Csacsiszépségverseny

A hét végén volt szerencsénk részt venni a Magyar Vágta balatoni futamán. Ennek apropóját az adta, hogy külön programként szamár szépségverseny - ez afféle kutyakiállításhoz hasonló, bírálattal egybekötött program - és csacsi galopp is megrendezésre került. Már nagyon vártuk a találkozást más tenyésztők szamaraival, annál is inkább, mivel évente egyszer kerül sor hasonlóra. Sajnos a szépségverseny elejét lekéstük (egy csülök, és két kacsacomb tehet róla), de volt lehetőség megnézni a jószágokat közelről is. Voltak kifejezetten szép állatok, és végül megállapítottuk, hogy jövőre benevezünk mi is, valószínűleg mindkét szamarunkkal. A mezőnytől függően lehet esélyünk egy dobogós helyre. Ezután volt magyar lófajták bemutatója, majd a vágta és a galopp. Meglepően kevés ember volt jelen, bár ha belegondolok, hogy minimum 35 fok volt árnyékban, akkor talán megértem. Aki eljött viszont szerintem nem csalódott. Megnézhette az állatokat, sok érdekességet hallhatott a bemutatók során, és kicsit izgulhatott is a futamokon. A helyszín, Rádpuszta igazi lovas paradicsom, vérbeli profi helyszín, látszik, hogy rengeteg energiát és pénzt fektettek abba, hogy ilyen legyen.
Este hazatérve már bíráló szemmel méregettük az állatokat, és azt tervezgettük, hogyan lehetne őket betanítani a jövő évi szereplésre. Ezzel szemben másnap a körmölés elég nyögve nyelősen ment. A meleg azért a szamarak idegrendszerét sem kímélte, kicsit gyagyásak voltak, még Pötyit is alig bírtam megfogni, és lefogni.
képek hamarosan

Favoritjaink - Csődör

Favoritjaink - kanca

Szegénykék a napon várták a gazdit, és tűrték a nyomuló érdeklődőket, előtérben egy "gyapjas" kancacsikó.

Felvezető kör a csacsigaloppra.

Trágya téma

Sokan azért nem szeretik az állatokat, mert büdösek. Ez persze csak akkor igaz, ha valami nem stimmel. Nyilván minden állatnak megvan a maga egészséges szaga, és szerintem ezzel nincsen semmi baj. A gond akkor szokott lenni, amikor az almolás és a kitrágyázás nem történik meg, mert nem lehet, vagy nem akarjuk. Való igaz, hogy néhanapján nálunk is érezni főleg a szamártrágyát, és néha még aggódtunk is rajta, hogy mit szólnak ehhez a szomszédok. DE. abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az utcában kizárólag a mi szomszédjaink tartanak állatokat. Disznókat. Elgondolható, hogy nem vagyunk finnyásak szagok terén sem, de ilyen meleg időben néha minket is zavar. A dolog igen sokrétű. Egyrészt a szomszéd trágyatárolója 15 méterre van a teraszunktól, és egy drótkerítés választ el tőle. Szerencsére a disznóólak még közelebb vannak.
Na ennyit a nyavalygásról. Viszont tegnap éppen a ház háta mögött pucoltam ki a csalánt, sajnos a málnákból nem sok maradt életben, és érdekes megfigyelést tettem. Tavasszal, részben az újabb málnatelepítést előkészítendő a kifutóból trágyát hordtunk a fürdő ablak alá. Semmi szaga nem volt. A csalán szépen gyarapodott rajta. Mostanra gyakorlatilag jó kis televény lett a kupacokból. Mi lehetett a titka? Eleve elég sok nedvesség volt az anyagban, és a nevezett területen árnyékban van minden, ezért ez lehet az egyik kulcs. A gyomok elég hamar benőtték, beárnyékolták, így gondolom ez is segített. Végül azt gondolom, hogy a levegőztetés is jót tesz a trágyának, gyakorlatilag az anaerob baktériumok segítségével így jó kis komposzt lesz a végeredmény. Valamint ha számít a jószomszédság, én javasolnám a kupac letakarását száraz levéllel, szalmával, száraz fűnyesedékkel, stb. Persze ez plusz munka.
A trágya tárolására mindenütt helyi rendeletek vannak, általában a helyi állattartási szabályozásban. Többnyire kikötik a távolságot a lakóépületektől, és a kutaktól. Meg általánosságban írnak róla, hogy ne zavarjon senkit. Persze nálunk a faluban nem hiszem, hogy sokan olvasták a rendeletet...
DE mi hogyan csináljuk!
Eleve az állatok a kert végében vannak (rókának ez előny), így a trágyatároló is, sőt az még messzebb. Hátul van egy földutunk, és egy szomszéd nagy kerítés mögött vagy 100 méterre, fasor és bokrok. Ugyanakkor akkora mennyiség túl nagy ahhoz, hogy tároljuk. Idéntől már próbáljuk kihordani egy megadott helyre, egy közeli szántóföldre. Ez sajnos az értékes trágya elvesztését jelenti, de a saját igények kielégítésére próbálom a komposztálást megoldani. Idén egy nagy tesztet folytatok. A kert végében az erdőkertben van egy árok a nagy fák alatt. Ezt feltöltöttem almostrágyával, és megvizsgálom, hogy tavaszra milyen minőségű anyag marad vissza. Itt is bejött az árnyékolás, mert alig van szaga, valószínűleg azért mert kevésbé melegszik fel. Nos így állunk trágya ügyileg, bár most hogy írok róla elgondolkodtam, hogy a trágya egyik részét forgatnom kellene, hogy lássuk van e különbség...
Trágyáról nem teszek fel képet :D

Itt a monszun, itt van újra

Talán már említettem, hogy kiráz a hideg a felhőszakadástól. Mostanában igen sűrűn borzongok, mert nem múlik el hét nélküle. Ilyenkor az ember fia reflexből keresi a beázásokat, leszalad a pincébe, hogy vízbefolyást keressen, de persze mindezt csak azután, hogy bőrig ázással egybekötve - lehetőleg vaksötétben - behajtotta a jószágot az ólba. Valahol olvastam, hogy a gazdálkodás a sárról és a porról szól. Ez igaz, sajnos... Pedig az emberek a pipacsos mezőket, szaladgáló kisbárányokat vizualizálnak. De akkor vajon mi a fenének kell a gazdának a gumicsizma, ami ugye a fő jelképünk? Paradoxon a javából.
Szóval az udvarban áll a víz, a ludak nagy örömére, de így az állatok nem mehetnek ki, mert összevágnák a talajt. Ezért nem kicsit szomorúak. Nem mellékesen én is, mivel így + negyed óra, amire behordom nekik a takarmányt. Malackák cseperednek, most vannak a legszebb korban, játszanak, visonganak, és folyamatosan dögönyöznénk őket.

Újabb malacok

Hosszú várakozás után tegnapelőtt megszülettek a legújabb jövevények, a kismalacok. 11 látta meg a napvilágot, de sajnos volt egy nagyon kicsi, aki nem tudott tejhez jutni, és hiába próbáltuk cumiztatni, sajnos elpusztult. A koca teljesen egyedül és tökéletesen megoldotta hajnalban az ellést. A picik nőnek, már ugrabugrálnak, de nagyon sokan vannak az anyának, így nagyon oda kell figyelni rá, hogy bőségesen legyen jó takarmánya és vize. 10 malac rengeteget eszik. A tápszer kéznél van, és valószínűleg használnunk is kell majd.
egy gyors kép:

Ugyanitt trabant (helyett malac) eladó :)
Már most le lehet foglalni a kicsiket. Méretgaranciát vállalunk (nem lesz belőlük 100 kilós hízó), előző alomból, közel 1 éves testvérük is megtekinthető (ismerős spániel kutyája nagyobb nála).

GEN

Tegnap sikerült részt vennem a GEN (Global Ecovillage Network) éves találkozójának délutáni programján, ami részemről a Krisna Völgy bejárását jelentette leginkább. A szervezet egy világszervezet sok klassz élőfalvat tömörít. Meglátásom szerint a programok inkább elméleti jellegűek voltak, afféle konferencia módjára, ahonnan mindenki hazaviszi az élményeket, és próbál ezekre építkezni. Minket az élőfalu dolog nem érint annyira, ezért a konkrét gyakorlati megvalósulását szerettem volna megnézni azoknak az elveknek, amik mentén mi is gazdálkodunk, s majd talán egyszer élünk is. Összefoglalva nagyon tetszett. Értelmes emberek, sok munkával létrehoztak valamit, ami a legtöbb területen mintaértékű. Nagyon tetszett a veteményeskert, és bár csak marhákat tartanak, az állattartó telep is. Nagyon hiányoztak a kapirgáló tyúkok, kecskék, és társaik. Megvettem az önellátásról írt könyvüket is, majd erről is írok, de az látszik, hogy kicsiben, egy családra vetítve szinte megoldhatatlan ilyen szintű önállóság, azaz piacra termelést nem lehet megúszni. Vallásuk sok esetben olyan korlátokat állít eléjük, ami minket nem gátol (pl tyúkok, esővíz hasznosítás), ugyanakkor nagyon igazuk van a következő generációk képzésére fordított nagy energiában, mivel enélkül nem lehet hosszú életű egy közösség.
Összefoglalva az élőfalú dolog nagyon jó kezdeményezés, csak közösségben igazán életképes az öko életforma, a partizánok sokat szenvednek egy kevésbé önálló életért, de ha szűréshez nincsenek lefektetett (itt vallási) szabályok, akkor az is időzített bomba lehet. Sajnos nálunk ez szerintem még utópia.

Kertyparty

Épülésnek indult a kerti konyha végre, hiszen már két éve tervezgetjük, csak mindig volt fontosabb, így jól elhúzódott. Lesz egy mosogató, egy multifunkciós sütő és egy aszaló/füstölő. Az egész komplexum a terasz szélén helyezkedik el, tehát nem kell messzire menni. Természetesen bontott téglából épül, és csak a füstölőn tervezzük a fehérre színezést. a multifunkciós sütő egy tűztérből (hamuzó térrel) áll, amin egy kerek felület lesz kialakítva, ahol el lehet helyezni vaslapot (akár fazékban főzéshez), ez cserélhető lesz grillrácsra, tárcsára, hús sütéséhez, valamint a bográcsot is fölé tudjuk akasztani.Gyakorlatilag a mosogatótálcán kívül minden házi készítésű, remélem nagyon klassz lesz. Az aszaló belseje samottal bélelt lesz, ezt jól felfűtjük, a parázs kiszedése után megy bele a gyümölcs. Füstöléskor a sütőben gyújtunk be, a füstöt az aszalóba vezetjük, ahova belógatjuk a kéménybe a füstölni valót. Még legalább egy hét van az elkészülésig, és mivel minden nap esik, így ez csúszhat is.

Kánikulus

Hőségriadó, szárazság, mint a régi szép időkben. Érdekes, hogy mindenki siránkozik a meleg miatt, pedig a meleg a nyár része. Igaz, hogy dolgozni nem annyira jó ekkora melegben... A nyaralást kedves kis állataink jól átvészelték, sőt szépen kigömbölyödtek a jólétben. A szamarak végre teljesen levedlettek, igaz, most meg a bögölyökkel küzdenek szegények. Malac mama még nem ellett meg, pedig akkora a hasa, hogy alig bír mozogni. A reggelek egy része kaszálással indul, hogy legyen a csapatnak friss fű, ne csak széna, és a szamarak is rendszeresen kijárnak az első udvarba. Kedvenc helyük az utcafront, ott álldogálnak a kiskapu mellett, és nézelődnek. Döncike ólja megrogyott (mivel addig feszegette az oldalát, hogy kidőlt), így ő most szabadon kószál az udvaron, vigyáz a ludakra, akiket már nem merek bezárni a kandisznó mellé éjszakára,nehogy megegye őket. Lassan elkészül az előkert is, de azt még nem tudjuk mit ültessünk az új ágyásokba, persze csak ha a kutyákat ki tudjuk zárni.

Legelés, háttérben a leamortizált orgona sövénnyel

Sajnos a kipalántázott salátákból nem sok minden lett, egy részét a libák orvul lekajálták, másik részük felmagzott a nagy melegben. Valamiért a nagy paradicsomfák sem szeretik a kiültetést, de nem jövök rá miért. Közben a megerősített lugasra felkötöztem a szőlőt, miközben a régi lugas részben össze is dőlt. Gyorsan lefestjük, és már csak be kell futnia a szőlőnek.
Felállítottuk a medencét is, ebben a melegben hihetetlen hamar felmelegedett. köv héten pedig remélhetőleg végre elkészül a kinti konyha.
A szamárszerszámok egyikét fél napi munkával letakarítottam, lassan elkezdhetjük trenírozni őket, hétvégén pedig falunap, szóval lehet, hogy nyitunk egy állatsimogatót :)