ÉÉÉÉs ami még kimaradt...

A memóriám nem tökéletes, így néhány lényegi információval még megspékelem az előző bejegyzést...
Áprilisban megérett az idő, hogy kitrágyázzam az istállót. Szerencsére sikerült segítséget hívni hozzá, így egy délután, meg egy kicsi elegendő idő volt erre. Csodálatos érett trágyát szedtünk ki, amit... most sem tudtam kinek elajándékozni, így ment a fasorba komposztálásra. Nem kevés mennyiségről van szó...

Vékony réteg - már attól féltem, hogy a kecskék kiugrálnak, a szamarak pedig egyszerűen csak átlépnek a kerítésen.

És hogy mi lesz belőle? Írtam már, hogy egy ágyást feljavítottam, nos az a tavalyi trágyából készült komposzt segítségével történt.

Elsőosztály

Talán pont a magas trágyaréteg miatt történt, hogy a kecskék rendszerint kilógtak napközben, amikor nem látom őket. Valószínű, hogy csak Füles a ludas a dologban, és ismét le lett rágva a szerencsétlen kis kajszi fa a karám mellett. Na erre bekerítettem, és szereztem egy tuti sebkezelőt. Azóta a kerítést már lebontották, és ismét megrágták szegény kis fát. Betonból fogok köré falat építeni...

Kecske survival

És idén is próbálkoztunk fiút hozni a kecskékhez, de jelen állás szerint már kicsúsztunk a szezonból. Béla ennek ellenére egy hónapot töltött nálunk, és jó kecskéhez méltóan el is kezdte lebontani az ólat, karámot.

Béla a suta bak, jobb képem nincs

Június elején sikerült megoldani a kaszáló lebálázását. Tele vagyunk kisbálával, irány a padlás.

Felzárkózunk

Megvagyunk! Jöjjenek a részletek!
Márciusban gőzerővel pörögtem a tanyabővítésen a földtörvény változásai miatt, de azért volt idő belevágni a második málnatelepítési kísérletbe. Örömmel jelenthetem, hogy a tövek nagy része megeredt otthon, és a tanyán is, sőt kint már néhány szemet sikerült is megkóstolni. Ez a lengyel Polka fajta sarjontermő, vagy őszi málna. Már az első éves sarjakon is hoz termést. Egyet ilyenkor, egyet majd október tájékán. Sajnos az látszik, hogy a szép nagy szemekhez rendes csapadékra vagy öntözésre lenne szükség. Ezért ültettem otthon a szomszéd eresze alá :) .
A málna mellett ültettem feketeribizliket is. Egyenlőre szegények a tanyán a gazban csücsülnek, de jövő héten érkezik a segítség! Az otthoniaknak valami nem tetszik, mert nem nagyon nőnek, de a csalánlé majd segít.
Megtörtént a szamara tavaszi körmözése is, de sajnos a gyümölcsoltó rendezvényekre miniden igyekezetem ellenére se tudtam eljutni. Majd legközelebb.
Áprilisban "elosztogattuk" a mamák által megtört bió-diót.
Szintén áprilisban volt szerencsém csatlakozni egy luxemburgi szakmai kiránduláshoz. Itt biogazdaságokat látogattunk meg "mezei bió" és biodinamikus vonalon. Tanulságos volt látni, hogy ott sem egyértelműen fenékig tejfel a gazda élete. Erről írok majd részletesebben is szerintem.

Tehenek a luxemburgi legelőn

Előre befizettem egy hízóra a jövő évi disznóvágás megalapozására. Megbízható helyről, jó minőség.
A későbbi bőséges szüret reményében bevásároltam 10-es gyümölcsös rekeszekből. A dolog pikantériája annyi, hogy a családban összegyűjtött műanyag hulladékot (értsd főleg műanyag kerti szék roncsokat) be tudtam cserélni. Najó, nem keveset utaztattam is őket, de belefért, mert elugrottam Hódmezővásárhelyre is a kiállításra (közben vettem jó áron tujákat is a családnak, szóval a kocsi fullon volt :) ). Szintén családi program volt a favágás a tanyán. telepakoltunk egy teherautót méterfával.

A kiállítás nagyon jó hangulatban telt, jó volt a kollégákkal pálinkázni, mi tagadás. Kaptam egy kis továbbképzést a limousin marha fajtából, és remélem a nyáron még meglátogatok egy tenyésztőt. A kiállítás egyébként hozta a szokásos színvonalat, de iszonyat sok ember volt, az én ízlésemnek már túlzás volt. A közlekedési nehézségekről regényt lehetne írni, de ezt most kihagyom.
Szintén áprilisi téma volt a European Regional Conference on Goats is Debrecenben. Egy napra tudtam csatlakozni, és főleg az előadásokat meghallgatni. Volt néhány érdekes információ, például, hogy 4-5 napos víz megvonást szinte gond nélkül viselnek a kecskék (persze nem laktáció alatt-már ha tejet is akarunk). Sajnos a terepi programokon (farmlátogatás, sajtkóstolás) már nem tudtam részt venni.

A megnyitó

Májusban nekiálltunk megszervezni a pince villamosítását, és a kocsibeálló térkövezését. Tanán júliusban már előrehaladásról is be tudok majd számolni a témában. Sajnos az időjárás megtréfált és a nagyszabású paradicsom palántázási projektből nem lett semmi. egy ágyást a kertben azért kirámoltam, és beültettem tökkel, dinnyével, egy másikba került néhány paradicsom és zeller. Közben a szépen meggyökeresedett füge csemeték is kikerültek a kertbe, egyenlőre csak cserépben.
Májusban, a nagy melegek előtt még egy villám disznóvágást is végrehajtottunk. egy fél mangalica hízót vettünk, egyedi ajánlattal, és megtöltöttük a család hűtőit, jó minőségű hússal. A zsír fantasztikus, lassan kezdjük sütni a szalonnákat is a tábortűznél :) .

Félúton

Májusban még egy másik konferenciára is eljutottam Újvidékre. Itt is sikerült ismeretségeket találni több témában is. Közben hazafelé szerettem volna bambuszokat vásárolni, de ez nem  jött össze, talán a héten.

Előétel a vacsorán - Szerbiában is tudják, mi a jó

A tanyán ismét kinyílt a kárpáti zergevirág. Azt nehéz megmondani, hogy a régi pince romjai mellett magától nőtt ki, vagy valaki réges-régen odaültette... De mindegy is, nekem tetszik, így marad.

Gyanús, hogy csak ebben a foltban nő...

Folyt köv június....

Sárvári Axona

Az idei évben számos kísérletbe vágunk bele, és a fejlesztések súlypontja is egyre inkább a tanyára tevődik át. Ezek közül az egyik projekt a krumplitermesztés lesz. Alternatív módszerek és új fajta.
A fajta Sárvári Axona, és megpróbáljuk szalma alá vetni.

Pincében a vetőkrumpli

további infók:
http://sarvariburgonya.hu/index.php/termeloknek

Ujujjj Ajajjj

Közel 3 hónapra sikerült eltűnni, mivel a blogolásra nem vitt rá a lélek a sok teendő miatt. Kicsit összejöttek a dolgaink az őszre, de most megpróbálom pótolni részletes információkkal a kíváncsiságotokat.
Kicsit puskáznom kell a laptop, a telefon képeiből illetve a határidőnaplómból, de remélhetőleg nem marad ki semmi.
Egy szép október eleji délutánon gondoltam egyet, és munka után gyorsan összehoztam egy kis gombászkodást. Gyerek koromban megvolt az a 3 gombafaj, amit felismertünk, és rendszeresen szedtünk is, de ezen kívül azért igen hiányos ismeretekkel rendelkezem a témában. Ez ki is derült, mivel egy kellemes séta termésével másnap reggel beballagtam a gombavizsgálóhoz, aki az egészet kidobatta velem. Találtunk feltételesen ehető gombát, de a nagy része mérgező volt annak, amit szedtünk. Talán azért volt belőle olyan sok az erdőben :D

Szép kép ehetetlen gombákról...

Az október azonban leginkább a garázs építéséről szólt. Azaz, inkább a garázs tetejének építéséről. A falak már nagyságrendileg 6 éve álltak, mivel a kerítés részét képezték, és úgy lett megépítve, hogy egykor majd elbírjon egy kisebb tetőt, mivel a kert végi kapun át szerettünk volna bejárni az autóval. Sajnos már évek óta tolódott a tető kérdés, és mivel közben a faanyag egy része is tönkre ment (bontott szuvas gerendákról van szó) vennünk kellett új anyagot, részben.
A tető még ma sem kész, a cserepezésre vár (én meg 3-4 segítő kézre :) ), de a funkcióját ellátja, ugyanis sikerült jól telepakolni lucerna, és szalma bálákkal, némi faanyaggal és terménnyel. Lássuk képekben:

Falak+talpszelemen

Szabjuk a gerendákat

Hipp-Hopp fel is állítottuk

Fogópárok is a helyén

Itt még szegés előtt, Pötyi szupervizorálásával

A végeredmény egy használható padlás lett, ahova a jelenlegi állomány szalma és lucernaszükséglete szépen betárolható. Az eredetileg féltető helyett nyeregtető lett, ami a nem derékszögű telek-sarok miatt okozott némi fejtörést, de ez csak közelről szúrhat szemet az avatott szemeknek. A hátsó (északi) oromfal még befejezésre vár (kis falazás, felette osb vagy lambéria, majd a festése), és a cserepezés is jó móka lesz. eddig 5 nap, két ember munkája, meg-megszakítva az eső miatt.

A tanyán soha nem látott körtemennyiség termett (onnan tudom, hogy egyik este, félhomályban "loptuk" a körténket, és az a bácsi kérdezett ránk, aki a fát ültette... 80 felett van...), és ezt fel akartam a lehető legjobban dolgozni. A család körtebefőtt igénye hamar kielégítésre került, de elárulom, 300 liter cefre mellett még mást is szerettem volna kipróbálni. Így aztán aszaltunk körtét, és készült körte lé is.
Mindkét termékhez pucolni kell, szerencsére ez idénymunka. Ez a fajta téli körte egészen késő októberben érik. Enni igen puhán lehet csak, és igen sok a köves rész benne. Viszont intenzív körte íze van. Az aszalás a villanysütőben nem túl környezetbarát, és hatékony, és van még mit csiszolni a technikán, de az biztos, hogy a közben elkészült pálinkához jó ágy alapanyag lesz. A körteital viszont azt kell mondjam osztatlan sikert aratott. Két adag is készült, és ha több időm van, kisütöttünk volna valamit a tartósítására is.

Előtte

Utána

Az első adag körtelé

 Munkahelyemen kérdőíves kóstolást tartottam, és a tapasztalatokat felhasználjuk jövőre! Igazából bízom benne, hogy a fa meghálálja majd a törődést, és minden évben számíthatunk körtére.
Ha már itt tartunk, a tanyán idén ősszel is elültettünk jó pár facsemetét, és úgy tűnik a tavaszi ültetésűek is átvészelték a száraz nyarat. Megint ültettünk almát, körtéket, naspolyát, cseresznyét, meggyet, szedret, somot, berkenyét és levendulát. Decemberben lezajlott az éves bio ellenőrzésünk is, így márciustól már teljesen átállt területünk lesz, és minden termékünk "papiros" bio is lesz!

Novemberben részt vettem egy juhtenyésztő fórumon, ahol sok régi ismerőssel sikerült találkozni, és a program részeként nézegettünk birkákat (is) :)

Lacounne jerkék

Így december végén még egészen jól állunk takarmánnyal. Elpasszoltam 3 utánfutó trágyát, de még mindig van itt két adag. Sajnos a széna gyorsabban fogy, mint szeretném, így vissza kell térnem az adagoláshoz, és nem hagyom, hogy az állatok degeszre egyék magukat. Ez sajnos melósabb. A kukoricaszárat sem sikerült még hazahozni, de pl. még van almánk, így tudunk spórolni a marharépával, ami reményeim szerint kitart azt első zöldig. Ez fontos is, mivel sajnos idén már nem tudunk káposztát hordani.
Végezetül pár állatos kép:

Napi fürdés kötelező, szigorúan csak egyesével!

Nem szemétkedik...

Egy kupacban...

Szintén...

KÁN+OMÉK

A szeptember a kiállítások hónapja, hónap elején a Kaposvári állattenyésztési napok, most pedig az OMÉK. Természetes kíváncsisággal megy az ember az ilyen rendezvények közelébe, pláne hogy hangsúlyozottan sok állatot várhat a nagyérdemű. Kaposvárra már elég későn érkeztem, így gyakorlatilag csak a juhokat néztem meg rendesen, valamint vettem egy jó kis körmölő kést, de erről majd később. Az este annyira jól sikerült, hál a házipálinkának, juhsajtoknak, és a marhapörköltnek, hogy a rendezvény nyitóestélyén kötöttem ki az egyetem sportcsarnokában. Illusztris társaságban, kellemes vacsorával, de egy kicsit az én elképzelésim szerint befáradt közönséggel. Hogy a kiállításról is mondjak valamit... kevés volt az állat szerintem, viszont a helyszín az tökéletes. Jövőre komolyabban veszem a szakmát...

Az OMÉK már más tészta. Sok, azaz TÉNYLEG SOK állat, mindenféle, ami nagyon helyes, mivel még a pestiemberben az a tévképzet alakulna ki, hogy a mezőgazdaság csak a kombájngyárosok kiszolgálása miatt létezik, ami persze nem így van. Családilag berobbantunk a juhos pavilonba, ahol aztán szét is szóródtunk. Kicsit belenéztünk a bírálatokba - ha nagy leszek bíró leszek - és szépen végignéztünk minden egyes szekciót. Szép állatok voltak, és végre kecskék is!

Núbiai kecske - csípjük őket

Gyimesi racka kos - őket is csípjük

Alma elmosódott unokatesói - az egész család csípi őket

Az őshonos szekció igen szép felhozatallal készült, és mivel a nyitónapon voltunk, még nem volt tülekedés sem. Csak jót tudok írni az egészről, de még meg kell hallgatnom a kollégákat akik az egész hetet lenyomták ott...

Szeptemberi ez+az képekben

Külön cím nélkül...

Dupla szivárvány az autóból

Ereszcsatorna takarítás melléktermék: lombkomposzt

Erről egy klasszikus jut eszembe: "Besurran az ablakon az első napsugár Eldobod a szerszámot, végleg bezárt a gyár" Avagy a reggeli parasztromantika

Cerfreeeeee

Az ősz mindig meghozza a pálinkaláz nevezetű járványt, ami kifejezetten a vidéki férfilakósságot fertőzi meg. Nálunk a fél család el is kapta, így mindenki gyümölcsöt gyűjt, pálinkafőzéshez...
Augusztusban a szilvának volt szezonja, de most a körte a sztár. Mivel én is szívesen iszom, beszálltam a nagy vidéki játékba... Íme az eredménye:

A szilva félig készen, jövő hét végén megyünk főzni.

A körte darabolás után. A héten még érkezik némi utánpótlás.

De még mielőtt mindenki alkoholistának titulálna, megjegyezném, hogy az idén, valószínűleg a hideg tavasz  miatt alig voltak kártevők, így a szilvákban tulajdonképpen nincsen kukac. Ez azt jelenti, hogy a szokásosnál több szilvát eszek, és végre valahára megpróbálkoztam az aszalással is. Légkeveréses sütő, 50 fok, 8 óra, ennyi...

Előkészítve aszalásra

Ha a héten lesz időm, akkor kiugrok a birtokra, és még egy adagot letolunk.