretnék jövőre mezítláb belelépni.
A macskák is jól vannak, mostanában nem hoztak ugyan egeret, de egyre többet szeretnének a lakásban pihizni. ez persze nem engedélyezett, így reggelente a kajaosztás után közelharcot vívunk.

Ciruka a kincsesláda őrizője

Restauráció

Régen húzódik már a borospince ügye is. Majdnem teljesen készen vagyunk, némi kőműves munka, és az ajtó hiányzik, ezért rászántam magam, hogy a tervezett asztalhoz vegyek egy régi singer varrógép állványt. Meg is találtam on-line, és ha már éppen arra jártam, el is hoztam, egy antik lemez szekrény társaságában, mivel kicsit engedtek az árból. Otthon aztán nekiláttam rendbe tenni a vasakat, de ez keményebbnek bizonyult, mint vártam. A szekrényt nagyjából 2 óra alatt kivakartam a koszból, bár a márványlap (ja ez van a tetején) még nem tökéletes. Ennek ellenére nagyon úgy néz ki, hogy nem a pincében lesz az új helye, hanem marad a nappaliban. A korát valahova a múlt század elejére tenném, de annyira halvány a felirat a fiók aljában, hogy nem sikerült a neten azonosítanom.
A varrógép állvány már egy másik tészta. Alább látható honnan indultunk, és hova tartok.

A kép nem adja vissza, de a csúnya vastag fekete festék alatt még megvan az eredeti aranyozás.

Nem tudom, hogy ki és miért bánt el így ezzel a szépséggel.

Jó másfél kilónyi régi festék és rozsda jött le róla eddig. Vacilláltam rajta, hogy lefessem e, de valószínűleg vékonyan átdörzsölöm majd olajjal, és nem festem. Asztalos készít rá szép asztallapot, és majd ezen lehet iszogatni a pincében.

Szamártenyésztés

Szintén augusztusi téma volt a bőszénfai szamártenyésztő fórum. A program részét képezte a vadas farm megtekintése, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Nagyon igényes környezetben magas szintű szakmai munkával ismerkedtünk meg.

A fél-szelíd vaddisznók - nagyon felszaporodtak...

A kis kíváncsi

Fekete szamarak, szegények nem tehetnek róla, de nekem nem tetszenek.

Szamár-steak, ritka vendég az asztalon.

A gazdaság meglátogatása után jött az ebéd. Stílusosan szamárhúsból készült ételek kerültek az asztalra. Elárulhatom, hogy nekem ez volt az első alkalom, mikor szamár terméket kóstoltam. Nem volt rossz, bár a steak szamártól függetlenül sem az én műfajom. Állítólag marhahús árban, vagy olcsóbban lehet csak eladni, aminek többek között az az oka, hogy az átlagember fejében meg sem fordul, hogy a szamár húsát meg lehet enni. Pedig életmódjából adódóan igen értékes beltartalmú húsa van. Az ebédet követően jöttek az előadások, amik megerősítették, hogy mind húsa, mind teje értékes élelmiszer. A megfelelő takarmányozásról sikerült nekem is pár szót szólnom az érdeklődőkhöz. Szerintem nagyon fontos, hogy ezek az események megrendezésre kerülnek, még akkor is, ha legtöbbször a szamár csak, mint "melléktermék" jelenik meg a gazdaságokban.

Elegem lett

Évek óta próbálkozom kislevelű hárs csemete beszerzésével. Sikertelenül. Somogyban autózva, egy esős napon, kinéztem egy fasort, ahol szépen hajtott a hársfa a gyökeréről. Nem kellett több, megálltam és ingben meg fényes lépőben nekiestem kiszedni a földből, amit lehetett.

Csomagtartóban az "áru".

Végül alig 10 perc alatt 9db többé kevésbé életképesnek tűnő, gyökeres csihatagot sikerült felszednem. Fülig sárosan, de elégedetten ültem vissza a kocsiba. A társaság nagy része a tanyán a tervezett kerítés vonalában találta meg új helyét. Majdnem tök sötétben ültettem el őket, így remélem az azóta is lehullott eső rásegített, mert nyakig érő gazban sötétben nem sikerült a nagykönyvben megírt faültetési módszert megvalósítani. A gyengécskéket otthon ültettem el, és próbálom pátyolgatni őket. Ha megmaradnak, néhány év múlva leendő méheink, és mi is élvezhetjük majd a hársfavirágot.

Félsivatag

Az augusztusunk a szárazság jegyében telik. Nulla csapadék, nagy meleg, por és kókadozó növények.
Hiába volt esténként öntözés, jó pár növényünk megadta magát. Most már látszik, hogy a kedvenc magyalbokrom sem élte túl. Sajnálom, szegényt nagyon leárazva és lerobbanva vettük, és kezdett kikupálódni. Talán egy erős visszametszés még segíthet neki...
A szamarak élvezték a nyarat, folyton mehetett a porfürdőzés, de sajnos a szomszédban a birkáinknál is kiégett a fű, végül hordanom kellett nekik szénát.
A tanyán nagyon satnya lett a lucerna, egy nagy körbála jött csak le, nem tudtunk kisbálát gyártani, így ez maradt a munkáért cserében. A kis fák nagy része életben van annak ellenére, hogy az őzek jól megrágták őket. A gyenge állapotú szilvafáknak csak a fele maradt meg, remélem az életerősebb része. Sajnos az egész augusztus elment úgy hogy nem haladtunk sem a garázzsal, sem a járdával, sem a kerítéssel, a szél pedig összedöntötte a félkész voliert is. Szép hónap volt...